Smaragd

3. fejezet

Axel

Természetesen nekem kellett vásárolni.
Két szatyornyi pia vétel, és egy forró zuhany után, már a nappaliban várjuk, hogy megérkezzen az uber. Nem vittem túlzásba az öltözködést. Egy sima fekete szaggatott farmert, világoskék inget, és fehér hosszú szárú sport cipőt vettem fel, viszont így október közepén azért még egy fekete bőrkabatot is magamra kapok. Tristan is hasonlóan öltözött. Eszméletlen szexi. Világoskék koptatott farmerja úgy simul izmos combjára és kerek fenekére, mintha ráöntötték volna. Kedvem lenne jól megmarkolászni.
Fekete inge, aminek a felső részét nyitva hagyta, gyönyörűen kiemeli dudorodó mellizmát és bicepszét. Ingujját könyékig feltűrte, ezzel kivillantva eres felkarját. Nyelnem kell egy nagyot, ahogy elképzelem, hogy azokkal a karokkal ölel magához szorosan, simít végig a hátamon és a kezdődő merevedésemen.
Remek, sürgősen el kell foglaljam magam valamivel, különben egy kész indián sátor lesz a lábam között. Nagyon sok kapcsolatom volt már. Nem is kapcsolat, inkább kaland. Nem vetettem meg a lányokat, sőt imádtam őket, még most is imádom, és az első pasimat is, aki ráébresztett, hogy mind a két nemhez vonzódom. Viszont senki iránt nem éreztem még így. Csak a nézésével képes feléleszteni a farkamat, és mikor hozzám ér, mindenhol libabőr futkos rajtam.
Gyorsan átnézem a szatyrokat, míg Tristan a telefonjába van belemerülve. Biztos azzal a kis ribanc Jaseminnel beszélget. Tudom, hogy nincs köztük szexen kívül más kapcsolat, de valamiért ez akkor is kurvára zavar.
-Axel, minden oké?
-Csak átnézem, hogy biztosan megvan-e minden. Miért is?- nézek rá a vállam felett.
-Mert talán úgy turkálsz abban a zacskóban, mintha arany puncit rejtene, és közben meg morogsz, mint egy veszett mókus- húzza fel a szemöldökét. Morogtam volna?
-Elmondanád, mégis hogyan morog egy veszett mókus? És miért pont mókus?- emelem magasba a kezeimet már-már hisztérikusan. Jó ég! Nem csinálhatom ezt.
-Na jó!- áll fel, majd lassan közeledik hozzám, mintha tényleg veszett lennék.
-Elmondod mi az isten bajod van? Napok óta ki vagy fordulva magadból. Sokszor félve szólok már hozzád, mert nem tudhatom mikor fogsz behúzni egyet. Pedig kettőnk közül mindig te voltál a nyugodtabb- néz mélyen a szemembe.
-Nincs semmi bajom Tristan!- hazudok neki.
-A legjobb barátom vagy, ismerlek mint a tenyeremet, úgyhogy nekem ne mond, hogy semmi. Nem tudsz hazudni. Előttem nem. Összeszűkült szemmel fürkészi az arcom,  mintha oda lenne írva a válasz.
Lemondóan felsóhajtok és maradok a féligazságnál.
-Nézd, nyakunkon az NCAA bajnokság, és a vizsgák. Ezen múlik a jövőm, ahogyan neked is. Decemberben van anya halálának az évfordulója. Mindenkinek nehéz, tudod jól. Fogalmam sincs apám mit tervez, illetve milyen állapotban lesz, és kurvára nincs kedvem most a karácsonyt ünnepelni. Ráadásul nemsokára itt van a gyerekeknek is a junior bajnokság, azon is folyamatosan csak pörög az agyam.
Együttérzően néz rám, és vállamra teszi kezét. Érzem a bizsergést az érintése alatt. Talán spontán gyulladni fogok. Sürgősen kell egy numera éjszaka, különben meg fogok teljesen hülyülni.
-Megjött a fuvar. Induljunk.
~~~
Ahogy kiszállunk a kocsiból, mind a ketten alaposan szemügyre vesszük a villát. Jimmy egy kő gazdag családból való. Tipikus gazdag ház. Az élőkert közepén egy három részes szökőkút helyezkedik el, aminek mind a két oldalán fehér murvás kocsifelhajtó vezet a bejárathoz. Jobb oldalon egy hatalmas terasz, amit fekete öntöttvas korlát vesz körül. Maga az épület, pedig mandulafenyő színű. (Honnan tudok én ilyeneket?)