- Te biztosan Max Verstappen vagy, ugye? – ránéztem a még mindig kezemben tartott képre, majd a nem messze álló szőke hajú srácra. Egyértelmű volt, hogy ő az, csak a tekintete volt más. A képen egyértelmű volt, hogy valami nagyon nem tetszett neki, viszont a való életben semmiféle undor nem terült szét az arcán. Sokkal inkább úgy nézett ki mint aki boldog.
- Ezt most úgy mondod, mintha az utolsó találkozásunk óta annyit változtam volna. – nevetett fel egy kissé szarkasztikusan, majd várta, hogy én is vele nevessek. Nem tettem. Max mindenbizonnyal nem tudta, hogy amnéziám van. Honnan is tudhatta volna, mikor még csak az sem rémlik, hogy a kórházban lett volna bent nálam. És abban is biztos voltam, hogy Pierre szándékosan nem mondta el senkinek, hogy mi történt velem. Ami elég furcsa, hiszen Max a csapattársam volt, így nem értem, hogy miért ne tudhatna arról, hogy mi történt velem.
- Miért, változtál valamiben? – kérdeztem és a képet óvatosan visszatettem a polcra ahonnét elvettem. Még egyszer utoljára ránéztem Charlesra, majd kissé szomorúan elfordítottam a tekintetemet. – Talán ezelőtt barna volt a hajad?
- Minden oké veled, Adeline? Mindig is egy különc természet voltál, de most valahogy még furább vagy, mint voltál. – vakarta meg a tarkóját kissé kínosan. A garázson végigvezettem a tekintetemet. Talán emlékek után kutattam, amik segítettek volna a visszaemlékezésben. Ám a boxban semmi jel nem utalt arra, hogy valaha én is idetartoztam.
- Te a csapattársam voltál, igaz? – néztem rá. Meglepődött a kérdésemen, és összeráncolta a homlokát.
- Nézd, én nem akartam, hogy Horner szerződést bontson veled, de hallani sem akart arról, hogy maradj. Ismered mekkora fasz tud lenni. – kezdett bele rögtön a szabadkozásba. Horner? Ő volt a Red Bull csapatigazgatója? Vagy miért emlegette őt mindenki, amikor a Red Bull szóbakerült?
- Nem zavar, hogy kidobott, ugyanis semmire nem emlékszem a forma egyes korszakomból. – mondtam ki végül, vállvonogatva. Tényleg semmiféle érzelmet nem váltott ki belőlem.
- Tessék? – Max pupillái kitágultak. – Hogy érted, hogy nem emlékszel? – értetlenkedett.
- Részleges amnéziám van – válaszoltam egyhangúan. – A balesetem után kómába voltam, és mikor felébredtem a fél életemre nem emlékeztem. Azóta pár dolog beugrott, de egy csomó minden még mindig homályos – kezdtem bele a magyarázkodásba, a tekintetem pedig megakadt egy monitoron ami a box szélébe volt felállítva – Pierre mondta, hogy forma egyes pilóta vagyok, de nagyon sokáig nem is akartam neki elhinni. Aztán valahogy minél nagyobb késztetést éreztem arra, hogy újra volán mögé üljek, de a családom hallani sem akart róla – nem értettem, hogy ezeket miért mondom el Maxnak amikor ő még mindig idegen volt a számomra. – Ezért nem ismerlek téged sem – fordultam felé – Jó csapattársak voltunk?
- Lehettünk volna, a Te szavaiddal élve túl nagy Segg voltam. – halkan felkuncogott. - És igazad is volt. Megvédhettelek volna, de hagytam, hogy tönkre tegyen... – elharapta a mondatot.
- Ki tegyen tönkre? – kérdeztem rögtön rá – Charles?
- Charles? – nézett rám zavarodottan.
- Ő volt az aki a balesetemet okozta, nem? – a szívem hevesebben kezdett el verni. Tudtam, hogy Max mindent tud. Egyszerűen láttam a tekintetében, hogy az igazság ott van, és csak kikell húznom belőle. – Tönkretette a fékemet és a biztonsági övem. Miatta nem emlékszem most semmire.
- Te Leclercről beszélsz? Charles Leclercről? – teljesen összevolt zavarodva, de én csak hevesen bólogatni kezdtem. – Leclerc előbb mondana le a világbajnoki címéről, minthogy neked ártson. – horkantott fel. – Te tényleg nagyon beüthetted a fejed, ha azt gondolod, hogy képes lenne tönkre tenni valaki autóját. Pláne a tiédet – éreztem, hogy forogni kezd velem a világ. – A srác utánad ment a lángok közé, csak, hogy kihúzzon onnan és megmentsen téged! Utána napokig depressziós volt, mikor kórházban voltál, mert magát okolta, pedig te voltál az aki nem hallgatott senkire.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Rómeó és Júlia Forma 1 módra | CL16 | BEFEJEZETT
Hayran KurguMindenkibe bele szerethetett volna. Mindenkibe, kivéve a bátyja legjobb barátjába nem.