Bízz bennem/ Bakugo x oc

30.Fejezet_Notesz

   Milyen hőssé akarsz válni, Kira? Ezt a kérdést még nem igazán tettem fel magamnak. De a válaszra nem kellett sokáig törnöm a fejem. Természetesen olyan hős akarok lenni, aki addig küzd, amíg el nem éri azt, amire vágyik. Akit nem tántorít el a veszély.. Aki addig nem pihen meg, amíg le nem győzte a gonosztevőt. Aki árnyként lopakodik mögéd, és váratlanul sújt le, észrevétlenül. Olyan, aki hisz abban, hogy van remény...

-Robbanó Gyilkos Nagyúr! - állt ki a katedrához ismét Bakugo. Úgy látszik, hogy nagyon ragaszkodik a gyilkos meg robbanóhoz.

-Nem jó, válassz valami mást! - rázta meg a fejét Éjfél.

-Maradhatnál a Robbanó Robinál - vigyorodtam el, mire Bakugo gyilkos pillantással nézett rám. - Vagy lehetnél Robbanó Bomba. Sünbomba. Sünhajú bomba! - csettintettem.

-POFA BE, TE DINKA! - üvöltött lüktető erekkel a homlokán, majd visszaült a helyére.

   Szórakozottan néztem, ahogy Bakugo remegő kezekkel markolja a tábláját, visszafogva magát, hogy nehogy valami meggondolatlant csináljon. Közben nekem meg is oldódott a problémán, és, miután felírtam a nevemet, boldogan mentem ki, hogy megosszam a többiekkel.

-A remény szimbóluma: Árnypenge! - emeltem fel a táblácskámat.

-Rejtélyes és még utal is a képességedre.. Imádom! - mutatta fel Éfjél a hüvélykujját.

   Gúnyosan nyújtottam ki a nyelvem Bakugora, aki már csikorgatta a fogát, miközben különböző variációkon gondolkozott.

--------------

-Mégis mi volt a baj a Robbanó Gyilkos Királlyal?? -pásztázott idegesen. Megint.

-Fogalmam sincs.. - feleltem szkeptikusan, amint visszahelyeztem az elhangolt gitáromat az ágyam alá, majd az ölembe húztam a laptopomat. - Hova is mész gyakornoki héten?

-Tokyóba - vont vállat. - Te?

-Fukuoka. Ez nem ér! - néztem rá dühösen, mire megilletődve meredt rám. - Te Tokyóba ott vagy egy és fél óra alatt vonattal, én meg.. - nyitottam meg a Rome2rio oldalát, és percek alatt átböngésztem a lehetőségeimet. - Vagy utazok átszállós vonattal 4 és fél órát, vagy Shizuokából repülök, viszont az drága, így.... - nyögtem fel fáradtan - Tokonaméből repülök.. Viszont ez lesz a leghosszabb repülő út... MIÉRT PONT ÉN?? - fordultam hozzá idegesen, mire ő megszeppenve hallgatott. - Oké, - fordultam vissza, és iszonyatos tempóban kezdtem gépelni. - 1 óra és 20 perc vonattal Nagoyába, átszállok, 40 perc Tokonaméig, 1 óra és 30 perc Fukuokába, majd kivisz egy 7 perces vonat. És még nincs szállás... - motyogtam magamban, miközben Bakugo felhorkantott és betette a fülhallgatóját.

   Bosszúsan fordultam vissza a gépemhez, majd mentegettem el a képernyőfotókat, mikor úgy döntöttem, hogy kicsit végigfutok a mappák tartalmán, hogy rendezni tudjam. Ezzel elég sok időt elfecséreltem, mivel sok képem volt, és kezdtem türelmetlen lenni.

-Legyen simán Nagy Robbanó Gyilkos Isten? - folytatta tovább Bakugo, miközben hallgatta a zenéjét. Biztos magától kérdezte.

-Egyre rosszabb.. - jegyeztem meg, mire a szőkeség kivette az egyik fülhallgatóját.

-He? Van valami bajod vele, Pinkie?? - nézett rám dühösen.

   Behúzott nyakkal bámultam tovább a képernyőt, úgy téve, mintha nem hallottam volna semmit. Bakugo összehúzta a szemeit, majd felállt. A szemem sarkából figyelve, óvatosan a gitárom felé nyúltam, ami az ágyam alatt pihent, arra az esetre, hogy leüssem, ha elfajulnak a dolgok.