Bízz bennem/ Bakugo x oc

29.Fejezet_Fedőnév

   Döbbentem töröltem le a könnyeimet, próválva álcázni, hogy nem történt semmi, miközben Bakugo riadtan húzta el a kezét a vállamról, mintha félt volna, hogy ártani fog nekem. Egy remegő lélegzetvétel következtében lassan felültem, és meggyőzően próbáltam nézni rá, pedig tudtam, hogy magamat nem tudom becsapni.

-Csak rémálom volt.. - bárcsak tényleg az lett volna.

   Bakugo arcizmai ellazultak, ahogy gyengéden mérte végig a reakciómat. Némán ültünk egymás mellett néhány pillanatig, amíg ő meg nem törte a csendet.

-Vissza tudsz aludni?

   Elgondolva bámultam a sötét szoba falaira, majd határozottan megráztam a fejem. Ezt látva a szőkeség hosszasan kifújta a levegőt, mielőtt megragadta a derekam.

-Ha valamelyiknek, akárkinek elmondod ezt, akkor sült húst robbantok belőled! - mondta komolyan, majd lefeküdt, magához húzva. Visszatartott lélegzettel meredtem magam elé, próbálva ignorálni az érzést, ahogy Bakugo mellkasa a hátamhoz nyomult, és a karjai a derekamat körbeölelték.

-Miért csinálod ezt? - kérdeztem döbbenten, mire a karjait szorosabban fonta körém.

-Kussolj! - motyogta halkan - Ne érdekeljen, csak azért csinálom, hogy ne nyavalyogj az álmatlanság miatt! Most meg fogd be a szád és aludj!

   Visszafojtva egy mosolyt élveztem a teste melegségét, és próbáltam kizárni minden más tényezőt, hogy egyedül csak a közelségére koncentráljak, mintha ritkán élhetek át ilyesmit. Éjjel egy ágyban Bakugo Katsukival, amint hátulról átölel? Ez több, mint ritka alkalom.

-Alszol? - szólaltam meg egy kis idő múlva, remélve, hogy még nem aludt el. Miután percek elteltével nem jött válasz, annak könyveltem el, hogy bealudt.

   Óvatosan, félve, hogy felkeltem, megragadtam a bal karját, és lassan fennébb toltam a vállamra, hogy kényelmesen tudjam átkarolni a rajtam pihenő végtagját, miközben azt kívántam, hogy bárcsak a barátnője lennék.

----------------------------------------

   A lámpa fénye kegyetlenül égette a szememet, arra kényszerítve, hogy kinyissam őket.

-Nem arról volt szó, hogy ma jössz suliba? - láttam meg Bakugót, amint az ágya előtt vette fel az egyenruhája felső részét.

   Álmosan nyomtam a karom a szemeimre, próbálva blokkolni a felettem helyezkedő lámpa gyilkos fényét. Nem jött össze.

-Az szerda - motyogtam, majd megfordulva a párnába temettem az arcom, aminek szokáshoz hűen karamell illata volt.

-Ma van szerda. November 13 - dobta a fejemre az egyenruhámat.

   Komótosan felkeltem, majd egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. Néhány perc elteltével majdnem indulásra kész voltam, az utolsó simitásokat végeztem a fésűvel. Bakugo tikkelő szemekkel járkált az ajtó előtt fel-alá türelmetlenül, várva, hogy indulhassunk. Mondjuk nem kértem meg, hogy megvárjon, de nem bántam.

-Nem gondolod, hogy a hajam világosabb? - mutattam a fejem tetejére, ahol eredetileg meg virítóan élénk piros volt a hajam. - Olyan, mintha inkább baba rózsaszínné kezdene válni..

-Aha, persze, Pinkie, bámuld csak tovább a kicseszett hajad, és felrepítem a segged a holdig! - morgott tovább, majd átlépett a nyitva hagyott ajtón, és megragadva a karom ráncigálni kezdett. Mondanom sem kell, hogy a folyosó zengett tőlünk, egy csomó kíváncsi szempár figyelte, ahogy Bakugo elráncigál, én meg visítva próbálok ellenállni.