Az előző rész tartalmából: Bonnie-val kibékültünk és elmondta nekünk, hogy ami John-nak és Isobelnek kell, azzal kiirthatja a vámpírokat. Hosszas kérlelés után megkértük Damont, hogy a zsebórát adja át nekünk, ugyanis Bonnie képes lenne levenni róla az átkot, amit Emily olvasott rá. Egyéb híján megtudtuk, hogy Elena apja valójában a nagybátyja, John.
Kedves Naplóm!
Elérkezett a várva várt nap! Ma este elindulok Kathmandu-ba, hogy megtudjak kicsit többet magamról. Habár nem hiszem, hogy ott túl sokkal tudnának szolgálni, de a kicsivel is beérem, ha közelebb juthatok a családomhoz. Stefan most készülődik erre a felvonulásra, amin elvileg a szépségversenyen résztvevőknek menniük kell, de átengedtem a helyemet Amber-nek és a kísérőjének, ugyanis habár Jasont még azóta se láttam, de semmi kedvem a város lakosainak integetnem és mosolyognom. Az nem az én formám!
-Ugye nincs lámpalázad? - jelentem meg Stefan mellett az udvaron.
-Dehogy, talán te ezért nem jelensz meg ezen a felvonuláson? - kérdezett vissza.
-Amin egyszerűen nincs meg a partnerem és fel kell, hogy álljak egy kocsira, miközben mindenki minket figyel és csak mosolyognom meg integetnem kell? Á, dehogy! Jól megvagyok itt a szervezőkkel - válaszoltam, de megjelent egy nem várt látogató.
-Azta, de nagyon retró vagy! Te meg túlságosan is újkori ehhez a retró csávóhoz. Nem kéne neked is....
-El se kezd, mert én akkor itt sem vagyok! - szakítottam félbe Damont.
-Ahogy akarod! - tartotta fel a kezeit megadóan.
-Hogy-hogy te itt? - szólalt meg Stefan.
-Mégis hol lennék? Bonnie lenullázta a Gilbert találmányt, Isobel jobbra el és az Alapítók napja van. Jöttem...vattacukrot enni és lenyúlni a csajod - mondta el a mai tervét ''szeretett'' bátyánk.
-Ne kezd megint Damon!
-Jaj ezt te kezdted öcsi, azzal a Féltem tőled Elenát, hagyd békén! szöveggel, vagy talán nem?
-Legalább megjegyezted - ismerte el Stefan.
-Tessék, mit?! - színészkedett Damon. - Semmi humorérzéked Stefan!
-Csak ehhez a fajta humorhoz nincs érzékem! - szólt vissza Stef.
-Az enyémhez? Jé! Ez új! - jött utánunk Damon. - De mondjuk értem. Én vagyok a jobb, a szebb, az erősebb és most, hogy Katherine kiszállt a meccsből érthető, ha félve érzed, hogy rástartolok Elenára. De nyugi! Elena sajnos nem Katherine!
-Így van. Ő más - értett egyet Stefan.
-Szerintem más nézeteitek lehetnek Elenáról, mert ebben a korhű öltözékben nagyon is Katherine-es - mondtam ki ami a fejükben motoszkált, mikor megpillantották Elenát. - Emlékezetes egy utolsó nap lesz ez Mystic Falls-ban!
[...]
-John?! Ez egyáltalán lehetséges? - akadt ki Elena, mikor Stefannal közöltük a hírt.
-Nem biztos, de fiatalabb korában járt Isobel-lel és ő vitte el apád rendelőjébe is, mikor megszülettél - kezdte el magyarázni az érveket Stefan, hogy miért pont John lehet az apja.
-Én soha életemben nem szerettem azt az embert, ez....
-Sajnáljuk! Csak azért mondtuk el, mert nem akartuk, hogy Damon a maga bunkó módján mondja el.
-Nem, jól tettétek, hogy elmondtátok Megan, csak..... Nagyon remélem, hogy nem így van. És szerintetek mit tegyek? Menjek oda hozzá és kérdezzem meg, hogy ő-e a vérszerinti apám?
YOU ARE READING
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
Random,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
