Bízz bennem/ Bakugo x oc

22.Fejezet_Ha szeretnélek

-Ne játszd a hülyét! Mondjuk..tudom, hogy az vagy, de nem ennyire - suttogta a fülembe, mitől valami hideg végigfutott a gerincemen.

-Mit is titkolok? - kérdeztem kínomban nevetve, nem tudva, hogy mi tevő legyek. Ha eltolom magamtól, látja a vörös arcomat. Ha nem, ki tudja, még belemélyeszti a fogait a nyakamba. Remegő kezeimet a mellkasára tettem, kissé eltolva a fülemtől meg nyakamtól, hogy nehogy felébressze a (z eddig) nyugton levő lepkéket a gyomrom legmélyén. Éreztem, hogy az érintésemtől megrezzen a teste, mégis csak annyira húzódott el, hogy az ajkai ne közvetlen a fülemhez- vagy nyakamhoz legyenek közel.

-Tudod.. - szólalt meg egy kis hatásszünet után - , hogy ki nyúlta le a ráment, nem? - kérdezte, és a szemem oldalából láttam, hogy a csábító ajkai egyik oldalon felhúzódnak. Nem, Baku, nem tudom, hogy ki lehetett az, de ajánlom, hogyha megtalálod, azonnal csókold meg.

-Miért állnék ilyen fontos információ birtokában?

-Tudom, hogy láttad! Te, a lányok meg Deku biztos hogy nem, túl gyengék vagytok egy csilis akármihez - horkantott fel, mire összevontam a szemöldökeim. Gyenge? Én? Na persze.

   Annak ellenére, hogy az arca túl közel volt, és éreztem, hogy a testem ég ( főleg az alhasam), álltam a tekintetét és egy pimasz vigyort varázsoltam az arcomra.

-És ha nem mondom el? - kérdeztem, mire az ajkai teljesen felfelé görbültek.

-Tesztelni akarod a türelmemet, Shikatsu..? - suttogta a fülembe, amint ismét közelebb hajolt. Ahogy a lágy szavai a bőrőmet simogatták, azt hittem, hogy a szívem kiszökik a mellkasomból.

-Ne..ked van olyanod..? - toltam el kissé zihálva, mire a szőkeség pár pillanatig döbbenten bámult a szemembe, majd összevonta a szemöldökeit.

-Igen, és ha elfogy, felrepítem a segged a holdig! - mondta morcosan, majd, eltávolodva tőlem, leült az ágyra.

   Csalódottan néztem utána, ahogy háttal nekem az oldalára feküdt, és előszedve a telefonját netezett rajta. Teljes gratulációm, Baku. Így felizgatni egy lányt, majd lefeküdni, hogy telefonozz.

   Összefont karokkal bámultam, majd, próbálva elterelni a gondolataim, gitározni kezdtem. A tutorialt figyelve nem egy, nem kettő akkordot (így hívják, ugye??) elnéztem, mert az agyam teljesen máshol járt. Vagy inkább más valakin. Az ablakból már az a gyér napfény se világított be, kezdett besötétedni a 4 óra közeledtével. Néhány perc elteltével egyre gyakrabban néztem a hátát, a húrokat sokkal agresszívebben pengettem, és kezdtem megelégelni, hogy ignorál.

-Abba tudnád hagyni azt a szerencsétlen hangszer kínozását? - csattant fel, a fejét felém fordítvag.

-Van valami bajod, sünhajú? - húztam össze a szemeimet, amit ő is utánzott.

-Ha mégegyszer annak szólítasz..

   Letettem a gitáromat a takarómra, és viszonoztam az éles pillantását.

-Akkor mi lesz, huh? - kérdeztem ingerülten, mire felült és teljes egészében felém fordult.

   A vörös íriszei majdnem szikrákat szórtak, ahogy idegesen bámult, mintha próbálná a haragát féken tartani.

-Ahelyett, hogy ilyen idegesítően viselkedsz, mi lenne, ha talán leraknád azt az idióta hangszert? - kérdezte, majd idegesen a hajába túrta a kezeit. - UGHHHH...Mit csináltam, hogy egy ilyen hülye extrát kaptam szobatársnak??

-Csak..hogy ezt tisztázzuk, te voltál az, aki Aizawa-sensei fejéhez vágta azt a papír golyót. Nem én - tettem fel a kezem védekezően, mire Bakugo összehúzta a szemeit.