Smaragd

22. fejezet

Tristan

-Jó kis bulit szerveztél a hétvégén! Mire fel?
Kérdezi tőlem Ashlyn, miközben a laptopján gépel.
-Szerinted ennyi ember, mint ahányan vannak a csapatban, hogyan fért volna el, ha nincs kibérelve a hely?
-Nem ez volt a kérdés!
Vet rám egy pillantást, majd folytatja, amit eddig csinált.
Ujjai fürgén járnak a klaviatúrán.
-Miért olyan fontos? Nem szervezhetek egy egyszerű partyt?
-Hm, lássuk csak.
Ujjával megütögeti néhányszor a száját, mintha valóban törné a fejét.
-Mióta neked dolgozom, egyszer sem tettél, még csak hasonlót sem. A szülinapomra is meghívtál egy üveg piára, és ennyivel le voltam tudva.
-De ez a Pats! Az egyike a legjobbaknak. És engem kértek fel!
-Értem!
-Érted?
Nézek rá gyanakodva. Nem szokott semmit ilyen egyszerűen elengedni.
-Persze. Valószínű akkor csak én gondoltam, hogy bármi köze lehet a félisten szerelmedhez.
-Meg tennéd, hogy a nevén nevezed? És igen, valószínű. Csak te gondolod így.
Mordulok fel. Azért, mert beavattam a dolgokba, nem akarom, hogy folyamatosan hangoztassa.
Félig meddig jól látja, mert némi köze nyilván van Axelhez. Nem tudtam, hogy el merjem-e hívni úgy, hogy csak ketten legyünk, és nagy volt az esélye annak, hogy nemet mond. Így talán valamennyire biztonságban érezte magát. De közrejátszott az is, hogy bunkó voltam, és szerettem volna ezt kompenzálni.
-És ki volt vele az a szépség? Gondolom nem a húga.
-Hát képzeld, ezt is jól gondolod. Adam mikor is jön vissza szabadságról? A héten kezdenie kell, ugye?
-Ne terelj. És igen. Este landol a gépe.
Telefonom megrezzen az asztalon, én meg azonnal felkapom. Ezt csinálom úgy.... egész nap! Mint valami idióta tini, minden egyes jelzésnél ugrom, és reménykedem, hogy Axel írt. Eddig csalódnom kellett, ám a mostani üzenet valóban tőle jött. Minden estéje szabad, így rajtam áll, hogy mikor tudunk találkozni. Persze a válaszom a ma este lenne, meg emellett minden másik este, de ezt azért mégsem lehet. Csak szép lassan. Láttam mennyire kivan. Amennyire tudom, tartom magam, és igyekszem tartani a három lépés távolságot, hogy ne érezze magát ennél is jobban feszélyezve. Igyekszem nem kimutatni az érzéseimet, de rohadt nehéz.
Mióta újra betoppant az életembe, akár egy hurrikán, söpört végig mindenen. Próbáltam úgy élni tovább, mintha mi sem történt volna, ismerkedtem, szebbnél szebb nőkhöz mentem, de egyszerűen nem tudtam semmit sem kezdeni velük. Úgy meg nem fogok lefeküdni senkivel, hogy közben másnak az arca lebeg előttem, másnak a hangját hallom közben. Ennyire gyökér nem vagyok.
Ashlyn a reakcióm láttán felnevet, de szerencsére nem szól egy szót sem. Tehát, hogy ne legyek annyira nyomulós, bármennyire is szeretnék már ma este találkozni vele, holnapot írok vissza. Tudom, hogy nem rajong a flancos éttermekért, ezért az elmúlt évek alatt, kedvencemmé vált, kis retro stílusú éttermet ajánlom fel lehetséges helyszínnek. Remélem ezzel még nem lépek át semmilyen határt.
Aggodalmam nem tart sokáig, szinte azonnal válaszol.
Este nyolc.
Fejemet hátravetve bámulok fel a plafonra. Egy újabb, kibaszottul hosszú nap elé fogok nézni.
~~~~