Tiltott szerelem

Tizenegyedik fejezet

-Ma találkozni fogsz szépen a pilótákkal-vigyorgott rám a srác.

-Rendben-vontam vállat mosolyogva.

Ettem még egy párat a gyümölcsből a többit pedig a hűtőbe raktam.

-Imdulhatunk honey?-sandított rám, de alíg tudtam válaszolni és nem azért mert éppen rágtam hanem a "becenevem" miatt.

-Uhum-bólogattam.

A srác felkapta a kocsi kulcsot én pedig a cipőmet és a lakáskulcsot majd bezárkódtam.

-Ezzel megyünk-mutattam vigyorogva a McLarenre.

-Héj héj-kapott a szívéhez.

-Mi az?

-Vele-simogatta meg az autót.
-Vele és nem ezzel-dramatizált a srác.

-Jajjj sajnálom-léptem az ajtóhoz és kinyitottam majd beültem.

Egy darabig kínos csendben ültünk.

-Múlthéten pénteken zavart hogy bámullak?-kérdezte.

-Vannak fura dolgaid-jegyeztem meg.

-Hallgatlak-mosolygott rám.

-Zavart hisz akárhányszor találkoztunk mindig bámultál és ez kit nem zavar...-csóváltam a fejemet.
-De az utóbbi időben már jó hogy folyon nézel, hamarabb észre veszed hogy baj van mint a többiek-mosolyogtam rá.
-Ja és amikor random megkérdezted mi is pontosan a nevem-kuncogtam.

-Csak mert tudtam, hogy van még valami középső neved, de nem tudtam-magyarázkodott.

-Akkor is fura volt-jegyeztem meg.

-Tudom, hogy hirtelen jött, de tudni akartam a teljes nevedet honey-fogta meg a kezem amit az üllésünk közti részen pihentettem.
-Remélem nem baj?-fordította oldalra a fejét, de szóhoz sem jutottam.
-Meleged van honey vagy elpirultál?-mosolygott Lando.

-Ohm semmi bajom tényleg-csóváltam a fejem majd nevetni kezdett. Ránéztem a srácra és talán azon kezdtem el tűnődni, hogy hogyan lehet ilyen aranyosan nevetni.

Mikor már elengedtem magam és nyugodtabb lettem attól, hogy Lando a kezemet fogja épp egy parkolóba fordultunk.

-Játékterembe jöttünk ha nem baj-parkolt le a srác.

-Nem, nem baj-mosolyogtam majd ismét az az érzes. A tekintetünk megakadt a másikéban és percekig néztünk egymás szemébe majd Lando felváltva nézett a számra és a szemeimbe.

-Azt hiszem mennünk kéne-susmorogtam mert a kocsi előtt kb egy méterre nagy csordában álltak a pilóták.

Kiszálltunk az autóból és feléjük indultunk. Lando a kezét a nyakamban pihentette.

-Sziasztok!-szólt Lando a magy társasághoz.

-Sziasztok-mosolyogtam és végig néztem az ismerős arcokon akiket a tvben vagy a neten láttam.

-Lewis, Ocon és George nincsenek még itt-mondta Charles Leclerc.

-Nem is jönnek-feleltem.
-Valahová elmentek, de Pierre te is mentél velük-mutattam a srácra aki reggel nálunk volt.

-Igen, de én hamar eljöttem mivel ők ma leakarják tudni ezt az üzleti dolgot így ők maradtak nekem meg van időm-magyarázta.

-Akkor minusz három ember-sóhajtott Carlos Saniz.

-Őket úgyis jobban ismerem-legyintettem.

Elindultunk be a játékterembe ami csak nekünk volt kibérelve.

Emily jössz?-kiáltott Charles és egy kettő személyes játékra mutatott.

-Megyek!-mosolyogtam.

-De aranyos hangja van ennek a lánynak-jegyezte meg Max mire mosolyogva vissza kaptam a fejemet.

-Aranyos is-sóhajtott Lando mire már nem fordultam meg mert kétlem, hogy azt akarta, hogy halljam.

Charlesszal jól elvoltunk majd szépen lassan mindenki egyre jobban kijött velem. Hálás voltam Landonak, hogy ennyi mindent tesz értem.

-Lehet egy furcsa kérdésem?-kérdezte Segio babzsákokon ülve és mind kérdésekkel bombáztak.

-Igen-mosolyogtam.

-Ki tanított focizni? Apukád?-kérdezett rá.

-Checo ezt nem kellett volna-suttogta Lando.

-Semmi gond Lan-értem a srác kezéhez.
-Ami azt illeti az elején igen, aztán minden megváltozott és én fejlesztettem saját magamat-magyaráztam mire mindenkinek leesett hogy valami nem okés itt az apámmal kapcsolatban.

-Sajnálom ha rosszat kérdeztem-sújtotta el a szemeit Checo.

-Ne butáskodj-legyintettem.
-Nem kérdeztél rosszat-mosolyogtam.

-Megkérdezhetem hogy mi változott meg?-kérdezte Charles.

-Charles kérlek-könyörgött Lando.

-Apa inni kezdett majd anyut bántani...anya szólt Lewisnak, hogy engem költöztessen magához. Ekkor voltam hat éves anya azt mondta rendezi a dolgokat hát jó sikerült neki mert most kórházban fekszik-csóváltam a fejemet.

-Az apja rátámadt egy baltával-motyogta Lando.

-Jézusom-akadt el Charles lélekzete.

-Ránk számíthatsz bármi is lenne-mosolygott rám Alonso majd végignéztem mindenkin és látszott rajtuk, hogy sokkolta őket a dolog majd könny szökött a szemembe amit a mellettem ülő Lando észre is vett és a kezemért nyúlt hogy megfogja.

-Sziasztok!-jelent meg mögöttünk Estie mire hátra néztem ő pedig a mi kezünkre terelte a tekintetét.

Ig: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story
Vinted: rebs_cl16