Rómeó és Júlia Forma 1 módra | CL16 | BEFEJEZETT

17. A verekedés

-       Pierre Jean – Jacques Gasly ! – arcomra egy fülig érő vigyor kúszott, mikor hátrafordítottam a fejem és kicsit engedtem Max nyakának a szorításán, majd szembe találtam magam a bátyám goromba tekintetével. Ahogy megláttam, elengedtem Max nyakát, majd megfordultam a tengelyem körül, hogy tudjak teljesen ránézni. Ám mikor megfordultam, és megláttam azt, ahogy néz rám, hát egy kicsit megijedtem. Na jó, szó szerint megijedtem, aminek az lett a vége, hogy elakadtam a saját lábamba és seggre ültem. A szomorú dolog pedig az volt, hogy senkinek eszébe sem jutott segíteni rajtam. Mindenki csak nézett olyan – jé, egy részeg csaj ül a padlón, ráadásul a piáját sem öntötte ki – nézéssel.

-       Hékás, csak én szólíthatlak a teljes neveden, ha valami idiótaságot csinálsz! – morogta, de nevethetnékem támadt. Ott ültem a padlón, mint egy szerencsétlen, és csak nevettem magamban. Szánalmasan festhettem, de akkor ez nem érdekelt. – Mi a fenét művelsz? – lépett közelebb hozzám.

-       Hát, jelenleg a padlón ülök. – feleltem teljesen elbambulva, és megint beleittam a poharamba, ami teljesen üres volt. Ettől pedig mérhetetlenül csalódott lettem – Ez üres. – emeltem a poharat Pierre felé szomorúan, miközben tőle vártam segítséget.

-       Bassza meg, Adeline! – tépte meg a saját haját a bátyám, majd leguggolt elém. – Egyszer nem figyelek oda rád, erre nézd meg mit csinálsz! – felnőtt módjára arcon nevettem, de szerintem még nyál is fröcsögött rá – Nézz magadra! Totál részeg vagy – még hangosabban nevettem – Szerinted ez vicces? – szorultak ökölbe a kezei, és itt jött rá arra, hogy kár bármit is mondania, mert úgysem veszem őt komolyan. – Felfogod, hogy mit csináltál az előbb?

-       Elestem, mert megijedtem tőled. Nem szeretem mikor a teljes nevemen szólítasz, mert olyan félelmetesen tudod kimondani. – borzadtam el, és a hideg végigfutott rajtam.

-       Én az az előtti dologról beszéltem – a hónom alá nyúlt, majd úgy húzott fel a padlóról. Ahogy kiegyenesedtem megint megszédültem, de szerencsére erősen tartott, így esélyem sem volt újra visszaesni a padlóra – Ne játszd a hülyét! Láttam, hogy Verstappennel csókolóztál. – úgy néztem rá, mintha most láttam volna őt először. Hirtelen nem tudtam miről beszél.

-       Nem csókolóztam a Maxi gyerekkel. – intettem le unottan, és kihúztam a kezem a szorításából, mert nem kellett már a segítsége.

-       De, csókolóztunk – Max szállt be a beszélgetésbe, én pedig hatalmasokat pislogtam felé. Ő, hogy került ide? – Ráadásul Te csókoltál meg engem. – tette még hozzá.

-       A húgom soha nem tenne ilyen ocsmány dolgot veled. – jelentette ki határozottan Pierre és gyilkos tekintettel nézett Maxre. – Te kényszerítetted őt, mi?

-       Süket vagy? Az előbb mondtam, hogy Ő smárolt le! – emelte feljebb a hangját Max, Pierre pedig egyet lépett felé.

-       Nyugi Pedro – paskoltam meg a bátyám hátát, hogy nyugodásra bírjam – Max tök cuki – mosolyogtam rá a szőkére. Vagyis reméltem, hogy rá mosolyogtam, ugyanis eléggé kettős látásom volt a sok piától – Nem akkora szemétláda, mint amekkorának gondoltuk. Jófej. Talán neked is megkellene ismerned őt rendesen. – védtem be Maxet.

-       Tuti biztos, hogy szétverlek, Verstappen! – Pierre szinte meg sem hallotta a mondandómat. – Élvezed ezt az egész helyzetet, ugye? Megkaptad amit mindig is akartál.

-       Mi a gondod velem, Gasly? – kérdezte teljesen nyugodtan Max – Irigykedsz, hogy a húgod sokkal jobban bír engem, mint téged? – heccelte.