Rómeó és Júlia Forma 1 módra | CL16 | BEFEJEZETT

25. Az átverés

Megvan az az érzés mikor legbelül úgy érezed magad mint egy darab szar, de a világnak mégis azt kell mutatnod kifele, hogy mennyire boldog vagy? Amikor minden másodpercben képes vagy elsírni magad, mikor egyedül vagy, ám amit meghallod, hogy valaki közelít feléd, egy örömteli mosolyt varázsolsz az arcodra, és már felvagy készülve arra, hogy mit fogsz hazudni ha megkérdezik, hogy mitől olyan pirosak a szemeid. Az én szerencsém az, hogy eddig a körülöttem lévő embereknek eszükben sem volt megkérdezni, hogy mitől karikásak a szemeim, vagy, hogy mitől pirosak. Senki nem tudta azt, hogy napok óta semmit nem alszom, mert amint lehunyom a szemeimet azt látom magam előtt, hogy Charles holtan fekszik a karjaim között, miközben mindenki azt kiabálja, hogy én öltem meg őt, az én hibám. Rettegek behunyni a szemeimet mikor egyedül vagyok, mert olyan sírás jön rám, hogy képtelen vagyok abbahagyni. Remegni kezdek, és nem kapok levegőt, ha Charlesra gondolok, és csak akkor vagyok képes megnyugodni, ha twitteren látok róla egy friss aznapi rajongói képet, és eljut az agyamig, hogy semmi baja és életben van.

Mindeközben az elkötelezettségem, hogy én leszek az első női forma egyes világbajnok minél jobban tovaszáll. Nem érdekelnek a futamok. Nem akarok győzni, mert nem akarok Hornernek örömet szerezni. Ám akár mikor azt akarnám megtenni, hogy nem hajtok be a pódiumra, mindig rágondolok Horner szavaira. - Vagy mindent úgy csinálsz mint eddig, vagyis szépen megnyered a futamokat, a kis barátodat pedig mellőzöd...Vagy pedig pár napon belül temetésre mész...Charles élete az én kezemben volt, és elég volt egy rossz döntést meghoznom mindent véget ért. Muszáj volt azt tennem amit Horner kért tőlem, még akkor is ha gyűlöltem magam.

Ezért megfogadtam azt, hogy Charles létezéséről tudomást sem veszek. Kényszerítettem magam, hogy elégedjek be pár pillantással amivel megnyugtattam magam, hogy rendben van és boldog. Vagyis boldognak látszott, de mellette meg értetlenül is állt a dolgok előtt. Éreztem, hogy beszélni akar velem. Láttam, hogy nem egyszer a paddocban utánam akart jönni. Ám ilyen alkalmakor én irányt váltottam, és inkább Max mellé csatlakoztam és elkezdtem nevetni mintha valami nagyon vicceset mondott volna. Az egész viszont egy nagy színjáték volt, amibe Charles miatt kényszerítettem bele magam. Akartam, hogy azt higgye, hogy én köztem és Max között több van kialakulóban mint puszta csapattársi viszony. Tudtam, hogy ez az egyetlen módja amivel távol tudom tartani magamtól Charlest. Akár mennyire is undorodtam magamtól, a tervem minden bizonnyal bevállt, mert egy idő után Charles már rám nézni sem volt hajlandó. Max ugyanis időközben nagyon elhitte azt, hogy én akarok tőle valamit. Attól féltem, hogy ő nem játssza meg magát hanem tényleg elkezdett irántam érezni valamit. Túl kedves volt, és törődő. Az összes szabadidőnket együtt töltöttük, és rákellett arra jönnöm, hogy mikor vele vagyok akkor tényleg nem gondolok Charlesra. Ennek pedig akkor örültem, mert így legalább nem gondoltam állandóan a sírásra, meg arra, hogy mekkora elbaszott életem van.

🏎️🏎️🏎️

Ismételten egy újabb futam következett. Max és én egymás mellett haladtunk kézenfogva végig a boxutcában, miközben fotósok hada követett és képeket készítettek rólunk. Az emberek már csak úgy emlegettek, hogy a forma egy első szerelmes párja, akiket a versenyzés hozott össze. A legtöbb képen tényleg úgy néztünk ki mintha egy párt alkottunk volna, és az volt a furcsa, hogy már énis elkezdtem azt hinni, hogy mi tényleg egy pár vagyunk. Max állandóan szájra puszival köszönt és búcsúzott. Kéz a kézben sétáltunk, és Ő volt az utolsó személy akivel lefekvés előtt beszéltem. Furcsa lett volna ha nem lett volna már az életem része. Rajta kívül nem nagyon mertem beszélni más emberekkel, lehet, hogy pont ez miatt kezdtem el hozzá vonzódni.

- Nagyon bírtam a tegnapi filmet amit néztünk. Neked is bejött? – tette derekamra a kezét és úgy húzott egy kicsit közelebb magához. A hangja mintha hangosabban szólt volna az átlagnál, ráadásul a tekintete is úgy nézett ki mintha valakit keresne, és az is feltűnt, hogy direkt belenéz a kamerákba. Olyan volt mintha akarta volna, hogy mindenki tudjon róla, hogy a tegnap esténket együtt töltöttük. Ráadásul pont akkor húzott magához, mikor a Ferrari boxai előtt sétáltunk végig.