Bízz bennem/ Bakugo x oc

27.Fejezet_Film

   Alig 10 perccel később az ajtó kicsapódott, és a bátyám esett be, kipirulva és zihálva. A térdeire támasztotta a súlya nagy részét a kezeivel, majd egyenesen a felém nézett, összehúzva a szemeit.

-Idióta.. - motyogta, majd megállapodott a tekintete Bakugon, aki unottan bámulta. - És TE! - mutatott rá, majd riadtan felém fordult. - Mit keres itt ez a rohadék??

-Kit neveztél rohadéknak? - pattant fel Bakugo feje ingerülten, és Félixet nézte, amint az ágyam mellé sétált.

-Téged! Mit keresel a kis húgom közelében?? Mi közöd van hozzá? Nem tűrök el egy ilyen idiótát mellette! - tette csípőre a kezét.

-Hívj mégegyszer idiótának, és felrobbantalak a lökött húgoddal együtt! - mondta, amint az egyik szeme körüli izmok megrándultak.

   Gondterhelten fogtam a fejem, megfogadva, hogy soha többet nem hagyom, hogy ez a kettő marha találkozzon egymással, majd összeszedtem az összes bátorságomat, hogy megpróbáljam lenyugtatni őket.

-Ne itt veszekedjetek! - kérleltem, mire mindketten felém fordultak, majd folytatták  a veszekedést. Remek.

   Idegesen fújtam ki a levegőt, majd jobb megoldás hiányában megragadtam a párnám, amit Félix fejéhez vágtam. A bátyám feje azonnal felém pattant, egy kibújó ér lüktetni kezdett a homlokán.

-VAN VALAMI BAJOD?! - ordította, mielőtt észrevette magát és megköszörülte a torkát. - Oké, halkabban beszélek. - mondta nyugodtan, majd Bakugo felé fordult. - Te pedig takarodj innen. Khm.. Úgy értem, hogy hagyj magunkra egy kicsit - korrigált, mikor meglátta, hogy  milyen idegesen bámulom.

   Bakugo elvigyorgott és készült valami gúnyos választ mondani, mikor észrevette, hogy a kezem a kis éjjeliszekrényen pihenő fém tálca felé nyúl. Azonnal lehervadt a mosoly az arcáról, és megragadva a telefonját az ajtó felé sietett.

-1 perc. - mondta, majd becsukta (inkább csapta) maga mögött az ajtót.

   Félixszel néhány másodpercig csak meredtünk utána, majd egy sóhajtással megtörtem a csendet.

-Lenne egy kérésem..

-Előbb elmeséled, hogy mi történt megint veled! - fonta össze a karjait, miközben szigorú szemekkel mért végig. Megint? Haha, nagyon vicces.

-Megmentettem valakit! - mondtam büszkén, kihúzva magam, miközben rápillantottam Félixre. Ugyancsak összefont karokkal állt, felvont szemöldökkel, mint aki elgondolkodik az élet értelmén. Vagy hogy miért van húga. Nézőpont kérdése.

-Ahaaaa, szóval megmentettél valakit, és hála jeléül elintéztek - mondta cinikusan, arra várva, hogy pontosítsak.

   A szememet megforgatva mutattam a padlón heverő párnára, amit Félix volt olyan kedves, hogy felvett, és visszaadott nekem, majd a puha anyagot ismét a hátam mögött tudva elkezdtem idegesen játszadozni az infúzió zsinórjával.

-Egy gonosztevő szúrt le. De megmentettem egy lányt. Most végre elmondhatom, hogy mit kérek tőled?? - kérdeztem felháborodottan, jelezve, hogy megtettem a saját részemet, és most ő jön.

   Félix fáradtan felnyögött, majd hátrahuzant lazán a fotelbe, türelmetlenül figyelve, amint belekortyolt az éjjeliszekrényen levő  pohár vízbe. Ami egyébként az enyém volt, de már mit számít?

-A lánynak nincs hova mennie, szóval nem vinnéd haza? - kérdeztem, mintha ez a világ legnormálisabb kérdése lenne, mire a bátyám a szájában levő víz felét kiköpte, a másik felét pedig félrenyelte.