Bízz bennem/ Bakugo x oc

2.Fejezet_MEGINT TE?!

   Van-e annál jobb és megnyugtató érzés, mikor a nap meleg sugaraira kelsz a szemhéjadon? Tényleg el kellett volna hozzam azt a sötétítőt!
   Kinyitottam a szemem és az ébresztőre néztem; 7:15 volt. Nagyokat ásítva keltem ki az ágyból,és pijiben a fürdőbe mentem. Szembeszálltam a "korán keltem fel, egy szó, és megfojtalak" nézésemmel a tükörben, és arcot mostam. Igyekeztem nem elrontani a tökéletesen kócos hajamat. Mint azt megszoktam, felül vörös volt, majdnem élénk piros színnel, és a szemöldökömtől lefelé már sokkal visszafogott, világos piros árnyalatban. Sokán mondták,hogy festve van, pedig nem. Anyámtól örököltem vörös hajam,és apám fehér koronájából loptam el azokat a világosabb tincseket. És a legjobb benne az, hogy a teljesen elaludt frufrum már nem is néz ki frufrunak. Éljen.

   Megfésülködtem, és megcsináltam a frizumat a szokásosra, frufru legnagyobb része oldalt, néhány meg a homlokomon,hogy ne látszódjon olyan üresnek. Felvettem az egyenruhámat, bepakoltam,és kezdődhetett az első napom.

   Direkt korábban érkeztem, hogy elkerüljem a tipikus "új lány vs vagy 20 diák, aki egyszerre akar barátkozni vele" felfordulást. Nagy lélegzetvételek kíséretében erőt vettem magamon és benyitottam. Csak egy zöld hajú srác volt, meg egy sárga, jóképű fiú, aki egy alacsony, lila golyós hajú "törpe" mellett nézett valami videókat.

   Aizawa-sensei korábban azt mondta, hogy a 2. pad az enyém. Ebből sokat nem értettem, hogy oldalról, elölről, hátulról, vagy honnan, de megtetszett egy hely. Az ablak mellett a 2. pad. Le is ültem és elővettem a füzetem japán történelemre, amikor a mögöttem levő padból kiszállt a zöldike. Megállt a pad mellett, és hosszas méregetés után megszólalt.

-Hello! Midoriya Izuku vagyok, de szólíts Dekunak! - a hangja kicsit remegő volt, de éreztem, hogy ki akar lyukadni valahova.

-Kira Shikatsu! - bolintottam, mire minden ok nélkül meglepődött és a homlokán a szemöldökök összehúzódtak egy pacsira.

-Te nem japán vagy? A családneved az oké, de a Kira... - majd megrázta a fejét - Mindegy..Shikatsu, figyelmeztetni akarlak-

-Szólíts Kirának! Még nem vagyok szokva azzal, hogy valaki a családnevemen szólítson! Mit is akartál mondani? - kissé kérdőn néztem Dekura, aki valamilyen okból kifolyólag szapora pulzussal nézett idegesen körbe.

   Mielőtt mondhatott volna valamit,a folyosóról egy csomó zaj jött be. Ő csak megrázta a fejét, és magába motyogott.
    Csak ennyi? Egy fiú megkérdi hogy hívnak? És a többi? Mondjuk a kettő fiú a sarokban elvoltak, de unatkoztam. Visszafordultam és a kezeimet tanulmányoztam a padon.

-Legalább valaki beszélgethetne velem... - motyogtam

-Beszélgetni akarsz?! - állt meg a padom mellett egy szőke fiú. A szemeim elkerekedtek. Szombat óta sem változott a haja, a nézése. Szuper. Ő az osztálytársam. - Gyere! Beszélgessünk kicsit! - mondta egy erőltetett mosoly kíséretében, majd a tekintettem az öklére tévedt, ami tepjesen elfehéredett a szorítástól.

   Ösztönösen kicsit hátrébb csúsztam a széken és magasra emeltem a fejem.

-MI A FASZT KERESEL AZ ÉN SZÉKEMEN?! - üvöltötte hangosan, mire a kettő srác kiejtette a telefont a kezükből, és Deku eltakarva szemeit meghúzódott a padban. Vörös szemeivel fürkészni kezdett, majd 5 másodperc múlva felvonta a szemöldökét zavarban és ingerültségben - MEGINT TE?! NEM MEGMONDTAM, HOGY NE KERÜLJ A SZEMEM ELÉ?! ÉS TAKARODJ A PADOMTÓL!

-Nincs ráírva a neved! - feleltem frappánsan, mire látszólag a homlokán egy kidagadó ér lüktetni kezdett.

-Nem is kell, mert ez az enyém, és most tünés, mielőtt kidobom a padot az ablakon veled együtt!