Ami eddig történt: Hazajöttem Mystic Falls-ba, hogy segítsek a családomnak. Klaus, az ősi vámpírok egyike ugyanis kipécézte Elenát, aki az átka megtörésében egy igen fontos összetevő. Megállapodtam Klaus testvérével, Elijah-val, aki megígérte nekem, hogy segít felkutatni a vérszerinti családomat, azonban az ősi nem tartotta be az ígéretét sem velem, sem a testvére megölésével kapcsolatban. Megtörtént az áldozás és Jenna meghalt, ugyanígy John Gilbert is, de legalább Elena visszatért emberként a halálból. Ennél rosszabb már csak az volt, hogy Damont megharapta Tyler. Ezután pedig kiderült, hogy az egyetlen ellenszer a harapásra a legfőbb ellenségünk, az ősi hibrid vére, amiért rettentő árat fizetett Stefan.
Kedves Naplóm!
Legalább két hónap telt el Stefan távozása óta. Sok minden változott persze azon kívül, hogy Damon-nel egymás idegeire megyünk. Ostoba csínytevések ezek, de azok nagyon is mennek. Természetesen nemcsak hülyéskedéssel telt el az idő, hisz igyekeztem Stefanék nyomára akadni, de ahogy észrevettem, Klaus beszerzett egy boszorkányt, hogy eltűntesse a nyomaikat, így kereső bűbáj ide vagy oda, nem találtam őket. Viszont ma nincs is okunk szomorkodni, ugyanis nemrég hívott a sheriff, hogy talált egy újabb állattámadásra utaló ügyet, ami már a harmadik a héten, Tennessee államban. Sőt Elena szülinapja is ma van, ami miatt Caroline meg is kért, hogy használhassa a panziót a buli miatt, amibe beleegyeztem, csakhogy Damon emiatt a húzásom miatt egy kisebb rovartámadást intézett el a szobámban, így most lényegében azzal vagyok elfoglalva, hogy egy bűbájt dolgozik ki ez ellen a probléma ellen. Remélem ma közelebb kerülünk Stefan-hoz és Damon! Ezt még visszakapod!
Damon-t próbáltam előkeresni, ugyanis ő intézte a pezsgőt és az üdítőket, amik elvileg ma érkeztek volna meg. Már a szobája felé tartottam, mikor összetalálkoztam Elenával a folyosón.
-Szia! Boldog szülinapot! – öleltem meg jó szorosan a barátnőmet, mikor valaki megszakította az ölelkezésünket.
-Halihó!
-Szia, azért..... Hallottál bejönni! – akadt ki Elena, mikor megláttuk Damon-t csupa habbal a testén és nulla ruhával magán.
-Hallottál már ruháról? Öltözz fel! – lebegtettem felé egy törölközőt és egy nadrágot elfordulva, remélve, hogy az ellencsínyem működni fog.
-Tanulj meg kopogni Elena és ha egy mocskos alak lennék? – szólt vissza Damon. – Amúgy hogy tetszett a kis meglepim Meg?
-Hányszor mondjam még, hogy ne hívj így! – vicsorogtam rá eltakart szemekkel. – Felöltöztél már?
-Megint mit művelt? – kérdezte tőlem Elena, mire elmondtam neki a rovaros csínyt. – Nem hittem volna, hogy tudsz ilyen is lenni Damon!
-Márpedig ilyen is tudok lenni, csak eddig nem volt egy kishúgom se, akit megtudtam volna tréfálni!
-Amúgy mi lett a piával és a pezsgőkkel? Ma kellene megérkezniük.
-Ó, szóval azok az üvegek azért voltak kirakva a nappaliban! Attól tartok többet kell rendelned, mert a kóstoláshoz mindet megkellett innom – vágott fancsali képet Damon, ami miatt alaposan dühbe jöttem.
-De hisz ma este lesz a buli!
-Legalább megtanulod, hogy a beleegyezésem nélkül ne add ki bulizásra a házunkat!
-Semmi baj Megan! Nem olyan nagy baj, majd kitalálunk valamit! – kezdett el nyugtatni Elena.
-Persze, amint kinyírtam ezt az alakot, biztos eszembe jut majd valami! – emeltem volna fel a kezem, de Elena határozottan megfogta és lehúzta magam mellé. – Jó akkor felhívom Caroline-t! – feleltem és már nyúltam is a telómért, mikor lerendeztem Care-rel a dolgokat, Elena és Damon felé fordultam, akinél már elkezdett hatni a viszketőpor, amit a nadrágjába tettem, így nehezemre esett visszatartanom a nevetést, amikor megláttam milyen mozdulatokkal próbált nyugton maradni.
YOU ARE READING
Vissza a múltba: Megan, avagy Hope Mikaelson története
Random,,Sok mindenen mentem keresztül, de soha sem hittem volna, hogy pont a múltban találom meg a békés életet, amire szívem mélyén vágytam. Persze ezért az életért is meg kellett harcolnom. A családomért, a barátaimért, a szerelemért és néha igaz veszít...
