Az előző rész tartalmából: Míg Stefan és Elena Matt-ékkel páros randiztak, addig én igyekeztem utána nézni pár dolognak a múltammal kapcsolatban. Azonban a délután még Pearl és Anna adtak nekem egy lehetőséget, hogy segítsünk nekik Damonnel és cserébe ők megadják, amire vágyunk. Azonban az este két váratlan látogatónk is betört a házba, akiket valószínűleg Pearl küldött.
-Menjünk csak oda, döntsük rájuk az ajtót és nyírjuk ki azt a mocskot, aki ránk támadt! – mondta el véleményét Damon, mihelyt bedeszkázta az ablakot. – Megan segítene a varázslataival, mi meg gyorsak leszünk és huss.... Már ott sem vagyunk.
-És aztán a többi vámpírral meg közöljük, hogy bocs fiúk? – érdeklődött Stefan.
-Még mindig nem hiszem el, hogy lebaktáltál velük. Téged meg pláne nem tudlak elhinni Megan – fordult felém Elena, de én csak most szándékoztam felnézni a noteszből.
-Nem hagyott túl sok választást – feleltem. – Egyébként se adná meg azt, amire vágynánk. Majd én megkeresem a családomat, amint vége Pearl-nek és a követőinek – közöltem. – Elutazok Kathmanduba és válaszokat fogok kapni – emeltem a tekintetem ismét a lapokra. – Egyébként Damon terve jó.
-Na végre valaki egyetért velem! – mosolyodott el az említett. – Ha ennek vége, én magam fogom megvenni a repjegyedet kicsi boszi. És Elena, meddig fogsz még okolni, hogy átváltoztattam jóanyádat?
-Én nem okollak semmiért sem, elfogadtam, hogy egy önző, elmebeteg vagy, akinek nincs lelkiismerete – vágott vissza Elena.
-Touché! – értettem egyet.
-NA jó ezzel nem jutunk előbbre, inkább találjuk ki, hogyan intézzük el Pearl-éket – állította le a vitát Stefan.
Azzal Damon már el is ment.
-Ó, ne haragudj, de úgy fel tud bosszantani – kért bocsánatot Elena Stefantól, aki válaszul csak megölelte. – És most mi lesz?
-Az, hogy Damonnel szépen megoldjuk ezt – felelte Stef, amire felkaptam a fejem.
-Na és velem mi lesz? Hisz én is a család tagja vagyok! Olyanok lettünk mostanra, mint a három muskétás! Együtt küzdünk meg mindennel is – győzködtem a bátyámat. – Bár igaz, hogy Damon nem igazán muskétás jellem. De tényleg, most sem akarok ölbe tett kézzel várni! Ahogy Elena sem szerintem.
-De ezt kell tennetek, mert így legalább nem esik semmi bajotok sem.
-Akkor ér ez valamit, ha nem esik neked sem semmi bajod – kérlelte most Elena a bátyámat.
-Mi bajom lenne? Ott lesz velem Damon, a lelkiismeretlen, elmebeteg nemigaz? – ölelte még jobban magához Stefan Elenát.
-Na jó, én felmentem! Elegem volt a romantikából egy jóidőre! – közöltem, aztán elindultam.
[...]
-Hát ő meg hova ment? – kérdeztem Damont, mikor már vagy harmadjára hívtam Stefant, de nem vette fel.
-Meglátogatja a mókus és Bambi barátait az erdőben és te? Nem a világkörüli utadat kellene nagy hévben szervezned?
-Az még ráér, míg meg nem tisztítottuk a várost az erőszakos vámpíroktól – feleltem, de Damon már el is indult valahová, miközben ő is igyekezett felhívni Stefant. – Most meg hova lesz a menet? – viszont válasz helyett nekem dobta a kabátomat és kiment az ajtón.
[...]
-Le sem tojsz? – trappolt be a házba Damon, én meg utána.
-A hat hívás miatt? Bocs, de észre sem vettem – felelte szarkasztikusan Elena.
YOU ARE READING
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
Random,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
