Tiltott szerelem

Harminckettedik fejezet

-Szia Lan-köszöntem jó kedvűen.

-Most gyere haza!-felelte mérges hangnemben.

-Mi történt?

-Csak gyere haza!-ismételte meg majd letette.

-Azt mondta menjek haza, de eléggé mérges hangja volt-mondtam Rianak és Maxnek majd együtt elindultunk haza.

Őszintén megmondva fogalmam sem volt mi lehet a baj az utóbbi időben sok dolog történt szóval bármi lehet.

-Hello-léptünk be a házba.

-Szia-jött ki a szobámból Esteban.

-Mit kerestek ti a szobámban?-kerekedtek ki a szemeim.

-Lando a bőröndödből kiakart venni valamit, de találtunk mást is-sújtotta le a szemeit.

-Mi van?-kérdeztem remegő hangon majd benyitottam a szobámba.
-Miért vagytok itt?-néztem körbe majd Lewis megmutatta a pengét.

-Baszki-felelte Ria.

-Én mondtam, hogy szólj, ha baj van-kezdte Lewis.

-Bárkinek elmondhattad volna, hogy baj van-fogta meg a vállamat Ocon.

-Lando és Ria tud róla-néztem a földre.

-Így igaz!
-De miért hoztad el New Yorkba?-nézett rám könnyes szemekkel Lando.

-Nem tudom-sóhajtottam.
-Csak...

-Egymás közt vagyunk!
-Mi sosem fogjuk a dolgokat a képedbe vágni szóval elmondhatod, ha baj van-mondta Pierre.

-Csak félek...mutatom azt, hogy mennyire könnyű feldolgozni anyu halálát, de nem az!
-Szenvedek. Nem tudom kiben bízhatok és kiben nem-sírtam el magamat.
-És annyi dolog történik, hogy már már kevésbé érdekel az, hogy valójában mit is érzek.

-Kicsit pihenj!
-Tudod Emily sosem árt egy kis én idő-magyarázta Hamilton.

-Tudom, de túl sok dolog történik és nincs idő magammal foglalkoznom-sóhajtottam.

-Mi a baj úgy igazán?-kérdezte Ocon.

-Az, hogy muszáj titkokkal együtt élnem!
-Az önsebezés már nem titok, de van egy hatalmas titkom amit leginkább neked nem mondhatok el-néztem Estiere.
-Emellett a tény, hogy mi van ha Toto az édesapám. Hát az is foglalkoztat és egyfolytában gondolkozom rajta-sóhajtortam nagyot a végén.

-Ha másnak nem is, akkor nekem bármit elmondhatsz-jött oda Lando és megölelt.

Lando tényleg azt érezteti velem, hogy vagyok valaki és érek valamit. A tény, hogy egy ölelés kellett és eszeveszettűl sírni kezdtem...hát nem vagyok valami jól mostmár bevallom.

-Rám is számíthatsz!-mondta Ocon.
-Sajnálom, hogy f@sz voltam, nem érdemelted meg!
-Fontosabb a boldogságod-mosolygott.

-Köszönöm!-sóhajtottam majd mindenkivel hatalmas ölelkezésbe kezdtünk.

Bárki mondjon bármit arról, ha elveszítesz valakit akkor könnyen is fel lehet dolgozni, nem igaz! Vagyis igaz, ha vannak valakik melletted. Ha baj van ne félj szólni!

Ig & Tiktok: rebs_writer