Bízz bennem/ Bakugo x oc

34.Fejezet_Új frizura

-Gyerünk, Kira, ennél többre vagy képes! - bíztatott Hawks, de a bátorító szavak ellenére mégis kifulladva ültem le a a kibérelt foci pálya műfűvére. - Oké, akkor 5 perc pihenő.

   Zihálva ittam bele a kulacsomba, majd néztem, ahogy a mentorom mellettem helyet foglal. Némán ültünk egymás mellett néhány másodpercig, majd újra megszólalt.

-Amúgy.. Harc közben sokat segíthet, hogyha a képesség-észlelő adottságodat is használod. Megakadályozza, hogy észrevétlenül érjen valami a hátad mögött.

-Még van hova fejlődnöm.. - sóhajtottam, majd felálltam. - De igyekezni fogok, és mindent megteszek azért, hogy olyan hős legyek, akiben mindenki megbízik.. Aki azt fogja terjeszteni, hogy van remény!

   Hawks elfojtott egy mosolyt, hogy lássam, hogy nem úsztam meg a kemény gyakorlást, de láttam rajta, hogy meglágyult, amint látta, hogy milyen ambíciós vagyok.

-Még egy trükk?

-Még egy trükk - bólintottam, majd tisztes távolságba vonultam, és vártam a következő utasítást.

   Türelemmel vártam, amint ráérősen terpeszbe állt előttem, majd mélyen elgondolkodott.

-Oké - kezdett bele másodpercek múlva, amik egy örökké valóságnak tűntek. - Éppen harcolsz valakivel, de egy hatalmas nagy valami közelít feléd, ami nagyon nem kéne eltaláljon. Mit csinálsz?

-Félreállok - feleltem egyszerűen, mire megmasszírozta az orrnyergét.

-Helyesbítek.... Egy szűk sikátorban vagy, és nincs nagy helyed.

-Leguggolok - tartottam vissza a nevetésemet, és élvezettel néztem, ahogy Hawks szeme körüli ráncok remegni kezdenek, majd türelmetlenségét leplezi egy mosollyal.

   Persze tudtam, hogy mire gondol, mégis úgy döntöttem, hogy húzogatom az agyát. És a megoldás természetesen az volt, hogy a pengémre állva szaltózok egyet. Persze ez a mozdulat nem volt feltétlenül kötelező minden harcnál, de szerintem nagyon vagány meg hasznos, hiszen sose lehet tudni, lehetséges, hogy egyszer talán ezen fog múlni az életem. Vagy nem.

   Az időnk hátralevő részét gyakorlással töltöttük, Hawks megtanított egy csomó trükköt, és még tanácsokat adott. Teljesen megszerettem Fukuokát, de pénteken már úrrá lett rajtam a honvágy és hiányolás, így alig vártam, hogy végre visszakerüljek, és láthassam azokat, amik (akik) annyira hiányoztak. No reason, csak a kényelmes ágy hiányzott. És talán Katsuki. Talán.

---------------

   Némán ültem a kanapén egy forró csokis bögrével a kezemben, és hallgattam a többiek őrültnél őrültebb sztorizgatásait.

-És akkor hirtelen meghallottam valami csipogót, és lendületből kidobtam a táskát a szemetesbe, de persze nem bomba volt, hanem egy ébresztő, de az idős hölgytől kaptam is néhány taslit... - merült bele Kaminari a mesélésbe, miszerint egy idős hölgynek akart segíteni a cipelésben, de végül az megverte.

   A nagy történetet egy hatalmas csattanó hang szakította félbe, ami valahonnan a konyha felől jött, mire mindenki odanézett. Akármi lehetett az a zaj, de mégis biztos voltam benne, hogy ez nem valami, hanem valaki volt.

-Oh..Úgy látszik, hogy Bakugo új rekordot döntött fel a bögrék eltörésében - kortyolt bele a teájába Mina mellettem. Iida azonnal felpattant, és már suhant is a konyhába, hogy barátságosan elbeszélgessen a szőkeséggel.