Bízz bennem/ Bakugo x oc

39.Fejezet_Túlóra

Igazán fontos lett volna, hogy elég pihenéssel kezdjem a holnapi napot, de egyszerűen nem jött álom a szememre. És két dolog volt bűnös. Az izgatottság, mert kíváncsi voltam, hogy vajon melyik hősre bízott Hawks, a cinkosa pedig nem más volt, mint a már jól megismert lepkéim, amik valamiért úgy döntöttek, hogy az éjszaka közepén elébrednek, és vadul kezdenek el csapdosni a gyomromban. Nem kellett volna Katsukira gondoljak..

A telefonom 23:46-t mutatott, ami már egy megfelelő időpont lett volna a mély alvásnak. Lett volna.

-Alszol? - ültem fel és néztem Bakugo irányába. Semmi reakció. - Baku? - ismételtem meg.

A hangom halk volt, mégis hangosnak tűnt a sötét szoba nesztelenségében. Sietve álltam fel, és mentem az ágyához, kissé dideregve a hideg miatt.

-Ébren vagy? - hajoltam közel a rezzenéstelen arcához, mire a szemei azonnal kinyíltak.

-Mi a faszt akarsz? - nézett rám idegesen, mire elmosolyodtam. - Na nem.. Ne is álmodozz róla!

-Kérlek.. Nem tudok aludni - néztem rá könyörgően, mire egy nagyot sóhajtott, és arrébb ment, helyet csinálva számomra.

Egy mosolyt elfojtva ültem le mellé, a derekamig felhúzva a takarót, majd megpróbáltam megigazítani a szemembe lógó frufrumat.

-A szemedbe lóg a hajad, Pinkie - bámult szkeptikusan a szőkeség.

-Erre én is rájöttem, Sherlock - fontam össze a karjaimat. - Éppen növelem, de még nem elég hosszú, hogy felkössem.

-És nem létezik hajcsat - bólogatott, mire kihúztam a párnát a feje alól, és a képébe vágtam. - Még egy ilyen, és a levegőbe repülsz! - fenyegetőzött.

A nyelvemet kinyújtva feküdtem le, próbálva ignorálni a lepkéimet, amik felébredtek. Vagy inkább fogalmazzak úgy, hogy amik sosem alusznak el.

-----------------

Reggel komótosan keltem fel az ébresztőmre, és vettem tudomásul, hogy egyedül vagyok. Ezek szerint ő hamarabb felkelt, és összepakolt, hogy megint elmenjen Tokyoba. Én meg még azt se tudom, hogy melyik hősre bízott Hawks. Egyre jobb.

Mikor készen álltam, mégegyszer megnéztem Hawks üzenetét, ahol leírta, hogy pontosan hova kell menjek. Gyaloglás a hidegben, korán reggel, a sötétben. Ennél jobb már nem is lehetne. Bár a hideg miatt nem panaszkodhatok, Hatsume segítségével a hős jelmezem kapott egy téli változatot, ami hőtartó anyagból készült.

Legbelül annyira vágytam arra, hogy Bakugoval járőrözzek, harcoljak, hogy megmutassam, hogy erős vagyok, és sosem adom fel. Mégis ő Tokyoban volt, én meg itt, egyik lábamról a másikra állva, ahogy néztem a magam előtt levő magas épületet, és az ujjaim töredelve próbáltam minden erőmet összegyűjteni, és bemenni.

A gondolataimból egy, a vállamat megragadó mozdulat zökkentett ki. Ijedten perdültem meg a tengelyem körül, hogy szembenézzek az illetővel.

-Te meg mit keresel itt?? - néztem rá megszeppenve.

-Hogy érted? - kérdezte Todoroki meglepetten. - Az apám ügynökségéhez jöttem.. - Ja tényleg... Szóval Hawks rábízott...

-Hát.. Én is idejövök.. - kapartam meg a tarkómat, majd követtem az osztálytársamat a magas épületbe.

Hevesen verő szívvel léptem be a hatalmas irodába, legelsőnek megpillantva Todoroki apját, a nagy Endeavourt, majd másodjának.... Bakugót...