Bízz bennem/ Bakugo x oc

7.Fejezet_Forró fürdő

   Mielőtt elterültem volna a földön, láttam arcán, hogy mennyire meglepődött. Lelassított, s a szemei elkerekedtek. S ez az utolsó, amit még láttam, aztán elsötétült minden. Csak a körülöttem lévő dolgokat tudtam érzékelni, de azt is halványan, hiába akartam kinyitni a szemeim, vagy megmozdulni, teljesen bénultnak éreztem az izmaim. Hallottam a körbevevő hangokat, de nem tudtam kivenni belőlük semmit, majd éreztem, ahogy egy kar körül fon, amint valaki a karjában tart. A kissé lehűlni készülő levegő mellett éreztem a mellkasa hőmérsékletét, ami eléggé kényelmes és meleg volt.

____________________

   Egy jó darabig teljesen eltűntnek éreztem magam a testemben, nem éreztem semmit, csak a sötétséget. A hangok a fejemben lenyugodtak, ám mégsem hagytak egy ép okot, hogy miért most jelentek meg, mikor úgy éreztem, nem fognak megint felmorajlani. És ez az őrületbe kergetett.

   Kissé ébredezni kezdtem, és fájó fejjel nyitottam ki egyik szememet.
Tudnom kellett volna, hogy nem szabad ezt a taktikát használnom, hisz túlságosan kimerít. Viszont Bakugo ellen nem volt más választásom, és még én hittem, hogy profi vagyok harcban. Pfff.

-Fel kellett volna adnod, mikor még tehetted!

   A látásom még nem állt vissza, mégis felismertem, hogy nem csak egyedül vagyok. Amint eltűntek a foltok és hullámok, láttam, ahogy egy fehér ágyon, gondolom kórházi(?) ágyon fekszek, s mellettem, keresztbe tett karral ülő, visszafogottan dühöngő Bakugo bámul.

-Nem volt rossz meccs. Azonban sajnos csak 26 perces volt. Gondolhattad, hogy mennyire untam- fintorgott -Viszont meg kell mondanom, hogy nem rossz az erőd. De még messze áll az enyémtől!

-Tiszteletet a betegnek!- lassacskán felültem, de inkább a párnának dőltem a hátammal.

-Ja persze, bocs! Elfelejtettem, hogy az utolsókat rúgod!

   Mielőtt bármit szólhattam volna, megjelent egy idős, nagyon alacsony nénike. Szemügyre vett, aztán odasétált Bakugohoz, és adott neki egy enyhe taslit.

-Szégyeld magad fiam! Egy lányt így kimeríteni??- csóválta a fejét. Bakugo tűrte ezt, ami meglepett, viszont nagyon megrebbentek a szeme körüli izmok, s látszott, hogy vissza kellett magát fogja. Szanitécia aztán hozzám fordult- Ugye jobban vagy, kedvesem?

   Nem tudtam nem felkuncogni, ahogy Bakugo féltékenyen, amolyan "na persze, a kis szegény áldozat" nézéssel kinyújtja a nyelvét és elhúzza hüvelykujját a torka előtt. Na várjunk csak... Ezen mégse kéne kacagnom.
Kissé bólintottam, mire a kedves hölgy mosolygott.

-Jó bőrben leszel, csak elájultál! Viszont vigyáznod kell magadra!

   Aztán kiment az ajtón, s otthagyott engem Bakugoval egyedül. Kissé körbenéztem, de sehogy se tudtam felfogni, hogy ez mi.

-Most hol vagyunk? Kórházban? Rendelőben? Miért nem láttam még ezt a helyet?

-Azért, vöröske, mert ez egy elhagyatott épület egy eldugott erdő legmélyén, ahová minden új diákot elhozok és megerőszakolok, mint egy horror filmben, fogadd el a sorsod!- mondta gúnyosan Bakugo, s mikor rájött, ez nem a legjobb alkalom a cinizmusra, s mielőtt lekevertem volna neki, sóhajtott, s komolyra fordította a szót -Tch... Gondolom jól beverted a fejed, hogy nem jöttél rá, hogy ez az iskola gyengélkedője, idióta!