Bízz bennem/ Bakugo x oc

4.Fejezet_A francba

   Október ellenére elfogadható volt ismét az időjárás, enyhe szellő, minimális felhő és sziporkázó napsütés. A Nap lágy sugarai ismét végigfutottak az arcomon,és kellemes melegséget vetettek rám. De akkor még egy jel se volt arra, hogy ez fog történni, és már mindent megbántam. Bárcsak ne lettem volna ekkora idióta!
   Próbáltam koncentrálni az alvásra, de arra lettem figyelmes,hogy alattam az ágy remegni kezdett,amit fura csattanó hangok követtek.
Felültem egy "alig aludtam többet,mint 5 órát" fejjel,és benyitottam hűen szeretett fürdőmbe, ahol a kócos hajamat téphetem kedvemre. Egy jó pár percnyi kínszenvedés után a hajam elfogadható állapotba került,és elkészültem a minimális dolgokkal, mint a fogmosás. Megragadtam a papucsomat,és egy kattanással kinyitottam az ajtót.

   Ahogy a folyosóra léptem, a zörej még elviselhetetlenebbé vált. Letrappoltam a lépcsőn, és felkészültem szembesülni a III. Világháborúval. Nos. Prepare... Ready..Go!
   Kidugtam a fejem a fal mellől, amikor láttam Uraraka-sant, Kirishimát meg Kaminarit, ahogy a tomboló, robbanó, reggeli őrült idegbeteget fogják. Odasétáltam Minához és felvolt szemöldökkel néztem rá, amolyan "megint mi történt?" pillantással.

-Bakugo nem találja a csípős rámenjét - rázta a fejét. Óóó...óóóó jaj. Szóval most magamra úszítottam szőke démon őnagyságát.
Kissé lehajtottam a fejem,és próbáltam olyannak tűnni, akit mit se tud semmiről. Mikor visszanéztem Bakugo odalépett Dekuhoz, és az arcába hajólt, ijesztő, fenyegető aurával.

-TE VOLTÁL AZ, NYOMI DEKU, HE?! TE JÖTTÉL LE ELSŐNEK! - hangjától csengett az egész kollégium. Néhány 1-B-s csak kisurrant az ajtón, szerencsésen elkerülve a biztos halált. Behúzott nyakkal álltam, és tanulmányoztam a papucsomat. Nagyon érdekes szöszöket láttam rajta.

   Bakugo aztán rámszegezte a szúrós tekintetét és közelebb lépett.

-TE! Utolsónak voltál itt lent, te nyomi liba! - vicsorgott és láttam, ahogy már készül is megfojtani. Vörös szemei késként döftek bele a lelkembe és megint megfogott az éjjeli hatás, mikor háttal állt nekem, teli gyűlölettel.

-Bakugo! Tisztelnünk kell azokat, akik gyártották a bögréket! Nem arra vannak, hogy földhöz csapd az egészet! Ez a 16. a hónapban!- viharzott ki Iida a konyhából, közben egyenesre feszítve a karját, ismét robot mozdulatokat vert le velük. Talán ő is az. Ki tudja mi lapul az a szemüveg mögött?

-TE CSAK NE SZÓLJ BELE! TI MIND CSAK SELEJTEK VAGYTOK, AKIK NEM KÉPESEK FELFOGNI,HOGY ÉN LESZEK A NO.1 HŐS JAPÁNBAN,ÉS EGYBEN AZ,AKI FELÜLMÚLJA ALL MIGHTOT!- üvöltötte,s úgy éreztem a dobhártyáim beszakadtak.

-Nem hinném,hogy jobb lennél,mint All Might. Hiszen ő egyszerre vagy 20 embert mentett meg, ameddig te minden harcnál azt üvőltöd,hogy "DÖGÖLJ MEG" ,"PUSZTULJ!" "SHINEEEEEE" .-rázta a fejét Uraraka,mire Bakugonál elszakadt a cérna,és maratonit kiabált.

   Aztán hirtelen belépett Todoroki. Háta mögött becsukta az ajtót,és beletúrt vörös-fehér tincseibe.

-Aizawa szerint a mai első kettő óra elmarad. Valaki betört,és még ki kell deríteni ki tette,meg felszámolni a károkat- közölte a megszokott póker pillantásával. Páran pánikolva egymásra néztek (Uraraka, Deku, Mina), egyesek őrült tetszésüket nyilvánították ki az elmaradt matek óra miatt (Mineta és Kaminari), közben a többiek kérdőn nézte össze.

   Mikor ismét felnéztem a földről, összetalálkozott a szemem vele. Összehúzta a szemeit és rideg pillantást vetett rám. Piros szemei szikrákat szórtak,ha közelebb lettem volna,talán felgyújtott volna. Hát,ha ölni lehetne puszta nézéssel,ő már az első találkozásunknál kicsinált volna.