Az előző rész tartalmából: Bezártuk Stefant, hogy ne támadhasson meg több ártatlan embert. A tervünk be is vált, csak nem úgy, ahogy gondoltuk. Megtudtunk ugyanis Elenával több részletet a testvérek átalakulásáról és megértettük, hogy miért akar meghalni Stefan. Szerencsére itt volt Elena, aki visszahúzta a bátyámat a szakadék széléről.
-Inkább Stefan érdekelne! – hallottam meg Elena hangját a telefonomban, amit Damon elvett tőlem.
-Add már vissza Damon! – kiabáltam felé, miközben kiakartam kapni a kezéből a kihangosított telóm. – Szia Elena.... mizujsz? Stefan igyekszik jól lenni, ami már a régi önmaga felé vezeti, én pedig..... – vettem végre el az idegesítő bátyámtól a telefont. – Én pedig már majdnem összepakoltam minden cuccomat az utazáshoz.
-Ez remek, tényleg mikor is mész el? Csak, hogy eltudjunk búcsúzni.
-Pár napon belül – feleltem, aztán áttértem egy másik témára, amit Damon erőltetett rám, hogy kérdezzem meg. – Figyelj! Damon kérdi, hogy a bácsikád nem említette-e Damon és Saltzman kiruccanását.
-Nem, én ugyanúgy kerülöm. Miért, mire készül?
-Gőzöm sincs, de igazán rákérdezhetnél! – vette ki a kezemből a telefont Damon. – Jó mulatást a szépségekkel! Gondolj rám! – azzal letette.
-Minek elvenni a telefonomat? – vettem vissza a jogos tulajdonomat.
-Talán mert csörgött és te nem voltál a közelben? – kérdezett vissza Damon.
-Ja, persze! Stefan szobájának a közelében? – vitatkoztam vele, de észrevettem, hogy a szoba tulajdonosa is itt van. – Jó reggelt Stefan! – köszöntem neki, aztán lementünk Damonnel.
[...]
Mivel a suliban Bonnie nem igazán szól hozzám és Caroline-nak készülnie kell erre a felvonulásra vagy mire, így ismét csak Stefannal és Elenával tengetem a napomat a suliban. Persze igazából a szállás foglalással és egyebekkel vagyok inkább lefoglalva, de teljes mértékben figyelek, bármiben is kell a segítségem nekik. Most éppen Mr. Saltzman hívott félre minket, ám igazából biztos, hogy Elenával kapcsolatos a dolog. Bár, ha Damont is idehívta, akkor mégsem teljesen Elenáról szólhat, amit készül elmondani nekünk. Vajon mi lehet?
-Picit késtem. A kutya megette a..... nem érdekes – kezdett el viccelődni Damon, de hamar abbahagyta. – Mi a dzsembori tárgya?
-Tegnap láttam Isobelt – vágott a közepébe Saltzman.
-Isobel itt van? A városban? – kérdezte ledöbbenten, de aztán Elenára pillantott.
-Nem éppen a legjobb a napindításának, igaz? – kezdtem el a beszélgetést.
[...]
-Rákérdeztél John bácsira? Nem együtt dolgoznak?
-Nem – válaszolt Alaric Damon kérdésére.
-Nem együtt?
-Nem kérdeztem rá – fejezte ki jobban magát a tanárúr.
-És a találmányra? – kérdezgette tovább Damon.
-Arra sem.
-Tud a kripta vámpírokról?
-Fogalmam sincs.
-Egyáltalán kérdeztél tőle valamit?!
-Bocs, de eléggé lefoglalt az is, hogy hirtelen megjelent itt a halott vámpírfeleségem!
YOU ARE READING
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
Random,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
