Rómeó és Júlia Forma 1 módra | CL16 | BEFEJEZETT

8. Hazug barát

-„...és az első időmérőedzésén, Adeline Gasly a legjobb időt mente...Teljesen zöldfülű kezdőként, Ő lett a bahraini időmérő leggyorsabb pilótája, amivel mindenkinek nagy meglepetést okozott...ilyen sebességet 2019 óta nem láttunk...Nő létére elképesztő teljesítmény, talán tényleg korán alkottunk róla véleményt...Tíz másodperccel maga mögött hagyta a kétszeres világbajnok Max Verstappent, aki egyben a csapattársa is, Verstappen mögött pedig két perccel később Leclerc futott be...a mai időmérő három nyertese Gasly, Verstappen és Leclerc...micsoda nem várt fordulat..."

A szívem a torkomba dobogott, amikor megállítottam az autót, és a motor lecsöndesült. Még mindig televoltam adrenalinnal, és ha tehettem volna újra visszamentem volna a rajtvonalhoz, és mentem volna. Azt hittem, hogy a gokartozásnál nincs jobb érzés. Tévedtem. Ez sokkal jobb volt. A sebesség, ahogy ment minél feljebb, és minden elmosódott körülöttem, egy új életet nyitott meg a számomra. Egy új érzést, amiből minél többet akartam. Minél gyorsabb akartam lenni.

-       Megcsináltad, Kislány! – a sisakomat sem volt időm levenni a fejemről, máris Horner állt az autómhoz. – Erről beszéltem! Mindenkit magad mögött hagytál. – Verstappen képe örökre beleégett az agyamba, amikor a kommentátorok kihirdették, hogy tíz másodperccel volt lemaradva tőlem. Gyorsabb vagyok Verstappennél. Egy világbajnoknál vagyok gyorsabb. Óh, rohadtul megengedhetem magamnak, hogy büszke legyek saját magamra. – Holnap még gyorsabbnak kell lenned! – Horner segített kiszállni az autóból. Ahogy felálltam a tömeg tapsolni kezdett. Nem hittem a fülemnek. Az időmérő előtt még csak tudomást sem akartak rólam venni az emberek, most pedig engem tapsoltak. – Válaszolsz pár kérdésre, utána jössz, és mész a csapattal még gyakorolni. – parancsolta. Igazából nem nagyon figyeltem rá, mert még mindig nem nagyon tudtam felfogni, hogy mi történt.

-       Sikerült megmutatnom nekik, hogy elhamarkodott véleményt adnak rólam. – vettem le a sisakomat, majd ujjaimmal belenyúltam a hajamba, és gyorsan megigazítottam azt, és kissé bátortalanul a lelátókon ülő emberek felé intettem. – Hallotta Uram, én voltam ma a leggyorsabb. – fordultam Horner felé csillogó tekintettel. Jól esett volna egy őszinte mosoly. Szerettem volna, ha megdícsér, vagy valami. De sajnos nem azt kaptam.

-       Tíz másodperccel volt lemaradva tőled Max. Ha szerette volna, behozhatta volna, de gondolom úgy döntött, hogy megadja neked az első siker érzését. – az arcomra fagyott a mosoly. Horner hangja úgy hangzott mintha azt várta volna tőlem, hogy köszönjem meg Maxnek azt, hogy holnap a futamon első helyről indulhatok. Mintha Horner számára megint Max lenne a jó, miközben én meg csak szánalomból kaptam meg az első helyet. – Soha ne bízd el magad, Adeline! – veregette meg a vállam és magamra hagyott. A szerelők addigra az autómat visszavitték a boxba, valaki pedig még a sisakomat is kivette a kezemből. Hirtelen az örömöm elszállt, és csak az járt a fejembe, hogy Max jószíve miatt futottam a legjobb időd. Nem, ez lehetetlen! Saját magamnak köszönhettem az első helyet! Nincs itt szó semmiféle szánalomról!

-       Adeline, gyere a pódium elé! Csak rád várnak...- Ella viharzott mellém, és mire feleszméltem belém karolt, és magával együtt húzott a pódium felé. A pódium igazából most csak egy egyszerű színpad volt, ami előtt egy csomó riporter meg fotós állt, akik már javában faggatták Verstappent. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne csinálnom. Az első vakutól szó szerint megugrottam, és ezt sokan észre is vették mert a legtöbb riporter rám mosolygott.

-       Csak állj oda középre! – úgy látszik itt mindenkinek az volt a mániája, hogy engem lökdössenek ide-oda. Még csak mondanom sem kellett semmit, máris középre nyomtak, mögöttem a kivetítőn pedig ott volt a képem, és a videó arról ahogy az időmérő végén megállok a sebességem összegével. Mire jobban megakartam nézni a videót, Verstappen lépett mellém jobb oldalról, a másik oldalamra pedig Charles állt.