Rómeó és Júlia Forma 1 módra | CL16 | BEFEJEZETT

18. Öri barik

-       MENJ CSAK EL NYUGODTAN, PIERRE!!! ROHADTUL NINCS RÁD SZÜKSÉGEM! – kezdtem el kiabálni teljesen kikelve magamból, miközben Pierre meg már valójában nem is volt a környéken sem. Azonban én mindenáron közölni akartam vele, hogy mennyire jól vagyok nélküle és, hogy mennyire nincs rá szükségem. – ÉS CSAK, HOGY TUDD, KIBASZOTTOL BOLDOGABB VAGYOK NÉLKÜLED, MEG A LÚZER HAVERJAID NÉLKÜL, AKIK SOHA NEM VOLTAK AZ ÉN BARÁTAIM! – hiába volt hangos a zene, pár ember akik idáig táncoltak, hirtelen abbahagyták, majd érdeklődve néztek rám. Talán ez volt az a pillanat, amikor reagálták, hogy ki is vagyok. Néhányan összesúgtak, valaki pedig rám mutogatott, miközben a nevemet suttogta. Igazából mindenki tisztán hallotta a kiabálásomat, csak az a személy nem, akinek valójában kellett volna. Egy srác nagyon lassan előhúzta a telefonját, gondolom azért, hogy képet készítsen rólam, majd eladja jó pénzért az újságnak. – Ha lemersz fényképezni, a seggedbe dugom fel a telefonodat! – förmedtem rá, mire meghökkent és gyorsan eltette a telefonját és nyelt egyet. Felmorogtam és elmentem mellette, de előtte még direkt nekimentem. Nem érdekelt ha holnap azzal lesz tele minden, hogy a forma egy első női pilótája milyen agresszív. Úgy éreztem, hogy megengedhetem magamnak, hogy kiadjam magamból a dühömet.

Maxnek hűlt helye volt. Igazából odaszólt mielőtt elment, hogy megy a mosdóba mert muszáj elállítania az orra vérzését, de előtte még megígértette velem, hogy nem mozdulok el innen. Hát nem volt tervembe elmozdulni. Az agyam megint alkoholért kiáltott, én pedig teljesítettem is a kérését. Ahogy kibotorkáltam a táncoló tömegből, egy pincér tálcájáról leemeltem egy üveget, de még arra sem voltam hajlandó, hogy poharat vegyek mellé. Felültem egy üres asztalra, majd az üvegből kezdtem el inni, egyedül. Ám a gondolataim csak nem akartak eltűnni. Hiába jártam már az üveg háromnegyedénél, még az alkohol sem tudta tompítani a fájdalmamat, amit azon az estén szereztem. Szoktam veszekedni Pierrel, nem is egyszer, sőt kijelenthetem azt, hogy naponta összevesztünk valami hülyeségen, de egy óránál többet soha nem voltunk haragban. Ám mostanra már eltelt több mint egy óra, és még mindig nem jött vissza hozzám, hogy bocsánatot kérjen. Tényleg itt hagyott! Ilyet soha nem tett. Ráadásul nem egy ilyen helyen, ahol mennyi veszély leselkedhet rám. Hivatalosan is levette a kezét rólam. Lehet, hogy mindig is azt akartam, hogy ne apáskodjon annyira felettem, de ez most rohadt szar érzés volt.

Akár mikor feltűnt valaki a klubban, rögtön felkaptam a fejem, hátha Pierre jött vissza értem. De nem jött. A még borzasztóbb dolog pedig az, hogy Kikával ment el. Azt az ostoba libát választotta helyettem! Ilyet sem tett volna soha az én Pierrem. Habár már nem az én Pierrem. Sikeresen őt is elkergettem az életemből. Maxnak igaza van, olyan lettem mint ő, vagyis Horner robotja lettem.

Mindenki elhagyott. Charles, Lando, és már Pierre is. A lényeg az, hogy az álmomat élhetem, nem igaz? Hiszen erre vágytam mindig is...

És mit csinál egy magányos ember? Iszik és iszik egymagában. Maxnak még mindig hűlt helye volt, ám egy rövid idő után George úgy döntött, hogy veszi a bátorságot, és ismételten csatlakozik hozzám. Kijelenthetem, hogy mind ketten túl részegek voltunk, és valahogy legjobb barátok lettünk.

-       Soha ne legyél szerelmes, Georgie – dőltem rá a vállára, majd ott kezdetem el sírni. Igazából akkor már nem tudtam, hogy mi bánt jobban. Az, hogy Lando megcsalt, vagy az, hogy Pierre a szemembe mondta az igazat, majd magamra hagyott – Te túl ártatlan vagy ahhoz, hogy szenvedj. – A fiú feje olyan vörös volt a sok piától mint egy piros paradicsom. – A szerelem szívás...nem is, az egész élet egy bazinagy szívás. – meglepődtem magamon, hogy hirtelen milyen bölcs lettem.

-       Anya azt mondja, hogy úgy válogatom a csajaimat, mint az alsógatyáimat. – osztotta meg velem a bizalmas információt. Oldalra fordítottam a fejem és úgy néztem rá. Hihetetlennek tartottam, hogy egy ilyen ártatlan arccal megáldott fiú egy ekkora nőcsábász legyen.