Rómeó és Júlia Forma 1 módra | CL16 | BEFEJEZETT

7. A szerkó

A világ legrosszabb barátja voltam, és egyben testvér is. És ha ezt valaki a képembe mondja, még csak ellenkezni sincs jogom, ugyanis saját magamtól undorodtam.

Amint elhagytam Horner irodáját, természetesen rögtön megbántam, hogy gondolkodás nélkül belementem az ostoba szabályaiba. Nem akartam elveszíteni Charlest és Carlost sem. Tudtam, hogy a világ legundorítóbb dolgába mentem bele. A saját érdekeimet helyeztem előtérbe, és nem foglalkoztam azzal, hogy mennyi szerettemet fogom megbántani ezzel, ha megtudják az igazságot, hogy miért is mellőzöm őket.

Viszont a vállam bal oldalán ott csücsült az ördögöm, aki biztatott, hogy jó döntést hoztam azzal, hogy elfogadtam Horner szabályait. Egy évet kaptam tőle. Csak annyit kér, hogy győzzek és ne mutatkozzak a legjobb barátaimmal. Talán Charles kibír a barátságom nélkül egy évet, nem igaz?

Nos, nem bírt ki. Mintha titkon figyelt volna engem, ugyanis amit kiléptem a Red Bull épületéből a telefonom megcsörrent, és Ő hívott. Nem vettem fel, hanem megvártam amíg saját maga leteszi. Két perc sem telt el, és máris újra hívott. Majd újra és újra. A huszadik hívása után lecsendesítettem a telefonom. Utána üzenet írt. Arról érdeklődött, hogy végeztem e, mert ha igen szívesen hazavisz. Még az üzenetére sem válaszoltam. Aztán Carlos és Pierre is hívogatni kezdett. Még a saját bátyámnak sem volt merszem felvenni a telefont. Nem tudtam, hogy mit kéne neki mondanom, mert az igazat nem tudhatta meg, hogy Horner elkapott és úgy kell táncolnom ahogy kívánja.

Az volt az első nap, hogy nem mentem haza, hanem az egyetemem kampuszán maradtam. Pierrenek megírtam, hogy muszáj az egyetemen maradnom, mivel most, hogy bekerültem a forma egybe, muszáj megoldást találnom, hogy a tanulmányaimat se kelljen befejeznem. A válasza csak annyi volt, hogy oké. Tudtam, hogy tudja, hogy valami történt, de hálás voltam amiért nem zaklatott.

Charles már nem volt ilyen könnyű eset. Minden órában hívott, hangüzenetek hagyott, és üzenetekkel bombázott, amik mind ugyan arról szóltak. „Mit műveltem, amiért megharagudtál rám? Ha megbántottalak valamivel, elnézést kérek, csak könyörgöm, vedd fel a telefont, és beszéljük meg. Nem akarlak elveszíteni, hisz azt sem tudom, hogy miért vagy mérges rám... Mini Pierre, vedd fel a telefont...látom, hogy elolvasod az üzeneteimet."

Én pedig az összes hangüzenetét csomószor újra hallgattam, mivel megnyugtatott a hangja. A hangja volt a napjaim fénypontja, ugyanis az tartotta bennem a lelket, hogy ez a káosz egy évnél tovább nem fog tartani, és újra barátok lehetünk.

És, hogy miért egy év? Mert akkoriban nem éreztem azt, hogy annyira jó pilóta leszek, hogy sikerülni fog a pódiumra állnom minden futamon, és Horner szerződést fog hosszabbítani velem.

Arról, hogy milyen pocsék testvér és barát vagyok, végül az edzések terelték el a figyelmemet. Horner megtervezett nekem egy programot, ami röviden annyiból állt, hogy reggeltől estig különféle pályákon voltam, és vezettem. Esőben, szélben, szárazságban. Miközben több mint harminc ember figyelt, és hívták fel a figyelmemet a hibáimra. A mérnökök szerint rengeteg hibám volt. A hibákat pedig rögtön kikellett küszöbölni, mert Hornernek minden tökéletesnek kellett lennie. A telefonomat már nem is tartottam magamnál, feleslegesnek tartottam, mert a memóriám már megtelt Charles hívásaitól és üzeneteitől.

🏎️🏎️🏎️

Bahrain, időmérő

- Te sem a pontos érkezésről vagy híres, ugye Kis Lány? – éppenhogy csak kiszálltam az autóból ami elhozott a pályáig, máris Verstappen hülye fejével kellett szembetalálnom magam. Így is már ideges voltam, hisz életem első időmérőjére készültem. Most fogok először hivatalos forma egyes versenyzőként pályára lépni, de erre még Max idegesít. – Lehet hercegnőnek képzeled magad, de én nem vagyok a kicseszett herceged, hogy fél órát ácsorogjak a parkolóban rád várva. – lopva az órámra néztem. Sajnos igaza volt, tényleg több mint fél órát késtem, pedig interjúnk volt, együtt. Oké, elcsesztem, de basszus nem tudtam eldönteni, hogy ki e sminkeljem magam. Vagyis, hogy megéri e kisminkelni magam, hisz úgyis sisak lesz a fejemen.