Rómeó és Júlia Forma 1 módra | CL16 | BEFEJEZETT

35. Részleges amnézia

Részleges amnézia. Megvan ez a jelentés számodra? Nincs? Akkor tudod, hogy hogyan érzem magam pontosan azóta, hogy felébredtem. Részlegesen emlékszem az életemre. Nem tudod, hogy mit jelent ez? Várj, segítek. Képzeld el magad egy olyan helyzetbe, hogy hirtelen felébredsz egy nagyon mély álomból. Az álmodba furcsa hangok beszélnek hozzád, akik azért könyörögnek, hogy nyisd ki a szemeidet. Te pedig megteszed, kinyitod a szemeidet, és egy kórházi ágyon találod magad, miközben a fejed bevan kötve, pont úgy ahogy a két kezed, és csövek lógnak ki a tested minden részéből. A poén az, hogy nem tudod, hogy miért van bekötve a fejed, vagy, hogy miért fáj a tenyered mikor hozzáakarsz érni valamihez. De a borzasztó rész még csak ez után jön. A neveden szólítanak, - Adeline. Nem emlékszel a nevedre. Adeline Gasly. Szólít a bátyád a teljes neveden. Van egy bátyád. Hirtelen még rá sem emlékszel. Nem emlékszel arra, hogy hogyan becéznek, - Addy. Nem érted, hogy mi történik. Kikelsz magadból, egy újabb ismeretlen alak lép az ágyad mellé. Charles Leclerc, elméletileg a bátyád legjobb barátja, de nem foglalkozol vele, mert tök furán érzed magad a jelenlétében. Vissza akarsz emlékezni, de mikor gondolkozni kezdesz a fejedbe olyan fájdalom hasít, hogy majd megőrülsz. Ordítani kezdsz, orvos és nővér ront be, és nyugatót adnak. Megint elalszol. Újabb emlékekkel ébredsz. Már emlékszel Pierre a bátyádra, és a szüleidre. Tudod, hogy egyetemre jársz és mint gépészmérnök tanulsz, de nem tudod, hogy miért pont ezt a szakot választottad, mikor te soha nem is rajongtál az autókért. Még próbálsz emlékezni, és megint jön a fejfájás, és a nyugtató injeckió. Elalszol. Álmodba most azt látod ahogy körülötted minden ég. Felébredsz, az az első kérdésed, hogy miért nem emlékszel, hogy mi történt veled. Autóbaleseted volt. Nekem? Én nekem, aki gyűlölök vezetni, és ha tehetem inkább mással vitetem el magam? Nem mondják el pontosan hogyan történt a balesetem. Megint elalszok, de rémálmaim lesznek. Olyan rémálmok, amikre utána nem tudok visszaemlékezni, de nagyon nem jó érzés keltnek bennem. Emlékszem Carlosra, és arra, hogy hogyan ismerkedtünk meg. Ő ettől elsírja magát, és mindenáron ölelgetni akar. Nem tudom, hogy miért vonzódik irántam ennyire. Pierre minden kérdésemre válaszol, de tudom, hogy nagyon sok dolog mellett átmegy. Mint például Charles Leclerc. Azóta nem láttam, hogy magamhoz tértem, Pierre pedig nem is hajlandó beszélni róla, pedig szentül megvagyok róla győződve, hogy legjobb barátok, úgy ahogy azt is tudom, hogy én valamiért haragszom rá.

Nem emlékszem az első randimra, sem az első csókomra. De azt tudom, hogy nincsenek lány barátaim, mert szinte minden szabadidőmet Pierrel töltöttem. Pierrel mindig is ugrattuk egymás. Kiütöttem a fogát gyerekként. Anyám ez miatt szobafogságra ítélt, Charles kiszöktetett, mert én is velük akartam menni gokartozni. Nem tudom, miért jelentkeztem egyetemre, mikor gyűlölök tanulni.

Lényegében az agyamba egy hatalmas nagy katyvasz van. Kellemetlen, és nem tudok ellene tenni semmit.

- Meddig kell még itt maradnom? – már a napokat sem számoltam, hogy mióta is voltam kórházban. A napok összefolytak, pont úgy mint az egész életem. Nem akartam már emlékezni, és gyűlöltem, hogy az egész családom erőszakoskodott, és próbált rávenni arra, hogy gondolkodjak.

- Amíg a varratok a fejedben vannak. – válaszolta monoton hangon az orvos, mikor a kezeimet vizsgálta. Borzalmasan nézett ki az egész tenyerem. Vörös volt a bőröm, és tele volt apró hólyagokkal. Konkrétan alig tudtam megfogni az évőeszközöket, mert csak az ujjaim hegyét tudtam használni. – Addig esélyed sincs innen szabadulni. – nem tudtam elképzelni, hogy mekkora vágás lehet a fejemen. Csak azt tudtam, hogy nagyon mély, ugyanis akár mikor kötést cseréltek vérezni kezdett.

- És az emlékeim? Van esély, hogy visszatérjenek? – dőltem vissza a párnámra, amikor a doki elengedte már a kezem.

- Már így is rengeteg mindenre visszaemlékeztél, ami csodálatos. Először azt hittük, hogy semmire nem fogsz tudni visszaemlékezni, és nézz magadra most. A fél életedre emlékezel. Ez említésre méltó egy ilyen komoly fejsérülés után. – igen, jelentéktelen dolgokra, mikor a zsigereimben érzem, hogy sokkal több minden történt az életembe, mint az, hogy a suli lány focicsapatának a kapitánya lettem, vagy, hogy megtetszett a seggfej William Herrington, aki pofán röhögött mikor elhívtam a téli bálba.