Rómeó és Júlia Forma 1 módra | CL16 | BEFEJEZETT

30. Az ütközés

„...ha Adeline Gasly a mai futamot megnyeri, akkor biztosra kijelenthetjük, hogy meglesz a történelem első női forma egyes világbajnoka...mégha a maradék futamon nem is kerül a pódiumra, akkor sincs mitől aggódnia, mert a világbajnoki cím már ott van a zsebébe...de vajon sikerül neki a mai futamon beérnie elsőként? Az biztos, hogy nagy a tét, és okosan kell a döntéseit meghoznia, mert nagyon sok minden múlik rajta..."

A garázsban ültem az egyik pulton, miközben épp egy szívószálon keresztül iszogattam a vizemet. Már csak a visszaszámlálásra vártam, hogy aztán autóba ülhessek és elkezdődjön a futam. Szinte az egész garázs nyüzsgött, és azért harcoltak, hogy minden tökéletes legyen, miközben a stratégisták még mindig csiszoltak az ötleteiken. Szó szerint az egész garázsnyi csapat azért harcolt, hogy nyerjem meg a futamot. Hiszen nem kis dolog volt a tét. Kellettek a mai pontszámok. Ez volt az utolsó esély, hogy a történelemben először nő nyerje meg a forma egyes világbajnokságot. Te jó ég, hol volt még a szezon vége, és már most ezen stresszeltek.

Mert mindenki stresszelt, kivéve engem. Én nyugisan meghúztam magam, és ahogy rólam nem vettek tudomást, úgy én sem vettem senki másról tudomást. Mindenki elvolt mindennel foglalva – legfőképp a kocsival – de senki nem foglalkozott a pilótával, vagyis velem. Horner gyönyörűen elhitette mindenkivel, hogy a kocsi miatt vagyok állandóan első, és nem azért mert jó pilóta vagyok.

Nem zavart az aznapi futam, úgy ahogy Hornert sem, mert konkrétan egész nap figyelembe sem vett. Be – bejött a garázsba, beszélgetett a mérnökökkel, ránézett a kocsira, de úgy tett mintha én ott sem lettem volna. Ennek pedig kifejezetten örültem. Nem voltam kíváncsi arra, hogy megint elmondja, hogy muszáj nyernem, ha azt akarom, hogy szerződést hosszabbítson velem.

Már abban sem voltam biztos, hogy akarom azt a szerződés hosszabbítást. Vagyis a szívem legmélyén természetesen pilóta akartam maradni, de nem a Red Bullnál és nem Hornerrel. Viszont biztos voltam benne, hogy más csapat nem nagyon ragaszkodik értem, mivel még mindig nem akarnak egy női pilótát. Szóval nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy a szezon végével az álmomnak hivatalosan is vége szakad.

A számban tartott víz hirtelen megállt, amikor Max sétált be a garázsba. Természetesen észrevett és megakart indulni felém. Esélyt sem adtam erre. Nyugodtan leugrottam a pultról, majd kulacsomat magamhoz szorítva szépen elsétáltam mellette. Az egyik mérnöknek odaszóltam, hogy szívok egy kis levegőt még a futam előtt, majd elhagytam a garázst.

Az overálomat kizipzároztam és mint aki épp egy bevásárló körúton van, végig sétáltam a boxutcán. Aki megállított egy aláírásért annak szívesen megálltam. A fotókon mosolyogtam, és örömmel fogadtam a biztató szavakat. Nem is tudom, hogy mikor lettek nekem rajongóim. Mikor lettek nekem szurkolóim? Egy csomó kislány jött utánam, és mondták, hogy a példaképük vagyok és remélik, hogy nyerek ma, mert ideje már egy női világbajnoknak. Talán ezek a mondatok voltak azok, amik eldöntötték velem, hogy muszáj megnyernem a mai futamot. Muszáj bebizonyítanom, hogy egy lánynak is helye van ebben a sportágban.

Talán az egész sétámat azért ejtettem meg, mert elakartam sétálni a ferrari box felé. Tegnap elfutottam Charles elől, amikor is majdnem a szájára adtam egy puszit. Akár mennyire is szégyelltem magam, nem akartam ma úgy autóba ülni, hogy ne lássam őt utoljára. Szükségem volt arra, hogy rám mosolyogjon. A mosolya talán elhitette volna velem, hogy minden rendben lesz, és Horner semmit nem fog velem művelni, ha ma nem állok pódiumra és úszik a világbajnoki címem. De aztán ahogy megláttam a boxot, eszembe jutott, hogy Horner mivel fenyegetett. Hogy bántani fogja Charlest ha nem tartom magam távol tőle. Ez a gondolatom pedig elég okot adott arra, hogy hirtelen megforduljak és visszarohanjak a saját boxom felé.