Tiltott szerelem

Harmincötödik fejezet

-Azt hitted, hogy eltűnök az életedből?-szólalt meg a telefonban egy férfi barátságtalanul.

-Elnézést, de ki maga?

-Kitudja-felelte lazán.
-Puszilom anyukádat-mondta gúnyosan majd letette.

-A rohadék!-szökött ki a számon, majd kiszaladtam a kávézóból.

-Héj, Emily!
-Ki keresett?-jött utánam Charles.

-Apám...vagyis anyu párja-javítottam magamat ki hiszen nagy eséllyel az apám az Toto.

-Aki, szóval aki megölte anyudat?-kérdezte a srác aggodalmasan.

-Igen ő-súlytottam le a szemeimet.
-Valahol tuti, hogy itt van-mérgelődtem.
-Meglátom akkor biztos, hogy neki megyek!

-Ez nem hiszem, hogy jó ötlet, egy gyilkosról beszélünk-felelte Charles majd gyalog elindultunk hazafelé.

-Szóval már gyilkos is vagyok-jelent meg Charles mellett apám.

-Szóval már Leclerc-el vagy?-kérdezte ridegen.

-Ne-vágott bele Charles a szavamba.

-Igen velem van!-fogta meg a derekamat.

Nem teheti ezt velem! Az egyik legjobb haverjával vagyok együtt...illetve Landoval sem teheti ezt. Én bátyámként tekintek Charles és még véletlenül sem érzek olyan érzelmeket iránta, mint Lando iránt.

-Jobban teszed, ha elmész-mondta Charles apámnak.

-Én a helyetekben nem mennék haza-szúrta oda majd elsétált mi pedig Charlesszal egymásra néztünk és szaladni kezdtünk.

-Lewis-ütöttem a bejárati ajtót.
-A picsába!-mormogtam majd a testünkkel próbáltuk beütni az ajtót.

-Emily vigyázz!-szólt a mögöttem álló srác mert az ajtó pont betört.

-Héj mit csináltok?-jött oda Magen és Piastri majd az ajtó pont kinyilt.

-Jézusom-gyökereztek le a lábaim az ajtóban.

-Hívom a 911-et-mondta Charles én pedig bementem a házba.

Senkinek sem kívánom! Még a legnagyobb ellenségemnek sem! A szeretteit vérbe fürödve találni...

-Lando, Lando-pofozgattam a srácot.
-Ébren vagy?-sírtam el magamat.
-Lando kérlek-kapkodtam levegő után.

-Emily-szólalt meg halkan.

-Lando!
-Igen?

-Apukád

-Tudom visszajött-súlytottam le a szemeimet.

-Nem, én Totoról beszélek-motyogta.

-Mi van Totoval?-sápadtam le.
-Charles!-kiabáltam.
-Nézd meg kérlek Toto-t!

-Okés!-felelte.

-Emily-fogta meg Lando a kezemet.
-A holdig és vissza szeretlek!-nyögte ki nagynehezen.

-Ne úgy mondd mintha egy búcsú lenne!-jelentettem ki a könnyeimmel küszködve.

-Te is tudod, hogy nem az-húzott egy picurka mosolyt az arcára majd oda értek a mentősök és a rendőrök. A rendőrök kikérdeztek minket, a mentősök pedig elvitték az áldozatokat. Rossz így belegondolni, hogy Lewis, Lando, Pierre és Toto is áldozat.

-Min agyalsz?-kérdezte Magen.
-Nyugodj meg, okés?
-Nem lesz baj!-nyugtatott.
-Erősek a srácok-mosolygott rám a lány.

-Tudom...csak azon gondolkoztam, hogy felhívom Estebant-néztem magam elé.