Bízz bennem/ Bakugo x oc

33.Fejezet_Fukuoka

   Komótosan nyúltam a rezgő telefonom felé, azzal a szándékkal, hogy kinyomjam az idegesítő ébresztőmet, majd az ablak felé néztem, ahol a résnyire hagyott függönyök között beszűrődött Fukuoka reggeli város világítása.

   Hawks mindent elintézett a szállással kapcsolatban, aminek hála egy csinos hotel 11. emeletéről tudtam csodálni a várost, meg a körülbelül 200 méterre fekvő felhőkarcolót, ahol a mentorom ügynöksége állt.

   Meglehetősen kipihent voltam ahhoz képest, hogy vasárnap utaztam, és a délutánom felét város nézéssel töltöttem. Vajon milyen Tokyo? Bakugo is vajon felkelt már? Hogy van? Már előre el tudtam képzelni, ahogyan fennhordott orral járja Tokyo nagyobb utcáit, gonosztevőket győz le, majd kiabál az idős néniknek, akik cukrot próbálnak neki adni..

   De természetesen nem volt sok időm arra, hogy a szőkeségre gondoljak, megvolt a magam baja is, és fontosabb volt az, hogy magamra összpontosítsak. Főleg mikor Hawksszal vagyok.

   Úgy képzeltem el, hogy majd tanulok új trükköket, segítek a hősöknek, akadályozok meg gonosztevőket, de nem ez volt a napi program. És egyáltalán nem tudtam, hogy mire számíthatok.

   Az ujjaimmal játszadozva álltam a folyosón, a kis aktatáskával mellettem, amiben a hősjelmezem volt elhelyezve, közben vártam, hogy megjelenjen Hawks. Mondanom se kell, hogy túlságosan izgatott voltam, hiszen ez volt életem első gyakornoksága

-Áá..Kira Shikatsu - nyílt meg a nagy kétszárnyú ajtó előttem, és pillanatok alatt megpillantottam Japán 2. hősét, Hawksot.

   Köszönésképpen lehajtottam a fejem, majd levakarhatatlan vigyorral figyeltem, ahogy leguggol a fekete táska mellé, és kinyitja azt, hogy szemügyre vegye a hős jelmezem.

-A legelső találkozásunknál nem volt időm jobban megnézni - emelte ki a ruhámat. - Nézzük csak.. Azt tudom, hogy valamilyen penge képességed van. Az anyag nem rossz, viszont harc közben nagy az esélye, hogy mégis elvágódik.. - mondta higgadtan, majd megnézte a részleteit. - Az ujjatlan kesztű jó ötlet, meg a kis zsebek az övből lejövő részen. Majd elmondom, hogy mik lennének az ideális elképzeléseim, miután többet megtudok az erődről - nézett rám, majd felémnyújtotta a jelmezem.

   Lélegzetemet visszatartva vettem el tőle, és már szaladtam is a WC jelzéssel jelölt ajtó felé, hogy felvegyem. Akkor most járörözni fogok? Éljen!

-Vagyok! - álltam meg előtte a jelmezemben, és gyorsan verő szívvel vártam, hogy ezután mi lesz.

-Okés, Kira, akkor lássunk is neki! - csapta össze a két tenyerét, majd hátrált egy kicsit. - Gyere nekem! - Hogy mi??

   Néhány másodpercig csak pislogtam tétlenül állva, miközben ő széttárt karokkal várt. Nem, és nem! Nem fogom megtámadni!

   Határozottan megráztam a fejem, mire türelmetlenül sóhajtott.

-Túl szűk a tér - érveltem, majd mutatóujjammal körbemuttam, félig elfordulva tőle, minek következtében az egyik éles tolla repült el az arcom előtt.

   Megszeppenve fordultam vissza, látva, hogy néhány nagy tolla már a evegőben lebegett. Egy nagyot nyelve figyeltem az arcvonásait, ahogy összeszűkült szemekkel vizslatott, mielőtt a tollai felém repültek volna.

   Pillanatok alatt megidéztem egy kisebb pengét, ami kivédte a fénysebességgel közeledő tollakat. Csakhogy azok mindenhol ott voltak. Éppen egy nagy hajásszöggel tértem ki a hátam mögül érkező elől, majd gondterhelten néztem vissza Hakwsra, aki szórakozottan figyelt.