Smaragd

1.fejezet

El kezdtem átdolgozni kicsit a fejezeteket. Az elsővel már készen is vagyok ☺️
Nagyon kiváncsi vagyok, hogy hogyan fog tetszeni nektek. Alapvetően marad minden, csak kicsit finomítottam itt-ott, és hozzá toldottam még néhány mondatot 😁 kérlek írjátok kommentbe, hogy mi a véleményetek 😘
Ja és még egy kérdés. Rakjak fel képeket a négy fiúról, vagy inkább a fantáziátokat szeretnétek használni ?
Puszi❤️❤️

Tristan

Falnak dőlve állok a zuhanyzóban, és csak hagyom, hogy folyjon végig rajtam a már égetően forró víz.
Az izmaim, végtagjaim, mindenem sajog.
Mindig is jégkorong rajongó voltam, amióta csak az eszemet tudom. Kiskoromban úgy vártam a telet, mint más gyerek a karácsonyi ajándékát.
Amint bejöttek a mínuszok, és befagyott a városban a házunkhoz közeli tó, anyáék nem láttak, csak mikor már kezdett sötétedni.
Amikor csak tehetem korcsolyát húzok, és ütőt fogok azóta is.
Imádom!
Jelenleg valahogy mégis kevésnek érzem magam, és a sport iránti rajongásom ide.
Briston edző igencsak megszívatott minket a mai edzésen. A két védőmet egyenesen kizsigerelte.
Ez az utolsó évem. A nagy lehetőség sokunknak, hogy bekerüljünk az NHL-be.
Kurvára ez az álmom.... De most ?
Én vagyok a csapatkapitány, a campus egyik legnagyobb csődöre, minden egyetemista csaj álma, adonisz testtel, ( és ezt minden egoizmus nélkül mondom. Hihetetlen mennyire felszínesek ezek a mai fiatalok.) itt állok remegő lábakkal, és csak egy hajszál választ el attól, hogy bőgve térdre boruljak.
Hallom, hogy nyílik a fürdő ajtaja, és egy ismerős hang ránt vissza siránkozó kis világomból, majd döbbenten veszem észre, hogy egyedül már csak én vagyok idebent.

-Hé, haver! Hangyákat számolsz, vagy mi? — Kiabál be Hunter, a négy fős, szoros kis társaságunk egyik tagja.

-Jól van már! Mindjárt! — Morgok vissza.

-Igyekezz, különben nem érünk oda!

Ő az egyik jobbhátvédem. Közülünk, nyugodtan állíthatom, hogy a legmegfontoltabb, és nem egy balhés srác. Nem mellesleg a lányok ugyanúgy bomlanak utána.
A hoki megköveteli az erős fizikumot, és a jegén, valamint a konditeremben töltött kötelező edzésidő meghozták a gyümölcsüket mindannyiunknál.
Sötétszőke haja, már szinte vakítóan kék szeme megbolondítja a népet.
Nem vagyok elszállva magamtól, tisztában vagyok a hibáimmal, ugyanakkor bőven van tapasztalatom, hogy a vöröses szőke hajammal, és zöld szemeimmel, milyen hatást érek el az ellenkező nemnél, úgyhogy én sem panaszkodhatom.
Tulajdonképpen egyikünk sem, hiszen a hoki félistenekké tesz minket az egyetemen, ahogyan az összes, valamilyen sportot űző srácot is. Ha még jó is abban amit csinál, nincs megállás.

-Nem ígérem, hogy gyors leszek. Ha öt métert el tudok menni, anélkül, hogy össze essek, esküszöm én fizetem mindenkinek az első két kört. — Húzom el a számat, igaz nem láthatja.

Megbeszéltük a srácokkal, hogy edzés után beülünk a törzshelyünkre kiengedni a gőzt.
Péntek van, úgyhogy elengedhetjük magunkat, persze csak mértékkel. Csapatkapitány lévén felelőséggel tartozom a többiekért is, és szezon alatt nincs alkohol.
Na jó, pontosabban nem lehetne, de azért egy kevéske a határérték alatt még bele-bele fér. Persze csak ha másnap nem a jégen jön ki.

-De nagylelkű lettél. Várjál, mindjárt meghatódom, hogy te, a nagy spóroló két kört is felajánlasz. Mintha ezt bármelyikünk is hagyná!

Csak a hangját hallom, de látom magam előtt, ahogy éppen forgatja a szemét.
Hát igen. Én ösztöndíjjal kerültem be a Yale-re.
Az én családom nem olyan tehetős, mint a többieké. Nem vagyunk csórók, de gazdagok sem, és itt a tandíj azért szépen túlszárnyalja a mi kis vagyonunkat.
A gimnáziumot végig tepertem, hogy bekerülhessek az egyetemre. Most pedig mellette még dolgozom is, hogy az albérletet, ahol Axellel lakunk ketten, és a kajámat tudjam fizetni, ezzel is segítve a szüleimet, akik ragaszkodtak hozzá, hogy legalább a tandíj negyedével hozzájárulhassanak. Mindig is igyekeztek támogatni engem mindenben.