Rómeó és Júlia Forma 1 módra | CL16 | BEFEJEZETT

20. A cipő

Kijelenthetjük, hogy azon az éjszakán Charles megfogadta, hogy addig amíg világ a világ, engem többet alkohol közelébe biztos, hogy nem fog engedni, ha rajta múlik. Úgy ahogy azt is kijelenthetjük, hogy Charles azon az estén szó szerint elvérzett mint bébiszitter.

Elég volt csak egyetlen egy perce levennie rólam a tekintetét, én pedig már ott sem voltam mellette. Számomra elég volt egy perc és máris egy vadidegen srác nyakán lógtam és próbáltam lesmárolni. Nem voltam büszke a részeg énemre, de képtelen voltam megálljt parancsolni a pasik terén. Részegen mindenáron csókolózni akartam, és tettem rá, hogy kivel.

Azonban én hiába akartam élvezni a pillanatot, ha Charles szó szerint a nyakamba lihegett, és az összes pasi jelöltemet elriasztotta mellőlem. Persze amint levette rólam a tekintetét, én megint akcióba lendültem.

-       Komolyan, Addy? – egyetlen egy perc volt amíg nem figyelt rám, én pedig addigra egy kissé kreolbőrű srácon lógtam és mindenáron leakartam smárolni, ám a fiú nem volt nagyon elragadtatva az ötletemtől, ugyanis mindenáron elakart magától taszítani. – Nem gondolod, hogy egy kicsit szánalmas amit csinálsz? – Charles kicsit sem kedvesen húzott el a fiútól a karomnál fogva – Vadidegen csávókat smárolsz le! Ez undorító! A végén még összeszedsz valamilyen szájfertőzést. – borzad el, én pedig próbáltam lerázni a karomról az ujjait.

-       Ne parancsolgass már nekem! – dühöngtem és végre sikeresen elértem, hogy elengedjen – Nem tök mindegy neked, hogy mit csinálok? – forgattam meg a szemeimet és egy srác kezéből kivettem a poharát, és megakartam inni, de Charles elkapta a csuklóm, hogy megakadályozzon benne.

-       Végeztünk! – jelentette ki határozottan és idegességében még az üres poharat amit kivett a kezemből földhöz vágta. – Röhejesen viselkedsz! – szidott le. Felröhögtem.

-       Szerintem meg Te vagy röhejes. – vágtam vissza gúnyosan. Charles figyelembe sem vette a mondandómat. Igazából már az egész énemet figyelembe sem vette, mert tudta, hogy csak az alkohol beszél belőlem – Tudod mi még a röhejes? – folytattam tovább, mire Ő egy kicsit felhúzta az egyik szemöldökét és érdeklődve várta a folytatásomat – Az, hogy letiltottad a számomat, most meg úgy viselkedsz mintha minden rendben lenne közöttünk. – nem tudom, hogy hogyan jutott ez az eszembe, mikor az egész számletiltós dolog már jó pár hete történt. Minden bizonnyal a szívem mélyén még mindig fájt.

-       Tessék? – értetlenkedett.

-       Letiltottad a számomat, most meg itt játszod az Apucit. – ismételtem meg magam.

-       Én nem tiltottam le a számod – rázta meg a fejét. – Te tiltottad le az én számom! – mutatott magára. Most én néztem rá értetlenül. Én biztos, hogy nem tiltottam le a számát.

-       Én biztos hogy nem tiltottam le a számod. Miért tettem volna ilyet? – kérdeztem zavarodottan – Viszont te letiltottál engem, ami egy gyerekes megnyilvánulás. Meg is mutatnám, csak az a baj, hogy miután rájöttem, hogy letiltottad a számom, földhöz vágtam a telefonom – húztam el a számat egy kissé szégyenkezve.

Charles pár másodperce elgondolkozott, majd megszólalt. – Ez érdekes – kezdett bele – Én akartam írni neked, de nem tudtam mert az írta a telefonom, hogy a hívó szám nem elérhető. – az egész dolog különös volt, és veszekedhettünk volna azon, hogy ki tiltott le kicsodás, úgysem jöttünk volna rá az igazságra. Igazából nem is nagyon foglalkoztam vele, mert nem érdekelt. Charles látta, hogy megint pia után kutatok, és mikor észrevette, hogy a kezem megint megmozdul, erélyesen rám szólt. – Ne is álmodj róla! – ám addigra már ott is volt a kezemben a pohárka – Add azt ide!