Tiltott szerelem

Tizenharmadik fejezet

Estebannal való összezörrenésem után Riaval az élületben levő büfés pulhoz ültünk a bárszékekre.

-És mi a véleményed Landoról?-kortyolt bele az italába.

-Csak jó véleménnyel vagyok róla-mosolyogtam majd a pultos elém tólta a limonádémat.

-Mint például?

-Hát...-sóhajtottam nagyot és a forgós székkel befordultam a pult fele.

-Mi a gond?-fogta meg a vállam.

-Csupán, hogy Lando biztosan mesélt a tiltott gyümölcs sztoriról

-Persze, hogy mesélt-bólogatott Ria.

-Az a sanda gyanúm, hogy ő a tiltott gyümölcsöm-fújtam ki a bent tartott levegőt.

-De ez nagyon jó! És ha Esteban nem érti meg akkor nem akarja, hogy boldog legyél

-Azt akarja csak...a szabály az szabály-vontam vállat.

-Megoldjuk! Én segítek és beavatom Maxet is-vigyorgott.

-De Lando nem hinném, hogy-vágott közbe a lány.

-Lando szeret az biztos. Nem vallja be, de folyton rólad áradozik és ahogy rád néz szerintem levágós-magyarázta a lány.

-Majd kiderül New Yorkban-mondtam.

-Tényleg még egy ok-egyenesedett ki Ria.
-Elhívott New Yorkba és tudtommal jössz a brit nagydíjra-mosolygott a lány.

Talán sosem gondolkoztam még ennyit egy srácon hisz a hamar csúcson levő karieremre koncemtráltam eddig, de mostmár nem éppen. Lando folyton mintha a fejemben járkálna és nem engedi egy kis időre sem, hogy mással legyek elfoglalva. Néha anyu és apu ugrik még be, na meg az elfelejthetetlen "bemutatkozásom" Rianak, de hála istennek a lány nagyon aranyos és még véletlen sem hozza fel vagy viselkedik furcsán.

-Hello lányok-simította végig Lando a hátamat.

-Oh szia-fordultam fele kivirulva.

-Nem jöttök oda?

-Én nem szeretnék-fordultam vissza majd Lando a mellettem álló székre le ült.

-Estievel van a gond?-sandított rám.

-Azzal, hogy semmit sem enged-csóváltam a fejemet.

-Az érthető, hogy a szabály miatt talán fél, hogy megszeged

-Én hagylak titeket-indult el Ria.

-Szóval csak ne félj ez a te életed emlékszel-jött közelebb a székkel Lando.

-Tudom, de mi van ha összejövünk és őt pedig elveszítem?-hadartam el.

-Várj várj-csitított Lando.
-Van olyan lehetőség, hogy összejövünk?

-Nem tudhatod mi történik szóval van-feleltem kissé öntelten.

-Nem gondoltam, hogy lehet-susmorgott majd méllyen a szemembe nézett.

-Csupán csak gondolom, hogy lehet-suttogtam én is és ő a kezemért nyult.

-Bármikor-felelte mosolyt húzva a szájára majd a homlokomra csókot nyomott és vissza ment a többiekhez én pedig sokkosan lefagyva ültem a széken. Majd kiszúrtam a mosolyogva engem bámuló Max Fewtrell-t és Ria Bish-t.
Nyugodtan leszálltam a székről és oda mentem hozzájuk.

-Bocsánat sokkos állapontban vagyok-kezdtem el remegni.

-Max Fewtrell-nyujtotta a kezét.

-Emily Lauren Watson-mosolyogtam.

-Már sokat hallottam rólad-nevetett.

-Gondoltam-csavargattam meg a szemeim és mosolyogni kezdtem.

-Ezek a hirtelen érzelem kirohanások nem jellemzőek Landora-jegyezte meg Ria.

-Háát azért, de! Én kinézem belőle, hogy ennyire szerelmes-magyarázra Max.

-Mármint?-kérdeztem rá.

-Nem bírja visszafogni az érzelmeit
-Ennyire egyszerű.
-Annyira tetszel neki, hogy már csak arra vár, hogy együtt legyetek ezért képtelen visszafogni magát-magyarázta el nekünk a srác.

Remek szóval Lando Norris belém szeretett és nagy eséllyel én is belé. Minden szép lenne és jó lenne ha nem lenne az ok ami vagy inkább aki miatt nem lehetünk együtt. Pedig az utóbbi időben Lando rengeteget tesz értem és nagyon sokat jelent nekem emellett ahogy én látom és nem csal a megérzésem én is sokat jelentek neki. Estievel kéne megértetni, hogy boldog akarok lenni. Úgysem fog menni mert utána képes lenne összejönni Magennel. Van az a rész, hogy örülnék neki, de a másik oldal nem repdes az örömtől.

-Egyszer akarok boldog lenni, de ez sem fog összejönni-kúszott végig egy könnycsepp az arcomon.

-A hercegnők nem sírnak honey-jelent meg mellettem Lando.

-Nem sírok-csóváltam hevesen a fejemet és törölgetni kezdtem a szemem.

-Előttem nem kell titkolnod a szomorú éned-ült le mellém és át karolt.
-Miről beszélgettetek?-nézett Riara és Maxre.

-Ismerkedtünk-vont vállat Max.

-Ahaaa okééé. Lau nekünk menni kéne mert fáradtak leszünk holnap és korán indulunk-szólt hozzám a srác.

-Akkor menjünk-indultam meg.

-Sziasztok-köszöntem el Lando két legjobb barátjától.

-Srácok mi megyünk-szólt a pilótákhoz a mögöttem kullogó srác.
-Holnap korán indulunk New Yorkba

-Jó utat!-mosolygott Charles.

-Sziasztok!-köszöntünk el majd kiléptünk az épületből.

-Szólj ha baj van-karolt át a srác.
-Viszont megkell jegyezzem nem akarok veled rosszban lenni

-Miért?

-Mert elég keményen ignorálod Estebant-nevetett.

-Mindenki azt kapja amit megérdemel-jelentettem ki.

-Akkor én nagyon jó gyerek lehettem-nevetett.

-Te igen-mosolyogtam majd a jobb kezemmel végig simítottam a mellkasától a hasáig.

Ig: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story
Vinted: rebs_cl16