Tiltott szerelem

Huszonnegyedik fejezet

Persze, hogy Estiere vagy valamelyik srácra gondoltam. És ők is voltak.

-Mit akarnak?-kérdeztem Landot.

-Kérdezik, hogy mikor érünk haza-vont vállat a srác.

-Tőlem is kérdezték-sóhajtottam mire Lando aggodalmasan rám emelte a tekintetét.

-Baj van?

-Nem tudom Lan...csak egyszerűen nagyon furák a srácok.

-Ebben igazad van, de biztos nincs baj-fogta meg a kezemet.

Folytattuk az ebédet ami kicsit későre sikeredett.

-És milyen terveid vannak a jövődre nézve?-kérdeztem a mellettem sétáló srácot épphogy kiérve az étteremből.

-A karrier építés nagyon fontos! Viszont van még ennél fontosabb is az életemben-tette hozzá.

-Na és mi lenne az?-mosolyogtam érdeklődőn.

-Te-felelte. Köpni nyelni nem tudtam.
-Na és neked honey, milyen terveid vannak?

-Hmm talán már régi álmom, hogy a Forma 1 világában is legyen valamiféle szerepem már csak akár az, hogy minden futam hétvégén ott vagyok emellett sokan mondják, hogy nagy előre lépés lehet a barcelonai út ahol sokat tanulhatunk, de sosem vágytam ennyire nagy csapatba. Inkább kis csapattal akarom őket elverni-vontam vállat.
-De mindez álom marad.

-Honey te nagyon el vagy tévedve! Együtt vagyunk és ez azzal jár, ha törik, ha szakad, hogy jössz velem futam hétvégékre! Nincs mese!-álltunk meg egy szép helyen ahol láttuk a naplementét.

-Erre nem is gondoltam-húztam mosolyt az arcomra.

-A barca focicsapatát pedig kihívhatjátok majd amikor ott lesztek, mondván, hogy azzal is tanultok.

-Istenem mi lenne velem nélküled-hajtottam rá a fejemet a srácra.

-Most el lennél veszve és talán tennél olyat amit nem kéne-felelte.

-H-Hogy érted, hogy nem kéne?-ijedtem meg picit hisz Ria tud valamit rólam.

-Kattognál a dolgokon amik veled történnek, bele bolondulnál.

Igaza van a srácnak!

-Te Lando. Mióta érzel irántam bármit is?-tettem fel a random kérdésemet.

-Ácsi. Emily te nem is emlékszel rám óvodából?-kerekedtek ki a szemei.

-Kéne?

-Egy csoportba jártunk! Akkor is nagyon szép voltál és a pici Norris beléd habarodott csak annak ellenére, hogy oda ment volna hozzád inkább messziről bámult.-magyarázta mosolyogva.

-Micsoda? Nem is emlékeztem rád-nevettem.

-Én igen! Minden hétfőn be volt fonva a hajad majd három napig ki volt engedve és hullámos volt azért mert alapból hullámos volt akkor is a hajad így nem ugrott ki könnyedén, majd péntekenként csak egy csattal volt eltűzve-adott tökéletes leírást a pici énemről Lando.

-Ennél jobban nem is emlékezhetnél-mosolyogtam.

-És emlékszel amikor homok került a kis rózsaszín cipődbe?

-Igen-bólintottam.

-Én tettem bele-nevette el magát.

-Na ha ezt hamarabb tudom meg akkor utállak-nevettem én is.

Kicsit még meséltünk egymásnak az ovis élményekről. Nem is emlékeztem arra hogy csoporttársak voltunk. Végül haza mentünk mert holnap indulunk haza.

-Sziasztok!-léptünk a házba.

-Helló szerelmesek!-jött oda Max.

-Mizu Emily?-kérdezte a nappaliból Ria.

-Nem sok. Meg tudtam, hogy Landoval csoporttársak voltunk oviban-kuncogtam.

-Micsoda véletlenek-vigyorgott a lány majd leültem mellé.
-Hogy vagy?-sandított rám.

-Jól! Landoval nagyon jól-sóhajtottam megkönnyebbülve.

-Örömmel hallom! Akkor azokat a dolgokat ki is lehetne dobni-felelte.

-Hát nem tudom mi van ha-vágott bele.

-Mi van ha még kell? Nem kell! Ennyire egyszerű. Nem szabad ezt csináld magaddal ezt te is tudod. És el kell mondanod Landonak! Ő is elmond neked mindent-javasolta a lány.

-Tényleg megérdemli, hogy tudja-sújtottam le a szemeimet.

-Majd holnap a gépen elmondod-simogatta meg a hátamat.

Elmentem zuhanyozni majd engem Lando követett. Ettünk pár falatot mivel az ebéd elhúzódott így nem voltunk éhesek, majd elmentünk aludni.

Lando úgy döntött nem bír magával így átköltözik hozzám. De ezzel elérte, hogy méginkább gondolkozzak hisz a puszta jelenléte is elég ahoz hogy eszembe jussanak Ria mondata. El kell neki mondjam! Várjak holnapig vagy most?

-Miért nem alszol honey?-érdeklődött a srác.

-Land-sóhajtottam a nevét majd felültem és az ágy támlájára támaszkodtam.
-El kell mondjak valamit!

-Mond nyugodtan! Meghallgatlak.

-Nem akartam elmondani és csak Ria tud róla mert amikor a játékteremben voltunk rajta kapott ezen a dolgon-szökött könny a szemembe.

-Héj mi a baj?-simogatott meg a srác majd a hasamnál a póló pereméhez nyúltam ahol a hegeim és a magamon letöltött feszültségem jele látszódott.

-Ez a baj-kúsztak végig a könnycseppjeim az arcomon mintha egy oceán lakona bennem és a kitörésre várt volna benne egy hatalmas bomba. Most kitört.
-Megértem ha ezután már semmit sem érzel irántam vagy bármi ilyesmi lenne-hadartam el.

-Héj Emily-tette a kezét a hegeimre.
-Ez igaz, hogy nem szép dolog amit magaddal műveltél, de ezek a hegek mutatják meg hogy min mentél keresztül. Az én szememben nem vagy kevesebb! Mindig is felnéztem rád, hogy a sok szenvedésedet totál könnyedén elrejted ami lehet jó, s rossz is. Egyet kérek...

-Igen?-piszmogtam.

-Mindig szólj ha baj van!-csapta fel az arcára a negnyugvást adó mosolyát.

-Köszönöm!-öleltem át.
-Szeretlek!

-Én is! És soha ne csinálj ilyet többé!

-Ígérgetni nem fogok, de próbálkozni igen-mosolyogtam.

Ig: rebs_writer
Tiktok: rebs_writer