Ébredések
Az előző rész tartalmából: Miután kiderítettük milyen naplót kell megtalálnunk amiben az ige van, így Stefannal elindultunk a suliba, hogy megszerezzük Mr. Saltzman-tól. Nem kis meglepetés volt, mikor kiderült, hogy a töri tanárunk egy vámpírvadász és Damon-ön akar bosszút állni. Közben pedig Damon valahogy megtudta, hogy Stefannal és Elenával becsaptuk, így hamar a halál szélére kerültem.
-Máskor kérlek ti vámpírok ne a fejemre támadjatok! Aú! – kezdtem el borogatni a fejem, ahol a múlt éjjel még Anna ütött meg, hogy elájuljak és ne tudjam megakadályozni, hogy elrabolja Elenát.
-Hát ezt majd legközelebb mondd a vámpírnak, aki megakar támadni. Jaj bocs, lehet, hogy túl gyors lenne hozzád! – gúnyolódott Damon, mire én megkíséreltem felgyújtani az igézetet, de ő gyorsan eloltotta a tüzet. – Te nem vagy normális! Biztos az agyadra ment ez a sok ütés, más különben az eszedbe jutott volna, hogyha nem szabadítom ki Katherine-t, akkor megkeserítem az életeteket! – jött közelebb hozzám fenyegetően, de a végén Stefan választott szét minket.
-Majd mindjárt megmutatom mi ment és kinek az agyára!
-Elég legyen! Anna elrabolta Elenát és ti meg azon veszekedtek, hogy mi kinek az agyára ment?!
-Képzeld öcskös, tudom, hogy elrabolta, na és? Hisz megkaptam mind a 855 üzenetedet – ült vissza nyugodtan olvasgatni Damon.
-Végig jártam a város összes létező utcáját és nem találom – magyarázta Stef, de gondolom a motelszobákra nem gondolt. – Kérlek! Segíts nekem! – kezdett el könyörögni Stefan, amit már nem néztem jó szemmel, így felállítottam és leporoltam a ruháját.
-Ne annak könyörögj, aki biztos nem árulja el neked, hogy hol tanyázik Anna napközben. Emlékezz, hogy vele voltam tegnap este. Na irány a Gilbert ház! – mondtam, de Stefan nem értett semmit sem.
-Minek odamenni?
-NE már Stefan! Hisz annyi időt töltött velem a drága kishúgod, hogy már úgy gondolkozik, mint én! Jeremyvel akarja előcsalogatni Annát vagy különben megöli. Ügyes lány! – dicsért meg Damon, amit nem tudtam hova tenni.
Először megakar ölni, hogy megszerezze az igét, aztán meg agyon dicsér? Ki érti ezt a Salvatore-t? Ja persze! Stefan!
-Nem az lenne a tervem, hogy mindenkit is feláldozzak, ne aggódj! – kiabáltam vissza, aztán utamra indultam Stefannal.
[...]
-Szia Jenna! – köszöntem Elena és Jeremy nagynénjének. – Itt hagytam egy fontos füzetemet Elena szobájában és azt mondta, hogy ha ezt elmondom, akkor felengedsz minket. Jól mondom?
-Jól – hívott be minket a nagynéni. – Ja és Megan, hallom, hogy eléggé fájt tegnap a fejed, javult már esetleg vagy megnézessük egy dokival? – kérdezte meg kedvesen.
Igazán imádom Jennát, mintha az én nagynéném is lenne, nemcsak Elenáé.
-Köszönöm a kérdést, már sokkal jobban vagyok. Jeremy itthon van?
-Nem, ha jól tudom elment a Grillbe tanulni, miért?
-Csak kérdeztem. Na, de most akkor megyünk is fel, elhozni a füzetemet – azzal felmentünk, de félúton megszólalt Stefan telefonja.
-Elena, jól vagy? – szólt bele a bátyuskám, de ahogy hallottam baj van. – Megszerzem – mondta, aztán letette a telót és elkezdett lemenni a lépcsőn.
ESTÁS LEYENDO
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
De Todo,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
