Bízz bennem/ Bakugo x oc

20.Fejezet_Összeköltözés

-Nem, nem, nem akarom.. - nyöszörögtem, amint Félix erőteljesen rázott a vállamnál fogva, mielőtt egy nagyobb lendületettel le nem lökött az ágyról.

-Hogy lehet az, hogy az ébresztőd mindenkit felvert, kivéve téged? - állt meg előttem csípőre tett kézzel, és az éjjeliszekrényemen pihenő telefonomra mutatott, ami némán rezgett (miután alvás közben feltételezetten lenémítottam).

   Kábán bólogattam, miközben vakon megragadtam kezemmel a takarómat, és lerángattam az ágyról. Hallottam, ahogy a tesóm elhagyta a szobám az ajtót úgy hagyva, mire kissé megemeltem a fejem, és próbáltam kinyitni szemeim.

-Cshupd beh...hazt a.. - mondtam önkívületi állapotban, majd a testem újra elernyedt, és a fejem a takaróm tetejére raktam. A kényelmes pihenésem viszont nem sokáig tartott, szeretett bátyám, amilyen gyorsan ment, olyan gyorsan is jött vissza, s legguggolva mellém végigsimította meleg kezét a nyakamon, ami megakadt a pizsi felsőm tetejénél. Már ki akartam lassan nyitni a szemem, s megkérdezni, hogy mit csinál, mikor hirtelen megemelte a felsőm nyakát, és hanyagul beledobott valami hideget. Valami hideget, ami egy jégkocka volt.

-HÜLYE!! - pattantam fel, és egyik kezemmel a felsőm alját tépve próbáltam kiszedni a jeget, miközben a másik automatikusan a bátyám felé nyúlt, aki kitért előle és elégedett vigyorral sétált ki az ajtón.

   Miután sikerült eltávolítanom a félig elolvadt kockát a ruhámból, a még mindig rezgő telefonomhoz mentem, hogy leállítsam és megnézzem az időt. 11:57 volt, szóval volt még olyan 26 percem, hogy elkészüljek.

   Nem sokkal később útra készen álltam, megragadtam a bőröndömet és táskámat, és egy utolsó pillantást vetettem a szobámra, mikor a szemem megakadt a gitáromon. Most, hogy már használható állapotban volt, szívesen kipróbáltam volna. De még inkább csábított az a gondolat, hogy Bakugót azzal idegesítsem.
   Hamar kikerestem az egyik fiókomból a porosodó fekete hordozó táskáját, majd sietősen belehelyeztem, és (ezúttal már tényleg) lesiettem csomagjaimmal a lépcsőn. Félix éppen csinálta a pirítóst, mikor felfigyelt érkezésemre.

-Van paprika sprénk? - kérdeztem, mintha ez a világ legnormálisabb kérdése lenne, mire Félix furán nézett rám, magyarázatot követelve. - Bakugoval osztozkodom a szobán.

-Nem ismerem a csajt, de biztos - vont vállat, majd kiszedte a pirítóból az aranybarna kenyeret.

-Bakugo. Tudod, a szőke, tüsis hajú, akit behoztam vasárnap, ameddig pakoltam. - mondtam, mire Félix lefagyott, és a kezében tartott kenyér a padlóra zuhant. Kíváncsian vártam a reakcióját, majd, miután felfogta, amit mondtam, megfordult.

-Az a rohadék?? Egy szobában vele?! Fiú lánnyal??? Hogy a.. - kérdezte felháborodtan, mire egy "ez van" arckifejezéssel néztem rá.

-Majd elmondom - legyintettem.

A bátyám még mindig kábán nézett rám, majd kihúzta a fiókot.

-Van egy sokkal jobb ötletem a paprika spréjnél - jelentette ki ünnepélyesen, éa kihúzott a fiókból egy nagy konyha kést.

-Vaaagy inkább nem.. - feleltem furán, és cuccaimat megfogva kiképtem az ajtón.

   A Napot néhány szürke felhő takarta, ami azt jelezte, hogy ismét egy erős viharra számíthatunk. Két héttel ezelőtt még meleg volt, nem volt szükség felsőre vagy kabátra, de ez a vasárnapi ítéletidő után megszűnt. Pont, mikor Bakugoval egy kabinban élveztük a kilátást az óriáskerékről. Pont, mikor a karjában vitt le, mert a nagy szerkezet leállt az áramszünet következtében. Pont, mikor ráeszméltem, hogy egy dühös osztálytársnál többet számít nekem. Kár, hogy ezt nem mutathatom ki.
   Nem is tudom, hogy történt. Még az első napomon az UA-ben volt (finomítva) egy nézeteltérésünk, aztán alkottam róla egy kis véleményt, ami nem volt több annál, hogy nem néz ki rosszul, viszont túl agresszív, flegma, idegbeteg, majd megutáltam, végül pedig a zuhogó esőben, mikor a karjaiban tartott, már nem csak a saját testhőmérsékletéből éreztem meleget, hanem a szívemből is. És nagyon furának tűnt újra ezt érezni.