Sziasztok! Most is hoztam nektek egy kettő az egyben részt, ami meghaladta a 3000 szót, szóval készüljetek fel! Hosszú egy fejezet lesz!
A múlt kísértetei
Az előző rész tartalmából: Megismertem Stefan egyik vagy esetleg egyetlen barátját, aki szintén vámpír. Eleinte tartottam tőle, de jó barátokká váltunk és segített egy kicsit az emlékezéssel is. Azonban Damon, mint mindig, most is elrontott mindent. Egyrészt csapdába csalt minket, másrészt megölte Lexit.
Az elmúlt napban Stefan nemcsak Elenát, hanem engem is egy kissé látványosan elkezdett kerülni. Értem, hogy nem akar ártani nekünk, de ezt nem úgy érheti el, hogy elkerül minket. Leültem a helyemre és vártuk az új töri tanárt. Mivelhogy Damon kinyírta az előzőt. Az igazgató szerint pedig ma érkezik meg az új. Remélem jobb lesz, mint az elődje. Azonban míg a tanár felírta a nevét, észrevettem, hogy Bonnie kissé kialvatlannak tűnik.
-Mi van veled? - kérdeztem meg, de nem csak az enyémet, hanem valaki más hangját is hallottam.
Nem, nem a tanárért..... na jó az övét is, de az a másik valaki a mellettem ülő Elena volt. Látszott rajta, hogy ő is aggódik Bonnie-ért. Azonban a lány csak megvonta a vállát és aztán előre fordult. Muszáj lesz kiderítenem mi folyik itt.
Aztán egyszer csak fennhangon megszólal a tanár. Vagyis Mr. Saltzman. Máris szimpatikusnak tűnik, viszont mintha lenne benne valami furcsa. Míg ezen gondolkodtam, valaki megbökött. Egyeneset Elena felé fordultam.
-Mi van vele? - bökött Stefan üres helyére.
-Alszik. Ha jól láttam, mikor leléptem - válaszoltam azonnal. - Bár még mindig érzem a sok pia utóhatását - tettem hozzá.
[...]
-Aztán valahogy a templomkertbe kerültem, utána meg az erdőben ébredtem - avatott be minket Bonnie a furcsa éjszakájába a szünetben.
-Az ősödet végig láttad? Emily-t? - akadtam meg ennél a dolognál.
-Igen - válaszolt. - Ti hisztek a szellemekben? - kérdezte egy kis hallgatás után.
-Két hete még azt mondtam volna, hogy nem, de most..... - kezdett bele Elena, viszont Bonnie félbeszakította.
-Szerintem engem kísértenek - bökte ki gyorsan.
-Nem értem, hogy miért Emily - szólaltam meg.
-A nagyanyám szerint boszorkány volt a polgárháború idején és ez a medál az övé volt - felelte Bonnie, miközben az említett tárgyat szorongatta. - Valami talizmán.
-És mindez akkor kezdődött, mikor hozzád került - összegezte Elena.
-Elvileg ezzel tud kapcsolatba lépni velem - magyarázta a másik lány.
-Na jó és erről mit mond a nagyid? - kérdeztük.
-Nem merem megkérdezni. Szerintem közölné, hogy becsüljem meg. De én nem akarom. Inkább legyen ennek vége - válaszolt Bonnie.
[...]
Suli után megláttam Stefant és Elenát beszélgetni, így odamentem hozzájuk. Stefan éppen arról biztosította Elenát, hogy nem ölte meg Damont, pedig megérdemelte volna.
-Bátyus! Szia - öleltem meg. - Mit csináltál ma? Mivel azt hallottam, hogy nem ölted meg Damont - érdeklődtem.
-Örülök, hogy mindketten itt vagytok, legalább nem kell ismételnem magam - közölte Stefan, aztán a lényegre tért. - Abbahagyom az egész sulit. Odébbállok innen és távol is maradok - aztán felém fordult. - Neked nem muszáj velem maradnod. Nyugodtan élj továbbra is a vendégházban, így lesz a legjobb mindenkinek.
YOU ARE READING
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
Random,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
