Bízz bennem/ Bakugo x oc

5. Fejezet_Áruló?

-Shikatsu! Ne kelljen megismételnem magam! Állj fel!- ismételte Aizawa-sensei. Mindenki kérdőn és rémülten nézett rám. A levegő teljesen meghűlt. A szemem sarkából láttam, ahogy ő még mindig nyugodtan ott ül. Bár kissé nem láttam jól a szemét a szőke tincseitől, de úgy sem néztem volna bele a szemébe. Hogy tehette?!

   Hiába sütött a Nap át az ablakon, olyan hűvös volt a levegő. Már vártam, hogy az osztályban hulljon a hó. Nem kellett az ofőmnek megismételje magát, feltápázkodtam és a kezemmel markoltam a padot. Ha nem fogtam volna, lehet, hogy el is esek, olyan nagy mértékben nehezek voltak a lábaim. Nincs mese. Ez baj.
Most ő tényleg egy spicli áruló?!

-Igen..sensei?- kérdeztem, bár a hangom oly elcsukló volt és dadogó, mintha a sírás küszöbén állnék. Aizawa egyet sóhajtott majd megdörzsölte az orrnyergét.

-Gyere az igazgatóiba!- utasította, belőlem pedig végképp elszállt minden remény. Akkor ennek vége. Az első és utolsó hetem itt.
Lassan, lehajtott fejjel araszoltam az ofő után. Mikor visszapillantottam, láttam, ahogy az osztály tág szemekkel figyeli a jelenetet. Ezt most meg fogom kapni...

~~☆Bakugo szemszöge☆~~

   Még mindig a padomat néztem. Nem mertem megmozdulni, bár mielőtt átlépte volna a küszöböt, a szemünk összetalálkozott. A cián szeme csalódottságot tükrözött, és azon kívül semmit. Üresnek tűnt. Mikor becsukódott az ajtó, az osztály egy emberként csattant fel, ki zavarában, ki aggodalmában.

-MIÉRT VITTE EL KIRÁT?!- állt fel az űrlény utánzat, mire előtört a pánik az osztályban. Aztán elkezdődött a nyájas nyugtatások,amiket végképp utálok. Én csak ültem ott, hintázva a székkel, keresztbe font karral.

   Még eltelt fél óra, de a liba nem jött vissza. Síri csendben ült az osztály minden tagjai, ami kényelmetlen lett.
Nem bírtam tovább, így felálltam a székemről és az ajtóhoz vettem az irányt. A folyosón tompán csengtek a nehéz lábnyomaim, ahogy az igazgatói felé viharzottam. Megálltam az ajtó mellett és a fehér felületre tapasztottam a fülem. Aghhh...Kurva hangszigetelés!

   Hiába nyomultam az ajtóhoz, nem tudtam kivenni egy ép szót se, amiért megint felment az idegem. Kedvem támadt volna behúzni az ajtónak, de majd kulturáltan kifejezem nemtetszésemet a boxzsákomnak.

   Visszamentem az 1-A-ba és helyet foglaltam. Hiányzott, hogy nem tudok semmit se a mellettem levő üres pad tulajdonosának a fejéhez vágni, pedig nem ártana valami keményet.

-Ez..azt jelenti, hogy Kira tört be az iskolába..é-és lopta el az alaprajzot?- suttogta kétséges hangon Uraraka, mire a hideg végigfutott a gerincem összes tájékán. Nem az fájt, hogy mi lesz azzal a nyomival, mert őszintén, csak egy selejttel kevesebb lenne, de a tudat, hogy én vagyok a hibás, kissé felemésztett.

-Nem tudom..Olyan kedves. Nem néztem volna ki ezt belőle- rázta a fejét legjobb haverom, Kirishima.

   Percenként tanulmányoztam a lábam, mikor megszólalt a csengő. Újra átfutott a hátamon a gyér hidegség.

~~❀Kira szemszöge❀~~

   Lassú léptekkel sétáltam a folyosón. A szemem még mindig megvolt telve könnyekkel. Az az 1 óra beszélgetés, Nezu igazgatóval és Aizawa-sensei ofőmmel nem volt felhőtlen. Tényleg elárult?!
   Eszembejutottak a még esti gondolataim.
"Hogyha elkapnak,hogy kisurrantam,biztos kapok osztályfőnökit,vagy igazgatóit...De ha ellopom a suli alaprajzát,akkor eltanácsolhatnak..."

ÚRIS10 SKACOK! Nem hittem volna, hogy most ilyen rövid storyval untatom a népet, de megéri, hogy csak ennyit írtam, hisz így még izgisebb lesz, hogy mi történik a kövi részben😂
Aztán mehetnek kommentbe a találgatások a spoilerekkel kapcsolatba, és, ha jó kisolvasók lesztek, lehet, hogy dupla résszel jövök majd😘
Csók&puszi