Az alteregó
Az előző részekből: Az utolsó fehér tölgy karókkal a többiek megölték Finn-t, ezzel megszűnt a vérvonala. Damon és Elena elindultak Jeremy-hez Denverbe, hogy elhozzák, mielőtt Kol csinálna vele valamit. Mindemellett pedig kicsit a vérvonal után is kutatnak, hogy kitől eredhetnek. Klaus egyre türelmetlenebb az utolsó karó miatt, de Stefan kitudta szedni Ric-ből az utolsó rejtekét, így Rebekah-val odamentek.
A reggeli után már indultam volna, hogy találkozzam a barátaimmal, mikor megpillantottam Klaust és Rebekah-t az utolsó fehér tölgy karó társaságában.
-Látom meglett az utolsó karó – szólaltam meg. – Most már békén hagyod a barátaimat vagy kezdjenek további terveket szövögetni az elpusztításodra?
-Attól függ, hogy itt szándékozol-e maradni – válaszolt, mire a táskámra nézett. – Talán készülsz valahová?
-Nem vagy az apám, szóval semmi közöd hozzá – válaszoltam aztán mentem volna, ha hirtelen nem termek a falon, a nyakam körül pedig Klaus ujjai fonódnak össze.
-Azt kérdeztem hová mész? – kiabált az arcomba, miközben egyre csak fogyott a levegőm.
-Engedj el vagy....
-Mi az? Már fenyegetőzünk is? – kérdezett vissza az ősi, csakhogy ekkor Rebekah hangja szakította félbe.
-Nik!
-Mi van?! – nézett a húgára a hibrid, mire az ősi a kezemben lévő karóra mutatott, amit most érintettem a mellkasához.
-Mondtam, hogy engedj el – préseltem ki a szavakat a szorítása közben, mire végre engedett a szorításon és lekerültem a falról. – Köszönöm!
-Nem semmi kisfarkas – ismerte el a találékonyságomat Klaus. – Hasznodat fogom majd venni a továbbiakban is – aztán a kezemben levő karóra pillantott. – Égesd el! – nem kellett kétszer mondania azonnal hamuvá égett a kezemben. – Most pedig menj suliba, majd mindjárt csatlakozik Rebekah is – azzal kiadta az utamat, viszont voltam olyan ügyes, hogy megpróbáltam hallgatózni és megtudtam, hogy még ma elmegyünk a városból, amint nála van Elena.
[...]
Ma van a régi idők bálja és Caroline meg Elena még a buli előtt meghívott, hogy segítsek nekik az utolsó simításokban.
-Alaric megpróbálja összeszedni magát. Miért olyan rossz ez? – kérdezte Caroline.
-Csak....jó lenne, ha tudnék tenni valamit – válaszolta Elena, aztán észrevette a gondterhelt arcomat. – Minden oké Megan?
-Persze. Hová kéne akasztanom ezt? – tereltem gyorsan témát azzal, hogy felvettem egy csillárt.
-Tudjátok mit? Ha Rebekah-nak tetszik ez a borzadály, akkor tolja ide a képét és tegye fel maga – vette el tőlem ingerülten a kelléket Caroline, miközben elnevettük magunkat. – Most pedig halljuk, hogy mi ez a gondterhelt arc. Nem tudsz jól hazudni Megan, én ezt már milliószor kiszúrtam. A közelgő telihold az oka?
-Dehogy. Másodjára már nem lehet annyira szörnyű. Gondolom, bár Klaus nem sokat segít a felkészülésemen, ami csak azt jelentené, hogy valamikor még vámpírrá változtat, hogy ne kelljen minden egyes teliholdkor velem vacakolnia. Nem is beszélve a ma estéről....
-Miért? Mit tervez?
-Azt mondta a húgának, hogy a buli után fognak engem és Elenát, hogy elhagyjuk a várost, mert már semmi nem köti őket ide.
YOU ARE READING
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
Random,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
