Az egyezség
Az előző részek tartalmából: Klaus visszatért a városba, mert nem tudott hibrideket teremteni. Így minket rákényszerítve vett rá, hogy segítsünk kideríteni az okát, miközben Elena és Stefan nála van. Miután sikerült kiderítenem, hogy Elena miatt nem képesek életben maradni a hibridek, azonnal visszasiettem a suliba, ahol meglepő dolog fogadott. Stefan kikapcsolta az emberségét, aztán rám támadott. Később, mint az kiderült, Elena vére igazából a kulcs, hogy élhessenek a hibridek vagyis ezentúl Tyler is. Habár Klaust és a húgát sikerült egy időre elűznünk a városból, de Stefan a kikapcsolt érzelmekkel hátra maradt, hogy ügyeljen Elenára.
Mióta Stefan „hazaköltözött" igyekszem kerülni őt és inkább a könyveimbe temetkezem és a támadó bűbájokat ismétlem át, hogy legközelebb ne legyek ilyen felkészületlen. Akárhányszor meglátom őt, folyton az az este ugrik be, mikor megtámadott és ilyenkor mindig végig húzom az ujjaimat a nyakamon lévő seben. Ezzel is emlékeztetem magam arra, hogy ő már nem a bátyám.
Ám nemcsak támadó bűbájok tanulásával töltöm a napokat, hanem Elenával együtt megkértük Alaric-ot, hogy tanítson meg minket olyan trükkökre, amikkel megtudjuk védeni magunkat. Most azt mutatta meg egy próbabábon keresztül, hogy a fakarók (egy igen furcsa készülékből), hogyan jönnek elő és fúródnak a „vámpír" mellkasába. Elena próbálta meg először, de neki valamilyen úton módon nem sikerült a karót a kijelölt helyre döfni.
-Biztosan beszorult – kezdte volna levenni a készüléket, de Ric nem hagyta.
-Nem vagy elég erős. Kezdj el súlyt emelni, hogy izom is legyen rajtad – felelte, aztán felém fordult. – Lássuk te hogy boldogulsz.
Azzal úgy, ahogy mutatta egy jókora energialökettel együtt beleküldtem a karót a bábu közepébe, ahol ki volt jelölve a szív.
-Remek. Szép munka! – mosolygott büszkén Ric, aztán a táska felé fordult, hogy felvegyen valamit. – Ilyennek kell lenned Elena, hogy meg tudd védeni magad.
-Kösz, hogy nem köntörfalazol – szólalt meg a lány.
-Tudod, hogy mi ez? – mutatta fel a táskából kivett tárgyat.
-Verbéna gránát, már használtam ilyet.
-Akkor tudod, hogy egy vámpírral szemben csak a meglepetés ereje biztosíthat előnyt – mentek kicsit távolabb tőlem, aztán Ric kioldotta a szelepet és átdobta Elenának a gránátot. – Meglepi!
-Jézusom! – kiáltotta Elena és már dobta is a levegőbe a robbanni készülő szert, ami a levegőben egy óriásit robbant. – Ez nem volt vicces Ric!
-Azt hiszed viccelek? A vámpírok azt vesznek el, amit akarnak. Azt bántanak, akit akarnak. Még hozzá lelki furdalás nélkül. Ilyen a természetük – váltott át szigorú őrmesterbe az egykori vámpírvadász.
-Nem kell ám általánosítanod. Mondd csak, hogy Stefan – mentem oda hozzájuk.
-Figyeljetek! Megértem miért vagytok itt, Stefan megbántott, téged meg majdnem megölt – nézett itt kiváltképp rám. – És nem akarjátok, hogy ismét megtörténjen.
-De szerinted őrült vagyok. Mert hiszem, hogy megvédhetem magam egy vámpírtól, aki kikapcsolta az emberi oldalát.
-Szerintem találtál rá okot arra, hogy felkelj ma reggel. Vagyis te vagy a legerősebb ember, akit ismerek Elena. Szerintem képesek vagytok megtenni gyakorlatilag bármit. Az edzésnek ma vége. Majd folytatjuk – pakolt össze az edzőnk, azzal magunkra hagyott.
YOU ARE READING
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
Random,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
