Az új alku
Az előző részekből: Miután kiderítettük az ősiek családtörténetéből, hogy Klaus ölte meg az ősi boszorkányt, Mikael-lel kiterveltünk valamit, hogy visszacsaljuk Klaus-t a városba, hogy megöljük. Még Rebekah is segített nekünk, azonban a tervünk csúfos kudarcot vallott, mikor Stefan elárult minket és végül Mikael halt meg Klaus helyett.
Egy réten sétáltam, a nap most készült felkelni a dombok mögül és a távolban megpillantottam a régi házat, ahol elégették a boszorkányokat. Valami azt súgta, hogy menjek be az ajtón. Minden úgy állt, ahogy kelletett, ahogy akkor is úgy volt, amikor lementem a pincébe Ric-kel. Hirtelen meghallottam valami suttogást, ami azt mondta, hogy menjek le, így is tettem. Kinyitottam az ajtót a pincébe és lassan lementem a lépcsőn, miközben a suttogás egyre erősödött. Már nem egy hang suttogott a fülembe, hanem legalább száz. Aztán megláttam a koporsókat. Három koporsó lezárva egymás mellett. Azonban volt egy negyedik is, ami úgy hívogatott, mint valami jelzőfény az alagút végén. A hangok is azt mondták, hogy nyissam fel, így eleget téve a kíváncsiságomnak felnyitottam és maga Klaus köszönt vissza benne. Békésen aludt, szinte már halottnak mondtam volna, mikor megláttam a kezében Elena nyakláncát. Szépen lassan odanyúltam, hogy kivegyem onnan, azonban a hátam mögött ekkor megnyikordult a fapadló és mire megnéztem volna, hogy ki áll mögöttem, felébredtem az álomból.
-Mi a fene történik velem?
[...]
A reggeli rémálom szerűség hatására elmentem a Grillbe, hogy egyek valamit reggelire, mivel ha hiszitek, ha nem, de otthon nem volt semmi a hűtőben. Persze csak én vagyok egyedül halandó a panzióban, de mit is várok el Damon-től? Hogy bevásároljon a kedvemért? Na arra befizetek. Szóval elmentem a Grillbe, hogy kérjek valami reggelinek valót, mikor megláttam Bonnie-t, aki Elenával beszélt. Én természetesen nem akartam még vele beszélni, mivel úgy voltam, hogy előtte inkább megreggeliznék, azonban Bonnie rögvest észrevett és intett nekem, hogy üljek le hozzájuk. Miután legalább kétszer nemlegesen intettem, de ő nem adta fel, végül beadtam a derekam, miután rendeltem egy jó rántottát.
-Reggelt! Mi újság? – ültem le Bonnie mellé.
-Neked is Megan. Éppen azt beszéljük, hogy Elena kezd kissé paranoiás lenni, ami természetes, ha egy ősi hibrid akar megölni titeket, mert kiakartátok nyírni.
-De miért nem lépett még? Azóta sem adott magáról életjelet – szólalt meg Elena. – Én meg szép lassan belecsúszok az őrületbe.
-Üdv a klubban – felelte Bonnie. – Ahányszor lehunyom a szemem, mindig azt a rémálmot látom ismételten.
-Ugyanazt az álmot? Miről szól? – keltette fel az érdeklődésemet, miközben kihozták a rendelésemet és elkezdtem enni.
-Négy koporsó, az egyikben Klaus van, nagyon furcsa – mesélte, mikor pedig meghallottam a részleteket, ami az én álmomban is szerepelt, kissé látványosan, de kiköptem az aktuális falatot a számból. – Mi az?
-Pont ezt álmodtam ma reggel, mielőtt verejtékben úszva ébredtem – közöltem, megtörölve a számat. – Mi van, ha ez nemcsak egy sima rémálom? Mi van, ha tudod, boszorkányálom, mivel csak mi látjuk.
-Ah, csak a stressztől van gondolom – akart találni valami logikusnak mondható magyarázatot Bonnie, aztán témát váltott. – Még mindig álmodsz erről a másik pasiról, akiről a múltkor meséltél?
-Nulla ilyen álom, bár már inkább mondanám emlékképnek, csakhogy nem találtam semmit se az adatbázisokban erről a fickóról – feleltem.
-Adatbázisok? Betörtél különböző adatbázisokba?
YOU ARE READING
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
Random,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
