Hétköznapi emberek
Az előző részekből: Elenával megakartuk idézni Lexit, hogy segítsen Stefan érzelmeit visszakapcsolni, ám történt némi gond, így elszakadtunk egymástól. Helyette megismertem Mason Lockwood szellemét, akit még Damon ölt meg. Azonban tudott szolgálni valamivel az ősiek ellen. Pontosabban csak egy falfirkával még nagyon régről, mielőtt a Lockwood-ok idejöttek volna, így Ric segítségével most azon vagyunk, hogy rájöjjünk ezekkel hogy győzzük le Klaust.
Miután megmutattuk Ric-nek a felfedezésünket, elhoztuk Elenát is. Természetesen Damon megint nem bírt magával, így az egyik árnyékban meglapulva, megijesztette Elenát.
-Jesszus Damon!
-Betoji!
-Én mondtam, hogy ne csinálja – szólaltam meg, mire Elena felém fordult.
-Te tudtál róla?
-Ne törődj vele Elena. Én se törődöm – szólt közbe Ric.
Úgy látszik eddig tartott az a béke közöttük.
-Szóval tényleg nem tudsz bemenni?
-Nem, úgy tűnik már az ősi Lockwood-ok is vámpírellenesek voltak – ment el a határig Damon.
-Hogy-hogy ősi Lockwood-ok? – ment utána Elena.
-Nézd meg magad! Én csak eddig tudok eljönni.
Beljebb menve a barlanghálózatban, Elena bevilágította a helyiséget a zseblápájával, de nem sok fényt adott, így inkább varázslathoz folyamodtam. Meggyújtottam pár fáklyát, amiket még Ric-kel hoztam le ide, így tisztán láthatóvá váltak a rajzok.
-Mi ez a sok ábra?
-Ez kérlek szépen, egy sztorit mesél el – feleltem.
-Egyszerű régészeti szakkifejezéssel élve: egy nagyon-nagyon régi történet – vette át a szót Alaric, aztán egy holdakat ábrázoló rajzra mutatott. – Például az ott egy holdciklus – aztán tovább mutogatott. – Egy ember, egy farkas....
-Egy vérfarkas.
-Úgy van. Ez a Lockwood-ok naplója.
-Piktogram stílusban – tettem hozzá, mire Damon egyet értően bólintott.
-Ezt nem értem. Azt hittem a Lockwood család az alapítókkal jött ide az 1860-as években.
-Hát....lehet, hogy a Lockwood család igen, de az ábrák alapján a vérfarkasok már jóval régebb óta itt vannak.
-Mióta?
-Régóta. De jobb is van. Mutassátok meg neki! – utasítgatott minket Damon, így a barlang azon részére mutattam.
-Nevek. Nem őshonosak. Rúnákkal vannak felírva. Ric szerint vikingírással.
-Vikingek?
-Ez a név itt...lefordítva.....
-Niklaus – mondtam, mintha már tudtam volna ezekről korábban is. – Az pedig ott Elijah és Rebekah – néztem az írásokat.
-Ezt meg honnan tudtad? – fordult felém Ric, de nem tudtam rá válaszolni, mivel én magam sem tudom, hogy honnan tudtam.
Mintha....emlékeztem volna rájuk. De az lehetetlen. Ezek vagy több ezer évesek, én meg csak 19 vagyok.
-Szóval ezek az ősi család tagjainak a nevei? – hagyta figyelmen kívül az előbbi furcsaságot Elena.
YOU ARE READING
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
Random,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
