Összefoglalóul: A szertartás nem a tervek szerint alakult, mint vártuk. Klaus Jenna-t használta áldozati vámpírként, ami hatására én meg Stefan elkezdtünk versenyezni, hogy melyikünk tudja átvenni a helyét. Ám végülis egyikünk se nyert, Jenna meghalt, ahogy John is, hogy megmentse Elenát a vámpírléttől. Elijah pedig meglógott Klaus-szal együtt. Mindemellett Damon-nek nincs sok ideje hátra.
Kedves Naplóm!
Mióta visszajöttem Mystic Falls-ba, egyre rosszabb a helyzet. Nem elég, hogy nem sikerült Klaust kinyírni és Elijah elárult minket, de még Damon is a halálán van, mert megharapta Tyler. Néha elgondolkodom az egészen, hogy mi lett volna, ha nem jövök vissza és minden másképp alakult volna. Persze Stefan elmondta a véleményét, hogy ő nagyon örül, hogy visszajöttem, mert Damon-nel nem sokáig bírta volna. Ez kedves tőle meg minden, de néha akkor is betolakodónak érzem magam. És még mindig nem tudom ki vagyok valójában. A noteszem szerint lehet némi közöm a Mikaelson családhoz, de mivel nem is találtam meg őket ebben az évben és nemcsak kutatásból, hanem túlélésből is állt az időm, idáig nem volt rá alkalmam újra keresni ezt a családot. Viszont nem mondhatnám, hogy most is olyan sok időm lenne, hisz Damon-nek is igyekszem valamilyen gyógymódot keríteni, de egy könyv se használ. Néha már felszeretném adni, de valahogy még mindig tartja bennem valami a reményt, hogy megmenthető a testvérem. Na mindegy! Lemegyek és iszom egy kis Bourbon-t, hátha ad némi ötletet.
Mikor lementem a lépcsőn, megláttam, hogy Damon áll az ablakban, egyenesen a napfényben és akkor dobott le valamit a földre. Kitárta a két kezét is, ami alapján az az érzésem támadt, hogy napvilággyűrű nélkül akar sütkérezni a fényben. Gyorsan összehúztam a függönyt egy bűbájjal, míg Stefan arrébb lökte a napfénytől a bátyánkat.
-Szállj le rólam! – követelte, de Stefan hirtelenjében a falnak szegezte a testvérünket.
-Ezt nem teheted!
-Dehogynem – aztán Stefan egy másik falnak verte. – Emlékszel mi történt Rosie-val?
-Nem érdekel! – felelte Stefan, aztán forgószél gyorsaságban a pince felé iramodott Damon-nel.
-Bezártad? – kérdeztem rá a nyilvánvalóra, mikor feljött az alagsorból.
-Igen – válaszolt és aztán a telefonjáért nyúlt. – Segítened kell! – szólt bele. – Damon haldoklik. Tyler Lockwood megharapta, nincs sok időnk.
[...]
-Nem biztos, hogy ez beválik – szólalt meg Bonnie, miután meggyújtotta az utolsó gyertyát.
Ja, miután Ric-től is segítséget kértünk Damon ügyében, eljöttünk Bonnie-hoz a boszorkányok halálozási helyére, hogy megkérdezzük tőlük, hogy van-e mód a gyógyulásra.
-Tartottál már szeánszot Bonnie! Emlékszel Emily-re? Ott voltam veled. Talán az egyik boszi tudná mit tehetnénk.
-Bízzunk benne, hogy segítőkészek – felelte Bonnie és azzal felálltunk, hogy Bonnie megkezdhesse a szeánszot.
Elkezdte a szöveget, mire az összes gyertya lángja feljebb csapott, jelezve a boszorkányok jelenlétét.
-Bonnie....Bonnie? – szólítgatta mellettem Stefan, mire hirtelen kinyitotta a szemét.
-Emily – mondta ki a nevet Bonnie, aztán mintha megváltozott volna az arckifejezése. – Miért jöttél ide Stefan? – kérdezte és ekkor jöttem rá, hogy Emily újból megszállta a barátnőmet.
-Segítened kell! Létezik varázslat a vérfarkas harapás ellen?
-Nem. A természet biztosítja az egyensúlyt.
YOU ARE READING
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
Random,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
