Bízz bennem/ Bakugo x oc

21.Fejezet_Titkolsz valamit

Nyugodtan aludtam, a szobát még a november hajnali sötétség lepte el, a reggeli csípős hidegtől pedig jól esett, hogy mélyen a takarómba bújva pihenjem ki az elmúlt eseményeket. Már csak az lett volna jobb, ha rendesen tudok aludni.

-Mih a... - nyúltam kábám a fülemhez, hogy tompítsam a közelről jövő, rettenetes hangot. Miután rájöttem, hogy a halló érzékszervem eltakarásával semmire se megyek, kinyitottam a szemem, és idegesen néztem bele a vörös szempárba, amik közvetlen felettem voltak.

-Jó reggelt! - mondta szórakozottan Bakugo egy pimasz mosoly kíséretében, majd megállította a hangfelvételt a telefonján.

-Khurva...any... - motyogtam önkívületi állapotban, amit Bakugo szerencsére elengedett a füle mellett.

-Tegnap sikerült felvennem a szerencsétlenkedésed, és be is állítottam ébresztőnek a csodálatos próbálkozásod. Mindig az első 3 másodpercben fel fogok kelni - közölte, és újra elindította a felvételt, amin az hallattszik, ahogy megpróbálok a szerencsétlen, elhangolt hangszeremen eljátszani egy dalt. Nem igazán jött össze.

-Ha ennyire tetszik, csak szólj, és altató dalokat is fogok játszani neked - álltam a tekintetét, mire a gúnyos vigyorát egy mogorva vicsor váltotta. - Ez esetleg egy nem? - próbálkoztam tovább ártatlan tekintettel.

A szőkeség nem leplezve nemtetszését visszasétált a saját felére, majd kirángatott a szekrényéből egy fekete atlétát, és levette az alváshoz befogott pólóját. Hanyagul ledobta az ágyára a levett darabot, ráérősen átöltözve, nekem pedig sikerült elkapnom azt a szöget, ahonnan tökéletesen ráláttam észrevétlenül a hasizmára.

-Muszáj a szemem előtt vetkőznöd? - kérdeztem, mintha nagyon is zavarna a látvány. Nem, igazából egyáltalán nem zavart. Bakugo a mozdulatában megállt, és felém fordult, így most már szemből is ráláthattam a felső testére- legalábbis arra a részre, amit nem takart a fekete atléta, amit éppen készült lehúzni a hasára.

-Mi az? Ennyire tetszik a látvány? - kérdezte egy vigyorral. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a pimasz, gúnyos vagy lenéző volt.

-Finom volt a vacsi, nem akarom, hogy visszajöjjön - feleltem egyszerűen, mire Bakugo arcán újra egy árnyék futott át.

A beszólás után becsörtetett a fürdőszobába, ahonnan kihallatszott az agresszív fogmosása, majd gyorsan ki is sietett és kiment a bejárati ajtón. Sóhajtva néztem utána, majd megnéztem a telefonomat. 7:46. Tökéletes idő, hogy reggelizzek, és elkerüljem a többi diákot.
Ráérősen elkészültem a reggelihez, majd lementem az ebédlőbe. Az egész helyiség majdnem üres volt, egyedül Kirishima meg Bakugo ültek az egyik padnál, ahogy müzlit éve beszélgettek. Próbáltam feltűnésmentesen besurranni, de nem jártam sikerrel, a vörös hajú osztálytársam rögtön kiszúrt, és integetve jelezte, hogy menjek oda.

Lemondóan odasétáltam, majd megálltam előttük. Kirishima fehér pólóban ült, levakarhatatlan, barátságos mosollyal az arcán, Bakugo pedig a fekete atlétájában, keresztbe tett karokkal mért végig.

-Jó reggelt, Kira! - köszöntött Kirishima - Éppen azt tárgyaltuk Bakubroval, hogy mikor lenne érdemes elmenni a kondiba. Nem jössz? - kérdezte, mire Bakugo félrenyelte a müzlijét, és köhögve állt fel, hogy töltsön magának vizet.

-Hááát.. - húztam el a számat. Urarakának már megigértem, hogy elnézünk ketten a közeli plázába, mert szeretne kicserélni egy ruhát méret miatt, szóval biztosan keresztezte volna a kondit. - Nem hinném, hogy lesz időm. De milyen? - érdeklődtem.

-Nem baj, majd legközelebb - mondta lemondóan Bakugo legnagyobb örömére, aki egy pohár vízzel jött vissza. - Van egy olyan része, ahol az izmokat lehet fejleszteni, és van egy olyan, ahol kiengedheted a feszültdéged. Box zsákok, bábuk harchoz, jah, és van tusolója is. Múlt héten például - kezdte sorolni, viszont nem volt türelmem végig hallgatni, és éhes is voltam, így gyorsan hátráltam pár lépést.