Veszedelmes viszonyok
Az előző részekből: Miután megtaláltuk Bonnie anyját, a segítségét kértük a koporsó kinyitásával kapcsolatban. Míg Abby a lányával varázsolt több dolog is történt. Többek közt, hogy van egy rejtélyes gyilkos a városban, aki Alaric fegyvereivel öli az embereket és köztük Caroline apját is. Mikor elmentünk Caroline-hoz megvigasztalni fogalmunk sem volt arról, hogy mire visszaérünk Alaric félkész hullája fog fogadni minket.
Alaric felébredése után a halálból, úgy döntöttünk az lesz a legjobb, ha mégis behozzuk őt a kórházba. Ott legalább megtudhatjuk, hogy minden rendben van-e vele.
-Hogy van Mr. Saltzman? – kérdezte Matt, miután eljöttünk az orvostól, aki kivizsgálta Ric-et.
-Belement, hogy itt marad megfigyelésre. Feltéve, ha megígérem, hogy lecserélem a zárakat – felelte Elena mellőlem.
-Nemrég beszéltem Bonnie-val. Jól van a mamájával együtt – mondtam el a jó hírt, bár azt még mindig nem tudjuk, hogy mi vagy ki lehetett a lezárt koporsóban. – Beszéltél Caroline-nal? – szegeztem a kérdést Matt felé, aki a telefonját szorongatta a kezében.
-Igen. Tartja magát. Figyelembe véve, hogy milyen közel állt az apjához. Tudják már, hogy ki áll a támadások mögött?
-Nem. A sheriff azt mondta nincs gyanúsítottjuk – közölte Elena, miközben kifelé tartottunk a kórházból. – Hogy bírod ezt az egészet? Úgy értem...folyton belerángatunk mindenbe.
-Szerintem...mázlista vagyok. Semmi más miatt nem kell aggódnom holnap, csakhogy időben beérjek a melóba – válaszolta Matt.
-Köszönöm. Mindent köszönök nektek – állt meg velünk szemben Elena. – Tényleg.
-Vigyázzatok magatokra! – köszönt el Matt, így csak ketten maradtunk.
-Na, remélem nem sokat kell takarítani, mert szinte hulla vagyok a ma estétől – szólaltam meg Elena kocsijához érve. – Pedig nem is voltam azon az álbéketárgyaláson.
-Szerintem jobb is, hogy nem mentél. Nem tudom mi lett volna, ha bajod esett volna Megan – ölelt meg Elena hirtelen, ami váratlanul ért, de természetesen visszaöleltem, aztán beszálltunk a kocsiba.
Már éppen kiállt volna a parkolóhelyről, mikor hirtelen valami bukkanóba hajtottunk, de egyáltalán nem úgy hangzott mint valami útakadály, így inkább kiszálltunk a kocsiból. Ám az autó mögött semmi sem volt. Mégis áthajtottunk valamin. Mikor viszont megfordultam és visszamentem volna a kocsi ajtóhoz, meghallottam a másik oldalon Elena sikolyát. Gyorsan odasiettem és ekkor megláttam Rebekah-t teljes életnagyságban.
-Sokat vezetsz?
-Rebekah.... – szólalt volna meg Elena, de az ősi az autónak szorította.
-Meglepődtél? Hátba döftél egy tőrrel Elena. Nagyon fájt – de mielőtt belé mélyeszthette volna a fogait, én egy bűbájjal ellöktem Elenától.
Ekkor jelent meg egy újabb ősi, Elijah.
-Jobb lesz, ha mentek Elijah – álltam védelmezően a Gilbert lány elé.
-Nem lesz harc, nem kell így viselkednetek – szólt felénk fordulva Elijah, aztán a testvérére nézett. – Távozz!
-Szánalmas vagy – felelte Rebekah ezután Elena felé fordult. – És te is – azzal eltűnt.
-Nos, azt hiszem van mit bepótolnunk – fordult ekkor felénk az ősi.
-Nekem mondod. Ez volt a tervetek? – szóltam vissza. – Minden koporsó bélit felkelteni?
YOU ARE READING
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
Random,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
