Bízz bennem/ Bakugo x oc

32.Fejezet_Éjjeli hívás

   Csend uralkodott felettünk, amíg el nem láttam minden sebet meg horzsolást, majd a csípőmre téve a kezem szemügyre vettem az alkotásomat. A Hello Kittys ragtapasz vitte a prímet az orrán.

-Mi olyan vicces? Ilyen ronda lettem? - kérdezte sértetten a szőkeség. Persze fogalma se volt arról, hogy mit rakok a fejére, lehunyt szemmel várta, hogy befejezzem a dolgom.

-Neeem. Gyönyörű vagy - emeltem fel a hüvelykujjamat, mire egy "aha, persze, átlátok rajtad" pillantással ajándékozott meg.

   Egy remegő sóhajjal próbáltam lenyugtatni magam, hogy ne röhögjem szerencsétlent szembe, de már a szemkontaktust tartani is nehéz volt.

-Oké...khm.. Adok kölcsönbe egy pólót.. - vontam vállat, majd a véres, leharcolt fehér ruhadarabra mutattam, amiben képtelensége lett volna hazamenni. Pontosabban de, viszont az néhány kéretlen szempárt vonzott volna.

   Kihasználva, hogy a bátyám lent tartozkodik, azonnal a szobájába surrantam, és találomra elvettem az egyik pulcsit, ami az ágyán hevert, majd sietősen visszatértem a szobámba.

-Nem fogja hiányolni? - nézett felváltva rám és a ruhadarabra.

-Csak kölcsönbe adom. Fel se fog tűnni neki - vontam vállat, majd segítettem neki felvenni.

-Ha te mondod.. - nézett le magára, majd a tökéletes rendezetlen hajába túrta a kezét. - Kösz..Asszem. De most hogyan tovább?

   Elgondolkozva néztem körbe a szobában, reménykedve, hogy találok valamit, amivel a váratlan vendégem feltűnésmentesen elhagyhatja a házat, de sikertelen volt.

-Oké, csak nem dobhatlak ki az ablakon, szóval találnom kell egy szolid módszert, amivel megszabadulhatok tőled - nyitottam ki az ajtót, hogy csekkoljam a környéken.

-Kösz szépen - fonta össze a karjait, amit ignorálva próbáltam gondolkodni.

-MELODY! - kiáltottam le, mire a lépcső aljában megjelent a barna-zöld szempár. Értetlenűl nézett rám, majd vissza, valahova Félix irányába, aki feltehetőleg főzött valamit. Már éppen ki akarta tátani a száját, mire automatikusan az ajkaimhoz tapasztotam a mutatóujjam, és vadul megcsóváltam a fejem.

-Igen? - kérdézte halkan, amint feljött a lépcsőn. - Kéne segítség, hogy megszöktesd a barátod?

-Igen - bólintottam megkönnyebbülten, majd jobban átgondolva a kérdését, megráztam a fejem. - Nem a barátom, de azon kívül minden stimmel.

   Mély gondolataiba merülve tette a mutattó- és hüvelykujját az állára, majd visszapillantott az aggódó arcomra.

-Ne aggódj, kitanultam, hogy mit kell tenni - mutatta fel a hüvelykujját, majd a bátyám szobájába sietett.

   Mitsem sejtve figyeltem, ahogy eltűnik a helyiségbe, majd tanácstalanul visszafordultam a tusomat tanulmányozó Bakugohoz.

-Nem a tiéd! - kaptam ki idegesen a kezéből, mire összehúzta a szemeit.

-Csak megnéztem!

   Biztonságos helyre helyeztem a tusomat, majd Félix szobája felé kaptam a fejem, ahonnan Melody kikiáltott.

-FÉÉÉLIX! Nem bánod, hogyha valamit megnézek a géped keresőjében?

   A hangos kérdés után másodpercek múlva hallottam, ahogy a bátyám felsietett a lépcsőn, mire résnyire becsuktam az ajtót.

-HÉ! NEM! NE MERD! MIT CSINÁLSZ?? - ekhózott a harsány hangjától a ház.

-Most! Siess, siess, siess! - sürgettem le Bakugót a lépcsőn, megpróbálva a leghalkabban végrehajtani a hadműveletet.