Az előző rész tartalmából: Frederick és a többi vámpír elrabolta Stefant, hogy bosszút állhassanak. Azonban Mr. Saltzman-nak és persze Damonnek köszönhetően Elenával sikeresen kihoztuk a házból Stefant. Aki egy kis segítséggel persze, de erőre kapott, hogy megtudja ölni Frederick-et és most újra velünk van.
-Hangosabban nem lehet?! Olyan jó a fülemnek! – kiabált be Damon a szobába, ahol éppen Stefannal bokszoltam, hogy egy kicsit fittebb legyek, ha netalán újabb vámpírtámadásra kellene számítani.
Természetesen Damon a bömbölő zene miatt panaszkodott és nem a harcolási stílusomért.
-Bocs! – ütöttem tovább a bokszzsákot, ami most kivételesen Stefan volt.
Tökéletes formában volt, amire nem számítottam, mióta kihoztuk abból a házból. Ekkor Damon kikapcsolta a zenét, így leálltunk egy kicsit.
-Mi van a sulival fiatalok? – jött közelebb az idősebb Salvatore.
-Majd! – mondta Stefan, aztán elkezdett fekvőtámaszokat nyomni, mire Damon a kezében lévő pohárral odament hozzá.
-Na jó, elég! Igyál is néha! Gyerünk! Az önsanyargatás nem kifizetődő – mondta, mire felkaptam a fejem.
-Miféle önsanyargatásról beszélsz? Hisz csak edzünk, hogy fel legyünk készülve a következő támadásra – magyaráztam, mire újból belekezdtem püfölni, ezúttal az igazi bokszzsákot.
-Csak azért edz veled, mert ostorozni akarja ezzel magát a ''bűnbeesése'' miatt. Ez nála már csak egy hagyomány. Bár meg kell hagyni, elég béna hagyomány.
-Szóval csak azért edzel, mert bánod, hogy végül ittál Elenából, pedig ő ajánlotta fel? – kérdeztem Stefantól.
-Ó, te még nem is láttad mennyi emberi vértasakot zabált fel az éjjel, ez annak a következménye – felelte Damon Stef helyett. – Reménytelen vagy öcsi!
-Nem tudom, nekem eddig jól esik – szólalt meg most a bátyám.
-Nem értelek! Ma már nem kell ölni az élelemért, ezért vannak a vérbankok. Én sem öltem embert....Jézusom, túl régóta!
-Le a kalappal! Ne ünnepeljük meg? Természetesen élő vérkészletek kiszipolyozása nélkül – vetettem fel.
-Elhatározás kérdése – gondolkodott el egy kicsit Damon, aztán beleegyezett. – Este kilencre a legjobb partit szeretném, amit a város valaha látott! Téged bízlak meg boszitesó! – mutatott rám, aztán kisietett az ajtón. – Bár, ha igazán felakarsz készülni arra, hogy leöljük Pearl-t és a satnya, megcsonkult követőit, akkor semmi gond sincs azzal, hogy emberi vért kezdel el inni a vérbankból – ajánlotta ezt Stefannak. – Ezzel nem ölsz meg senkit.
-Jó, ezt hadd tudjam én!
-Csak egyetlen érvet mondj,.... tényleg azt még sosem hallottam, pedig hát kíváncsi lennék, akárcsak Megan is, ugye? – fordult felém színpadiasan.
-Te ezt még élvezed is, igaz? Azt, hogy én itt szenvedek...előtted.
-Mámorban úszom – jegyezte meg Damon.
-Hát nem szívesen keserítelek el, de.....így is tökéletesen uralom magam – állt fel Stefan az eddigi fekvőtámaszból.
-Tökéletesen? – kérdezett vissza Damon. – Hát, akkor folytasd és hozz még több szégyent a fajtánkra! Mindent bele Stefan – veregette vállba a tesóját, aztán felém fordult mielőtt kiment volna. – Ne feledd, kilenc!
YOU ARE READING
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
Random,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
