Smaragd

7. fejezet

Axel

Dübörgő szívveréssel rontok ki a mosdóból.
Atya ég, az a csók!
Nem jelentett semmit!
Semmisnek kell tekinteni!
Részeg, nem tudja mit csinál. Remélhetőleg holnapra elfelejti, különben ez még generálhat kínos pillanatokat Milfordban. Nekem ne mondja senki, hogy egyik pillanatról a másikra bemelegedett.
Azért mentem utána, hogy hátha rendezni tudjuk a dolgokat, de talán most csak még jobban el lett cseszve minden.
Még jó, hogy leoltották a fényeket, különben közszemlére tenném merevedésemet.
Ahogy visszaérek az asztalunkhoz, Connor a számat bámulja. Ezek után, már csak az kéne, hogy ő is rácuppanjon.
-Most le akarsz smárolni?- kérdezem felvont szemöldökkel.
-Nem drágám, de még így is, hogy majdnem full sötét van, látom a felduzzadt szádat. Gondolom nem ajakdúsítót nyomtál magadra a mosdóban- vigyorog rám, mint valami eszelős.
Végül belementem az ötletébe, hogy szórakozzunk egymással kicsit, aztán meglátjuk Tristanból mit vált ki, ha kivált egyáltalán valamit, de arra nem számítottam, hogy letámad, főleg arra nem, hogy ilyen hamar.
Az emlegetett szamár is visszatért. Valamit magyaráz neki Hunter, de közben végig érzem magamon perzselő tekintetét, persze még véletlen se nézek oda. Mondjuk nem is igen látnék semmit.
Egek, a vágy, ami a szemében égett...megrázom a fejem..nem volt valós. Kurva nagy akaraterő kellett hozzá, hogy leállítsam magunkat. Baromi jól csókol, meg kell hagyni.
-Csak nem letepert Mr.Csődör?- ránt vissza gondolataimból. Még jó, hogy a többiek nem hallhatják a hangos zenétől, amit a fülembe kiabál.
-Csak az alkohol dolgozik benne, meg szokatlan neki, hogy más is állhat olyan közel hozzám, mint ő-húzom el a számat.
-Ne legyél ekkora barom! Ezért egy szimpla barát nem fog nekiesni a szádnak. Mikor fogod elhinni végre, amit mondtam neked múltkor? Ráadásul nem én vagyok az egyetlen, aki észre vette.
Emlékezz mit mondott Jimmy. Mellesleg, amíg ti bent faltátok egymást, Hunter is elhintett dolgokat. Szerintem ő is gyanakszik valamire. Amúgy elég jófej a srác!- Hunter? Mi a fa..
-Azt hiszem, ezek után, jobb ha én kimaradok a hétvégétekből- kétségbeesve megfogom karját.
-Meg ne próbáld! Hallod? Két és fél napot leszek vele összezárva! Mi lesz, ha ennél csak rosszabb lesz?
-Hidd el, jobb ha nem leszek ott. Kölcsönösen nem bírjuk egymást. Ha elmegyek, esélyetek sincs rendbe tenni a barátságotokat. Vagy esetleg még többet kihozni belőle. Csak élvezd Axel!- löki meg finoman a vállam az övével.
-Ez nem olyan egyszerű! Nem akarom egy-két alkalom miatt beáldozni azt a tizennyolc évet.
-Bízz bennem. Egyébként le sem veszi a szemét rólad, csak úgy szólok. Ha meg sikerül neki, akkor meg engem gyilkolászik épp- mondja szórakozottan.
-Sötét van, biztos rosszul látod- de amikor odasandítok, pont rá villan a reflektor, és látom, hogy igaza van. Úgy néz rám, mint egy ragadozó a prédájára. Istenem, de élvezném, ha szép lassan szedne apró darabokra. Még jó, hogy háttal vagyok a felvillanó fénycsóvának, így nem lehet észrevenni mekkorát nyelek, és hogy biztos olyan a pofám, mintha megperzselték volna.
~~~
Már mindenki be van zsongva, hogy milyen jelmezeket vegyünk, úgyhogy eldöntöttük, elmegyünk a helyi nagy plázába.
Elég vicces lehet kívülről, ahogy hat nagydarab pasi válogat egy kis butikban, mint a becukrozott gyerekek. Hunter a nagy Gatsby-nek, Jake deadpoolnak, Isaac Jokernek, Thomi szumósnak, Tristan... őt nem tudom, mivel mikor utoljára láttam még a Drakula és a rab jelmez között vacillált. Igen kreatívak vagyunk ugye?
El telt pár nap már a csók óta, és még mindig nem jött haza, de most nem olyan nagy a feszültség köztünk, ami kicsit megnyugtató. Mondjuk lehet ez a többieknek is köszönhető, mivel nemigen hagynak alkalmat, hogy egymás torkának ugorjunk.
Az öltözőben csatolom éppen be a rendőr jelmezem nadrágjának fegyvertartó övét, mert igen, olyan rohadt leleményes voltam én is, hogy maradtam a rendőrnél. Nem akarok olyan nagy feneket keríteni ennek a szarságnak.
Valaki félrehúzza a fülkém függönyét, és egy narancssárga rabruhás Tristannal állok szemben.
Először a kezem nézi, ahogy megigazítom az övem, aztán feljebb vezeti rajtam tekintetét. Szép lassan néz végig kockáimon, közben látom, ahogy ádámcsutkája le-föl mozog, ahogy nagyokat nyel, majd a mellkasomra szegezi szemeit, amik izzanak a vágytól. Érzem, hogy kezdenek megkeményedni a bimbóim, de ha jól érzem, nem csak azok. Bassza meg, ez így nem lesz jó!
A mellkasomon lévő üvöltő oroszlán fejet tanulmányozza, és aztán a szemembe néz. A farkam egyre keményebb attól, amit elsötétült tekintetében látok. Mi a büdös franc van vele?
Megköszörülöm a torkom, és próbálok megszólalni.
-Valami gond van? Látom a jelmezed már megtaláltad- mutatok rá, majd zsebre teszem a kezeim, ami nem volt jó ötlet, mert így csak még jobban kiemelem vele a merevedésem, amit Tristan is észre vesz. Valami átsuhan az arcán, de nem tudom megfejteni mi.
Beljebb lép, behúzva maga után a függönyt, én pedig hátrálok, de mivel elég kicsi a fülke kettőnknek, a tükörnek ütközöm. Deja vu.
-Csak látni akartam, te mit választottál, nehogy megint ugyanazt viseljük- mondja rekedten.
Egyszer, mikor negyedikesek voltunk, véletlenül mind a ketten Batmannek, majd két év múlva meg Jack Sparrownak öltöztünk, anélkül, hogy megbeszéltük volna. Azóta mindig, ha részt vettünk ilyen eseményeken, leegyeztettük, hogy ki mit fog viselni.
-De látom, hogy most tökéletesen egymás mellé öltöztünk.
Nagyon közel van. Neki nyomja csípőjét az enyémnek, mire meglepődve- vagyis annyira nem is, elvégre a szeme elárulja- veszem észre, hogy neki is áll a zászló.
-Mekkora pisztolya van Biztos Úr!- kicsit elcsépelt, de belemegyek, magam sem tudom miért.
Közelebb hajolok az arcához, és mélyen a szemébe fúrva enyémet, lendítek a csípőmön egyet.
-Az nem a pisztolyom- búgom elmélyült hangon.
Mind a ketten egyre gyorsabban kapkodjuk a levegőt, de mielőtt még kisütnénk az áramot az egész plázában, mélyen beszívom parfümjének isteni illatát, és visszavonulót fújok.
-Jobb ha mész Tristan. A többiek félre fogják érteni, az eladó meg kidob minket, ha meglát.
-Ha nem megyek, megbilincselsz?- össze szorítom a számat, nehogy valami faszságot reagáljak.
-Nehogy azt hidd, hogy azért, mert a kocsmában ittam, még nem emlékszem semmire. Túlságosan élénken emlékszem Axel, főleg mikor zuhanyzom.
És ezzel itt hagy, totál begerjedve. Mi A FASZ?
Szerintem még egy ideig állhattam így sokkolva, mert Isaac és Jake jelentek meg, hogy igyekezzek, már mindenki a kasszánál vár rám.
-Ember, mi van veled? Halottat láttál pornózni? Mert eléggé rémült fejet vágsz, de közben lángol az arcod. Jól vagy?
Tristan közben a többiek mögött, csak ördögien vigyorog.
Ne vigyorogj angyalom. Játszani akarsz? Rajtam ne múljon.
~~~
Úgy döntöttünk, hogy két kocsival megyünk. Fölösleges hat autó, egy viszont kevés, ha esetleg valami történne. Jobb mindenre felkészülni.
Az én kocsim az egyik, mivel valahogy biztonságosabb számomra, ha tudom, hogy nem mástól függök, és bármikor leléphetek, ha az van.
Isaac és Jake jön velem, Tristan és Hunter, pedig Thomassal.
Milford kábé húsz perc kocsival New Haventől. Így is délután indultunk el, mikor ugyebár csúcsforgalom van, de így ünnepekkor hétvégén kész káosz. Azt a máskor kevés időt, most másfél óra alatt tettük meg. Éppen azért majdnem megcsókolom a földet, amikor kiszállok, úgy elzsibbadt a seggem. Ahogy körbe nézek, látom nem csak én vagyok vele így. A faház inkább egy kétszintes fakastély. Hatalmas. Így sötétben félelmetesnek tűnik az erdő közepén, de Thom bedugja a világítást, és gyönyörű látvány tárul elénk.
-