A véremet adom érted (TVD 1x17)

19 1 0
                                    

Az előző rész tartalmából: Míg Stefan és Elena Matt-ékkel páros randiztak, addig én igyekeztem utána nézni pár dolognak a múltammal kapcsolatban. Azonban a délután még Pearl és Anna adtak nekem egy lehetőséget, hogy segítsünk nekik Damonnel és cserébe ők megadják, amire vágyunk. Azonban az este két váratlan látogatónk is betört a házba, akiket valószínűleg Pearl küldött.



-Menjünk csak oda, döntsük rájuk az ajtót és nyírjuk ki azt a mocskot, aki ránk támadt! – mondta el véleményét Damon, mihelyt bedeszkázta az ablakot. – Megan segítene a varázslataival, mi meg gyorsak leszünk és huss.... Már ott sem vagyunk.

-És aztán a többi vámpírral meg közöljük, hogy bocs fiúk? – érdeklődött Stefan.

-Még mindig nem hiszem el, hogy lebaktáltál velük. Téged meg pláne nem tudlak elhinni Megan – fordult felém Elena, de én csak most szándékoztam felnézni a noteszből.

-Nem hagyott túl sok választást – feleltem. – Egyébként se adná meg azt, amire vágynánk. Majd én megkeresem a családomat, amint vége Pearl-nek és a követőinek – közöltem. – Elutazok Kathmanduba és válaszokat fogok kapni – emeltem a tekintetem ismét a lapokra. – Egyébként Damon terve jó.

-Na végre valaki egyetért velem! – mosolyodott el az említett. – Ha ennek vége, én magam fogom megvenni a repjegyedet kicsi boszi. És Elena, meddig fogsz még okolni, hogy átváltoztattam jóanyádat?

-Én nem okollak semmiért sem, elfogadtam, hogy egy önző, elmebeteg vagy, akinek nincs lelkiismerete – vágott vissza Elena.

-Touché! – értettem egyet.

-NA jó ezzel nem jutunk előbbre, inkább találjuk ki, hogyan intézzük el Pearl-éket – állította le a vitát Stefan.

Azzal Damon már el is ment.

-Ó, ne haragudj, de úgy fel tud bosszantani – kért bocsánatot Elena Stefantól, aki válaszul csak megölelte. – És most mi lesz?

-Az, hogy Damonnel szépen megoldjuk ezt – felelte Stef, amire felkaptam a fejem.

-Na és velem mi lesz? Hisz én is a család tagja vagyok! Olyanok lettünk mostanra, mint a három muskétás! Együtt küzdünk meg mindennel is – győzködtem a bátyámat. – Bár igaz, hogy Damon nem igazán muskétás jellem. De tényleg, most sem akarok ölbe tett kézzel várni! Ahogy Elena sem szerintem.

-De ezt kell tennetek, mert így legalább nem esik semmi bajotok sem.

-Akkor ér ez valamit, ha nem esik neked sem semmi bajod – kérlelte most Elena a bátyámat.

-Mi bajom lenne? Ott lesz velem Damon, a lelkiismeretlen, elmebeteg nemigaz? – ölelte még jobban magához Stefan Elenát.

-Na jó, én felmentem! Elegem volt a romantikából egy jóidőre! – közöltem, aztán elindultam.

[...]

-Hát ő meg hova ment? – kérdeztem Damont, mikor már vagy harmadjára hívtam Stefant, de nem vette fel.

-Meglátogatja a mókus és Bambi barátait az erdőben és te? Nem a világkörüli utadat kellene nagy hévben szervezned?

-Az még ráér, míg meg nem tisztítottuk a várost az erőszakos vámpíroktól – feleltem, de Damon már el is indult valahová, miközben ő is igyekezett felhívni Stefant. – Most meg hova lesz a menet? – viszont válasz helyett nekem dobta a kabátomat és kiment az ajtón.

[...]

-Le sem tojsz? – trappolt be a házba Damon, én meg utána.

-A hat hívás miatt? Bocs, de észre sem vettem – felelte szarkasztikusan Elena.

Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson történeteDonde viven las historias. Descúbrelo ahora