Az öt szövetsége
Az előző részekből: Elena befejezte az átváltozást, de nem ment neki a legjobban a vámpírlétbe való beilleszkedés. Ráadásul új vámpírvadász érkezett a városba, aki nagyon érti a dolgát. Megismertem Hayley-t, Tyler egy barátját, aki segített rájönni egy fontos dologra.
Kiderült, hogy amíg én Hayley-vel külön farkasleckéket vettem, Damon és Klaus felrobbantották a vadászt, így egyúttal megszabadultunk tőle. Azonban Damon elhozta a cuccait közszemlére a nappaliba, kitudja miért.
-A természetfeletti kézikönyvet keresem – mondta meg a fel nem tett kérdésemre a választ Damon.
-Biztos, hogy természetfeletti volt? – kételkedett Stefan az elmeséltekben.
-Csak az lehetett. Csodák csodája, épp akkor bukkan fel, amikor az alapítói tanács a levegőbe repül. Olyan tetkója van, amit úgy tűnik csakis Jeremy Gilbert képes látni. Klaus valami olyasmit mondott, hogy az ötök egyike. Aztán kamikáze módra felrobbantja magát. Szerinted ez természetes?
-Izgalmasan hangzik, de....
-Ne merj itt hagyni minket! – szólt utánam Damon fenyegetően.
-Mégis honnan tudtad...?
-A de szó után már elkezded elhagyni a helyiséget, szerinted? Mi fontosabb dolgod van, mint kideríteni ki akart végezni szegény, szerencsétlen bratyóiddal?
-Mi az az ötök? – szakította meg a kis beszélgetésünket Stefan.
-Remélem benne lesz a kézikönyv első fejezetében – vigyorgott Damon a testvérére, aztán rám nézett. – Te pedig azonnal vesd be magad a könyvek közé kisboszi! Kell a segítség – ekkor csörrent meg a telefon, így Damon felvette. – Liz Forbes, a kedvenc sheriffem.....Mi?....Ez aggasztó. Majd értesítsen – tette le ennyivel a telefont a bátyánk, így mi egyből odaálltunk, megtudni mi az aggasztó hír.
-Mi az? Nem avatsz be minket? – álltunk előtte várva a válaszra.
-Nem mondhatom el, magánügy. Haragban vagyunk.
-Nem vagytok haragban. Velem meg pláne nem vagy haragban Damon! Azt akartad, hogy maradjak, hát tessék, ez az ára.
-Megannek igaza van Damon. Én már nem is haragszom rád, szóval ki vele mit mondott a sheriff?
-Már nem is haragszol rám, mert vámpírvért adtam Elenának?
-Hagytad, hogy egyen belőled. Örökké dühös leszek, de nem vagyunk „haragban" – győzködte Stefan a testvérét.
-Akkor jól van. Nem találtak maradványokat a robbanás helyszínén.
-Vagyis Connor még mindig él – szűrte le a lényeget Stefan.
-Te pedig idehoztad az összes cuccát. Szép volt bratyó! – tapsoltam meg a bátyámat.
-Sajnálom, hogy nem maradtam végig a robbanásban megnézni valóban meghal-e a vadász, oké? Ezzel minél előbb végezni kell. Nekem el kell vinnem Elenát a fősulira.
-Bocs, de mit is kell csinálnod? – döbbentünk meg egyszerre Stefannal.
-Megtanítom enni. Muszáj elsajátítania az alapvető vámpírrutint – közölte Damon, de amint meglátta Stefan arcát, máris felhozta az alig pár perce mondott szavakat. – Áááá! Nem vagyunk haragban, igaz? – azzal a kijárat felé indult.
-Velük mennél? – jött mellőlem a kérdés.
-Mármint most? Legyek szemed és füled és minden órában jelentsek? Ez egy kicsit úgy hangzik, mintha féltékeny lennél Stefan.
ČTEŠ
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
Nezařaditelné,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
