Bízz bennem/ Bakugo x oc

16. Fejezet*_Kiköltözni?

   Kissé ijesztő látványt produkáltam, amint hajnali 2-kor a fürdőben levő kagylóra támaszkodva bámultam magam. Még abban a fehér melltartóban voltam, amit a vidámparkhoz vettem fel, meg egy párduc-mintás pizsi nadrágban. A frufrum egy része, amit éppen készültem növelni, hanyagul lógott az arcomba, a szemeimet alig tudtam nyitva tartalni; rossz bőrben voltam.

   Egy nagy sóhaj kísérezében elvettem a polcon pihenő hajpántomat, majd feltettem, ezzel megakadályozva, hogy a hosszú frufrum tovább az arcomba hulljon.
   Visszafeküdtem, de azonkívül, hogy lehunytam a szemem, nem történt semmi, hiszen nem tudtam elaludni. Hanyatt feküdtem, az egészen a nyakamig felhúzott takaróval, és vártam, hogy megtörténjen a csoda, ami meg se közelített. A teraszra nyíló ajtó ablakán kopogott az eső, így ez sem segített. Pedig pontosan egy héttel ezelőtt még novembert meghazudtoló jó idő volt. Nos. Csak volt.

   Egy jó pár óráig csak feküdtem, s próbáltam elaludni, de ez nem történt meg. Közben pedig a többiek is felkeltek, mert a folyosót beárasztották a beszélgetések meg kiabálások (az utóbbinál sejtem ki volt a tettes). Éppen készültem a másik felemre fordulni, mikor valaki halkan kopogtatott az ajtón.

   Kómásan felkeltem, majd ráérősen az ajtóhoz billegtem, hogy kinyissam, s megnézzem ki az.

-Szia csajszi, ho- Jesszusom! - hőkölt hátra Mina meglepetten, amint meglátta az arcomat. - Juj, felkeltettelek?

-Ahhoz el is kellett volna aludnom.. - ráztam meg a fejem gúnyosan majd végignéztem Minát. Már egyenruhában volt.

-Éppen megyünk le a többiekkel reggelizni. Akarsz jönni?

-Kösz, de most kihagyom. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ilyen állapotban órákra menni.. - motyogtam, mire Mina helyeslőn bólintott.

-Akkor tényleg lázas vagy, ugye? Nem baj, rakok félre neked valamit, addig is pihenj, majd látogasd meg Szanitéciát! Szius! - mondta, majd elsietett a folyosón.

   Egy aprót integettem a kezemmel, majd be is csuktam az ajtót. Az eső még akkor se állt meg, és éreztem, hogy egyre jobban és jobban fázok.
A szekrényemhez sétáltam, majd kihalásztam egy fekete pulcsit, ami felmelegített.
   Gyorsan visszabújtam az ágyba, és ezúttal sikerült is a szem lehunyásnál többre mennem. Pillanatok alatt elaludtam és már semmit se láttam, csak a sötétséget.

   Olyan volt, mintha csak néhány másodperc telt volna el; mikor kinyitottam a szemem, még mindig feketeség volt körülöttem, és láttam magam, ahogy fekszek..de nem az ágyon. Nem volt körülöttem sem az ágyam, sem a takaróm, mégsem fáztam. Gyorsan feültem és megfordítottam a fejem, mire egy kb velem egykorú lány arcát véltem felfedezni, aki közelről szemügyre vett.

   A meglepettségtől fel akartam sikítani, de mielőtt ezt megtehettem volna, a mutatóujját az ajkaimra nyomta, ezzel jelezve, hogy maradjak csendben.

-Nézzük csak.. - motyogta, és leguggolt mellém, majd két tenyerét az arcom két felére zárva elkezdte kissé forgatni az arcom. - Oké, a hajad még élénk, frufrud hosszú...És sehol sincs csat.. - fújta ki a levegőt, mintha megkönnyebbült volna.

   Sokkolva ültem egy helyben, és néhány pillanatig csak bámultam. A haja hosszú, hullámos volt, valami szürke és sötétvörös színárnyalatban, s egy hosszú, világos rózsaszínű (majdnem fehér) frufru lógott az arcába. A szemei olyanok voltak, akárcsak az enyémek, világoskék színűek. A testét némi vágás által keletkezett seb meg néhány zúzódás tarkította.

-Ki..vagy? - kérdeztem halkan.

-Melyik hónapban is vagy? - ült le mellém, majd karjait a felhúzott térdei köré fonta.