Smaragd

12. fejezet

Tristan

Két kibaszott napja nem láttam. Csak kettő nap. Mégis, az, hogy itt ül mellettem az asztalnál, én mégsem érhetek hozzá, olyasfajta kínzás, amit nem biztos, hogy sokáig kibírok. Sőt, tuti nem bírom sokáig. Újjaim szó szerint bizseregnek az érintéséért.
Ez nem egészséges szerintem.
Ha két napot nem bírok ki, mi lesz később vajon?
Képtelen vagyok nyugton megülni, és hallgatni, ahogyan a szülők csevegnek. Axel is ezen a véleményen lehet, mert egy szót sem szólt eddig, csak néz meredten előre, mint aki teljesen más világban jár.
Kommunikatív embernek tartom magam, a szüleimet is már régen láttam, de addig egy értelmes mondatot nem tudok kinyögni nekik, míg legalább kétszer el nem élveztem a pasimban.
Várjunk csak! Hogy mi van? A pasimban? A pasimban! Ő a pasim?
Lehet, hogy úgy gondolom, jobb nem nevén nevezni a dolgokat, de a bizonytalanság talán még rosszabb.
Kezemet átcsúsztatom az asztal alatt a combjára. Még nadrágon keresztül is érzem, ahogyan árad belőle a forróság. Fejét felém fordítja.
-Gyere, megmutatom a szobád, meg hogy hova tudsz lepakolni.
-Voltam már nálatok párszor, ismerem a járást. Mindig a te szobáddal szemben voltam. Vagy ez most változott esetleg?
  Kurva jól szórakozik rajtam, de én egyre frusztráltabb vagyok, nem bölcs döntés húzni az agyam ilyenkor. Olyan közel hajolok, hogy csak ő hallhassa, amit mondok, és közben úgy csinálok mintha a mögöttünk lévő kandallót venném szemügyre.
-Ha nem akarod, hogy szemtanúi legyenek, ahogyan éppen felfalom az arcod, melegen ajánlom, hogy emeld fel a segged és indulj meg!
-Megmernéd tenni?- kihívóan néz rám, mire a szemöldököm a magasba ugrik. Komolyan kezd az idegeimen táncolni.
-Úgy ismersz, mint aki nem?
-Miről pusmogtok ti ott ilyen bizalmasan?
-Tudjátok, mindig is irigyeltem őket.
M

ondja ábrándosan Liam bá, aztán ránk szegezi tekintetét.
-Az első naptól, hogy belefulladt majdnem a fiam a Gardner tóba miattad, olyan kapocs alakult ki köztetek, ami nagyon ritka két ember között. Ne érts félre, még mindig úgy gondolom, hogy nem vagy hibás.
Bármit megadtam volna, hogy az öcsém és köztem is ilyen kötelék legyen.
Ó, azt nem hiszem Liam! El sem tudod képzelni, mit tervezek tenni a fiaddal néhány percen belül. Semmi köze a testvériséghez!
Vissza gondolva, vicces és idétlen volt a szituáció, de akkor, ott átélni szörnyű volt. Ha jól emlékszem egy  kacsa család volt kint a vízen, a totyogós Axel, pedig etette őket. Olyan hangosan hápogtak, hogy a mozdulataira azt hittem valamivel dobálja, vagy bántja őket, és nem értettem hogy az anyukája miért nem szól rá. Kirántottam magam apa kezéből és nekifutásból a tóba löktem. Persze ő nem tudott úszni, Amber néni pedig teljes pánikba esett. Apa ugrott utána. Nem győztek miattam bocsánatot kérni, és mindenféle módon kiengesztelni őket. Szerencsére nem lett komolyabb baj. Utána derült ki, hogy ők is abban az utcában laknak, ahol mi, és minden nap rá kellett vennem a szüleimet, hogy vigyenek oda, mert látni akartam Axelt.
-Azóta össze vannak nőve- mondja apám nevetve.
-Azt azért nem mondanám. Mind a kettőnknek meg van a saját maga kis élete. Külön külön.
  Tényleg?
-Ez csak részben igaz. Talán. Együtt laktok, egy társaságban vagytok, egy egyetemre jártok, szórakozni is gondolom együtt mentek..
-Oké, anya, elég! Ezekkel mi is teljesen tisztában vagyunk - szemei már fátyolosak attól a néhány pohár bortól, és ha belekezd a történetekbe, és annak elemzésébe, sose szabadulunk. Van az a csodálatos képessége, hogy egy öt perces sztorit órákig képes elemezni és a végén már egyszarvú, szivárvány színű unikornisok is szóba kerülnek. Örök álmodozó.
-Mi most megyünk, hagyjuk a felnőtteket nosztalgiázni. Axelnek még ki kell pakolnia, megmutatom, hova tudja tenni a cuccait.- Állok fel az asztaltól azzal a szándékkal, hogy végre ott hagyjuk őket és kiéljem vágyaimat, de hát miért is menne minden ilyen könnyen?
-Elég talpra esett fickónak tűnik, szerintem feltalálja magát, főleg hogy nem egyszer volt már nálunk fiam.
-Köszönöm, én is ezt próbáltam elmagyarázni neki!
  Emeli fel egyik karját a levegőbe, mintha én lennék a tök hülye.
Lassú léptekkel közeledek a szemtelen szájú felé, és mikor látja rajtam, hogy nem vicceltem az előbb, talpra ugrik ő is.
-De jó ha van segítség, így nem kell egyedül szenvednem a pakolással.
Egyébként is Isaac, az egyik barátunk, megkért minket, hogy majd jelentkezzünk. Össze hívott mindenkit egy közös videochatre.
~~~
-Már azt hittem próbára akarsz tenni.
Bezárom magunk mögött az ajtót.
A zár kattanását hallva szeme elsötétül, nyakán az ér majd kiugrik bőre alól. Néma szempárbajt vívunk egymással egy ideig. Nem tudom melyikünk mozdul először, de nem is számít, csak azt tudom, hogy csókját úgy szívom magamba, mint egy sivatagi vándor, aki hetek óta most először jut az életben maradáshoz szükséges folyadékhoz.
Kezét a tarkómra simítja, és úgy húz magához, mintha ő is hosszú idők óta szomjazna.
Bensőm remeg a vágytól, bőröm az érintését, testem az övét akarja.
Kellemes bizsergés fut végig ágyékomon, mire mégjobban hozzá dörzsölöm magam. Kell egy kis idő mire felfogom, hogy ez másfajta bizsergés. A telefon rezgése szakítja félbe várva várt pillanatunkat, és ő eltol magától. Kifulladva meredek rá.
-Ez most komoly?
-Bocsi, fel kell vennem. Kelly hív.
-Kelly? A gimis exed Kelly? Te még tartod vele a kapcsolatot?
-Igen.
Úgy csattan a virtuális pofon az arcomon, ahogy illik. A volt csaja miatt egyszerűen félre dob.
-Szia, tudom egy seggfej vagyok.
Ezzel nem vitatkozom barátom!
-Mi? Nem, nem, haza jöttem, csak Tristanék meghívtak magukhoz minket. Totál elfelejtettem, ne haragudj.
-Igen, és csak pár nap múlva megyünk haza, de attól még tudunk találkozni.
Találkozni?! Miért akarnak ezek ketten találkozni? Az hogy üzenetben tartják a kapcsolatot még oké, de én nem találkozom az "exeimmel", csak ha szexről van szó.  Döbbenten állok a szoba közepén, és igyekszem feldolgozni, hogy itthon sem lesz nyugtunk.
-Tényleg ne haragudj. Holnap délelőtt elviszlek D'elia's-ba, meghívlak a kedvenc fánkodra. Áll az alku?
Na meg a kis faszomat.
Egyébként nincs bajom a csajjal. Akarom mondani, gimiben még nem volt. Egyszerű, aranyos, jó fej volt. Párszor lógott velünk, mikor együtt jártak, de most inkább egy idegesítő kis némbernek gondolom, mint jófejnek. Kurvára méltányolnám, ha jelenleg nem férfi mivoltom bizonyítéka fityegne a lábam között. Fognám magam és a lányokhoz hűen, belecsimpaszkodnék a hajába, de sajnos nem így van. Egy férfi pedig nem emel kezet nőre. Soha!
-Jó éjt neked is. Akkor holnap!
-Elárulod, hogy mégis miért találkozgatsz az exeddel? És miért vagy seggfej? Mellesleg határozottan egyetértek- húzom el a számat, ő pedig bemutatja nekem a  középső ujját. Közel jártam ahhoz, hogy kinyújtsam rá a nyelvem, de jobbnak láttam nem lesüllyedni egy hatéves szintjére.
-Még mielőtt haza értem, és közölte volna velem apám, hogy beköltözünk hozzátok, megbeszéltem vele, hogy találkozunk. Úgy volt átjön hozzám, beszélgetünk, filmezünk, meg ilyenek. Azért hívott, mert negyedórán át várta, hogy valaki ajtót nyisson neki, de ez nyilván nem történt meg.
-Nyilván- mordulok rá, rázom a fejem hitetlenségemben.
Az én csókomtól duzzadt még a szája, és a volt csaját várta az otthonába. A féltékenység úgy kúszik végig rajtam, akár a borostyán indái a ház falán. Ez valami vicc?
-Miért találkozol vele? Én miért nem tudtam arról, hogy tartod vele a kapcsolatot? Miért nem mondtál egy kibaszott árva szót sem erről az egészről?
  Úgy viselkedek, mint valami hisztis picsa, amivel sikerült elérnem, hogy vágy helyett bosszúság legyen a szemében, némi csillogással mellette, ami mutatja, hogy valahol élvezi is a helyzetet.
-Jézusom, hűtsd le magad ember! Barátok vagyunk, semmi több. Menyasszony és kismama. Halálosan szerelmes a srácba. Meg akartuk ünnepelni, hogy végre összejött nekik a baba. Gratulálni szerettem volna. És fogok is, semmi több nincs mögötte.
-Miért van az, hogy te az összes voltoddal jóban vagy?
-Miért zavar ez téged annyira? Féltékeny vagy?
Idézi vissza a szavaimat régebbről, felvont szemöldökkel.
-Igen, az vagyok. És akkor mivan?
-Nem lehetsz féltékeny!
-Mégis miért nem? Beszélni akartál, gondolom nem az időjárásról. Akkor tessék, itt az alkalom, beszéljünk. Miért nem lehetek féltékeny?- tárom szét a karom, ő pedig az arcát dörzsöli.
-Ne kiabálj már te ökör. Nem most kéne ezt megbeszélnünk- néz rám szúrósan.
-De,de. Itt az alkalom. Hallgatlak. Az én türelmem is véges Axel!
- Mégis mi a francot akarsz hallani?
Nem beszélünk arról, ami köztünk folyik. Nem hivatalos semmi sem. Ennek ellenére, te mindig balhézol, ha valakivel találkozom. Nem akarok senki máshoz egy ujjal sem nyúlni, nem is tudnék. Hányszor fogjuk lefutni még ezeket a köröket?
-Legyen így. Hivatalossá tesszük. Nem volt még komolyabb kapcsolatom, ezt nyilván te tudod a legjobban. Itt az ideje ennek is. Nem változtat semmin. Eddig is együtt voltunk nem? Eddig is az enyém voltál, most is az enyém vagy, és az enyém is leszel!
  Bassza meg! Mint egy igazi idióta.
-Együtt?- suttogja a szemembe nézve. Érzelmek vihara tombol benne. Valahol szégyenlem a kifakadásom, tudom hogy hülyén viselkedem, holott semmi okom rá, ezért csak némán bólintok. Együtt.
-Ez jó nem?- többet nem is akarok hozzáfűzni, mert tartok tőle, hogy még több faszság csúszik ki a számon.
-Ha ilyen suttyó leszel továbbra is, akkor nem biztos. Egyébként pedig mindent megváltoztat. De ezt már tényleg hagyjuk máskorra, jó?
~~~
Ha a barátomról van szó, aki ruhában, nyilvános helyen tartózkodik, én pedig egy telefon fülke takarásában kukkolnám, zaklatásnak minősülne? Mert hogy pontosan ezt teszem.
Miután Axel elindult, hagyva egy kis időt neki, utána indultam. Fingom nincs honnan jött ez a beteges ötlet, (ennél mélyebbre már valószínűleg nem süllyedhetek), de most itt állok a Franklin streeten és a pasim után leskelődöm.
-A pasim- mondom magam elé halkan. Emésztgetem, ízlelgetem a szót, ahogyan ők teszik a hatalmas szendviccsel, mikor kilépnek a pékségből. Itt lehet kapni a világ egyik legfinomabb szendvicseit, helyben készítik előtted, így biztosra veheted, hogy valóban azt kapod amit kértél, és nem köpnek bele a hátad mögött, mert nem tetszik nekik a képed.
A közvetlen közelben sok lehetőség nincsen, hogy egy szép parkban leüljön az ember, így gondolom a legközelebbi játszótér felé veszik az irányt. Rohadt hideg van, nem is értem miért nem ülnek inkább be valahova.
Nem tudok hallgatózni, a kellő távolságot meg kell tartsam, nehogy észrevegyenek, így nem hallom miről diskurálnak olyan lelkesen. Viszont a tettek és a testbeszéd többet mond ezer szónál. Tényleg úgy néznek ki messziről, mint egyszerű barátok, semmi több. Egymás mellett sétálnak, de a két lépés távolság megvan köztük.
A lány egyébként gyönyörű. Állig érő, barna haja kiemeli kerek arcát. Régen, ha jól emlékszem a derekát verdeste, olyan hosszú volt. Vékony, de csinos az alakja, a pocakja már kivehető, mégis hatalmas tűsarkú csizma van rajta. Sosem értettem, hogyan nem törik ki a nyakukat benne, vagy hogyan nem törik ki maga a cipő sarka. De az tény, hogy férfiból vagyok, és durván szexinek találom. Volt, nem is egyszer, hogy csak azért vittem ágyba egy csajt mert vadítóak voltak a lábai a viselhetetlen magassarkújában.
Mindenesetre, amilyen kis egyszerű lány volt, most olyan bombázó lett. 
Oldalról nézem Axel profilját, ahogyan lenéz Kellyre. A kedves mosoly amit rávillant, bűntudatot kelt bennem. Csak egy egyszerű kedves mosoly.
Mégis mi a faszt csinálok én itt?
~~~
Hazaérve a szokásos látvány fogad, plusz egy fővel bővülve.
Anya a konyhában tevékenykedik, apa pedig Liammel a nappaliban beszélget. Háttérzajnak az elmaradhatatlan karácsonyi filmeket nyomatják.
A levegőben fahéj, gyömbér, és sülthús illata terjeng. Nagyot szippantok és odalépek anyához, hogy arcon pusziljam.
-Isteni illatok vannak anya! Ilyenkor jövök rá mindig igazán, hogy mennyire is hiányzik a főztöd- vigyorogva rákacsintok.
-Engem nem tudsz elbűvölni a sármoddal, meg a szép szemeiddel fiacskám. Csak a főztöm hiányzik mi? Ezt megjegyeztem. Merre jártál?
  Pici, törékeny testével hadonászik a fakanállal. Amilyen aranyosnak látszik, olyan veszélyes is.
-Sétáltam egyet, megnéztem néhány helyet. Semmi nem változott.
Figyelmesen végig nézi az arcom minden rezdülését, minden porcikámat. Mint aki épp a tudatomba, a testembe akar betörni. Minden anya ilyen? Elég ijesztő.
-Itthon valóban nem. De te igenis változtál. Már nem csak akkor ragyog fel az arcod, ha a hokiról van szó.
  Na pontosan erről beszéltem. Nem kell csináljak, vagy mondjak semmit, anélkül is a vesémbe lát.
-Képzeld, foglaltunk a Spa-ba két nap, egy éjszakára szobát karácsony utánra. Nektek is. Liam pedig szilveszterkor a Moheganba visz minket. Nem akartuk elfogadni a meghívást, de ragaszkodott hozzá. Örülök, hogy kezd vissza rázódni közénk, nem akartuk megbántani.
  A Mohegan Sun egy drága casino. Egyszer elvitt már minket Liam, és az állam leesett. Gyönyörű, csillogó villogó egy hely. Akár az összes többi nívós casino.
-Nagyszerűen hangzik anya- mosolygok rá kedvesen. Abszolút semmi kedvem hozzá, de nekik is kijár a szórakozás, és egy órányira vagyunk egymástól, így ami időt együtt tudunk tölteni, azt nem fogom a kedvemre bízni.
-Segítsek valamit?
-Nem kell, mindjárt készen vagyok. Különben is jobb, ha te nem sündörögsz itt körülöttem, mert olyankor az ételeknek a fele mindig eltűnik mielőtt asztalra kerülne!
-Érdekes, fogalmam sincs miről beszélsz!- két kezemet magam elé tartva hátrálok ki, és csatlakozom inkább a család férfi tagjaihoz.
Jó újra itthon.