Az előző rész tartalmából: Stefan elkezdte tanítgatni Vicky-t, aki nagyon rosszul haladt ezzel a tanulással, pláne, hogy még Damon is bezavart egy-kétszer a képbe. A Halloween-i bulin pedig elakarta venni Bonnie nyakláncát is, ami valahogy megégette őt. Viszont nem ez volt a legszörnyűbb az estében, hanem, hogy Vicky meghalt. Úgy igazán meghalt. Damon pedig tett Elenának egy akkora szívességet, hogy elfeledtette Jeremy-vel a történteket.
Reggel nagy zsivajra ébredtem, ami Stefan szobájából jött, így úgy döntöttem, hogy megnézem mi történik. Kopogtam és már be is mentem.
-Jó reggelt bátyus....... Ugye nem vele akarod elfeledni Elenát? – mutattam a szőke, ismeretlen lányra Stefan mellett az ágyon.
-Neked is jó reggelt, ifjú hölgy! – szólalt meg az ismeretlen csaj. – Várjunk csak! Azt mondta az előbb neked, hogy bátyus? – fordult most Stefan felé.
-Igen, jól hallottad. Lexi bemutatom neked az én örökbefogadott húgomat Megan-t. Megan, ő pedig itt Lexi, egy nagyon régi barátom és nem Elena pótléka, csak úgy megsúgom – suttogta nekem az utolsó pár szót kissé túl vidáman is.
Nem láttam ilyen boldognak......nos amióta megismertem.
-Szóval vámpír – egyszerűsítettem le. – Nagyszerű, akkor gondolom ő jobban tudja irányítani a vérszomját, egyeseknél – jegyeztem meg. – Örültem Lexi! – azzal már mentem is volna ki, ha Stefan nem áll az utamba.
-Ismerkedjetek meg egy kicsit, ő tényleg jó barátom – fordított meg, hogy szembenézzek az illetővel.
-Most szólok, ha bármivel próbálkozol, égő gyertya leszel – fenyegettem meg, miközben az ágyra ültem.
-Szóval boszorkány vagy. Teszik a kiscsaj! – intézte az utóbbi mondatot Stefannak.
-Amnéziás boszi, aki nem emlékszik az előző életének emlékeire, de attól még könnyedén felgyújtana egy vámpírt – javítottam ki.
-Oké! Mit ártottak neked ennyire a vámpírok, hogy felgyújtanád őket? Az égő gyertyáról jut eszembe – fordult Stefan felé. – Boldog születésnapot Stefan! – ölelte meg.
-Hogy, mi?! Ma van a születésnapod? – döbbentem meg. – Ha ezt tudtam volna veszek valami ajándékot. Többször kellene konzultálnunk a családi dolgokról.
-Ami azt illeti, nem kell ajándék, de hoztam neked valamit – azzal átnyújtott egy kis kártyaszerűséget, amin a nevem volt és minden egyéb más. – Mostantól már a Salvatore család hivatalos tagja vagy.
-Ez, kedves Stef és köszönöm, de igazából most nekem kéne meglepnem téged és nem fordítva – öleltem meg a bátyuskámat. – Lexi, van kedved valami jó kis ajándékot összedobni Stefannak? Te úgy is régebb óta ismered – fordultam most a vendéghez.
-Ezer örömmel! – pörgött be Lexi. – Tudom is mi lenne a legjobb ajándék. Ahhoz pedig muszáj lesz eljönnötök New York-ba! A kedvenc számunkat adják elő, a kedvenc zenekarunk! Úgy sem lehet sok dolgotok.
-Ami azt illeti van és a neve Elena – ellenkezett Stefan.
-Remélem jobb, mint a múltkori, aki hülyére vett – fogta meg Lexi azt a képet, amin Kathrine képe volt, 1864-ben.
-Ami azt illeti.....nem értem, hogy Elena hogy hasonlíthat olyannyira Kathrine-re – szólaltam meg. – Mint két tojás – vettem át a képet.
-Várjunk csak! Ez igaz? – kérdezte Lexi, amire Stefan bólintott. – Te teljesen megőrültél! Én mondom, teljesen bediliztél ettől a csajtól! Hogy képzeled, hogy ennek a hasonmásával összejössz?
YOU ARE READING
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
Random,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
