Smaragd

6. fejezet

Tristan

Már öt napja, hogy eljöttem otthonról, de ahelyett, hogy segítene a távolság, csak még feszültebb lettem. Teljesen elkerülni egymást nem tudjuk, mert az egyetemen néha ígyis-úgyis összefutunk. Rossz volt látni őt. Mármint, az hogy láttam őt, nem volt rossz. Inkább a távolság, ami köztünk van. Furcsa, hogy mindössze csak egy biccentésre futotta mindkettőnktől köszönés képpen. Ettől  csak még ingerültebb lettem. A jégen nagyon jól jött ez a plussz, ott le tudtam vezetni a feszültséget, de Thomiék valószínű, ha tehetnék még a csapatból, sőt a csarnokból is kitiltanának. Szerintük rosszabb vagyok mint egy szerelmibánatos, menstruáló nő. Persze ezt nem szabad elhinni, csak túloznak. Abszolút nem vagyok olyan.
Hunter pedig lehordott a sárga földig. Miért én vagyok a rossz? Jó, belegondolva van, hogy gyökérnek érzem magam, elvégre jobban is lereagálhattam volna biztos a dolgot, de basszus mindenki másképp tudja feldolgozni az őt ért atrocitásokat.
  Az öltöző felé Hunter hátulról előre tör, és majdnem fellök, úgy neki megy a vállamnak. Nagy darab fickók vagyunk, úgy hogy csak megjegyzem, nem egy kis baráti vállpuszi volt, rendesen fáj.
-Mi a fasz bajod van ember?- dörzsölöm a fájó pontot.
-Te vagy a bajom! Tök jó, hogy az eddigieknél is nagyobb lendületed van a pályán, és győzelemre tudnád ezzel vinni a csapatod, MOST! És később mi lesz?
Meddig akarod még ezt csinálni?- tárja szét a karjait dühösen.
-Egy vagy két nap azt mondom oké. De már lassan egy hete volt már az egész. Sejtem, hogy szar érzés lehet. De belegondoltál abba, vajon ő hogyan érzi magát? Min mehet keresztül? Mégis mit gondolsz, hogy miért nem állt elő vele már korábban, ha ekkora cirkuszt csinálsz most is ? Ha ?
Gyerekkori barátod baszod, és most simán hátat fordítasz neki? Komolyan?
Játszod itt a hattyúk halálát, de kicsit nézz magadba és próbáld a helyébe képzelni magad.
Apám, ennyire hosszan szerintem még senki nem cseszett le. Ketten vagyunk már csak a folyosón, de az egész Hunter üvöltésétől visszhangzik.
-Hát ez az!- préselem ki a fogaim közt. -Pont ezért. Miért nem tudott velem is leülni és egyszerűen kibökni, hogy mi a helyzet!?
-Lányok, ha csak nem akarjátok az egész csarnokot, a budit is beleértve, fényesre sikálni, ajánlom, hogy ne itt sírjátok tele a zsepiteket. Húzzatok haza.
Jegyzi meg Briston edző. Ez meg hogy francba került ide? Néha komolyan elgondolkodom, hogy van valami szuper képessége, mert mindig a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel a semmiből.
Van abban valami, amit Hunter a fejemhez vágott. Ezen agyalva zuhanyzok, majd öltözök fel. Talán haza mehetnék, mondván, hogy kell a biosz könyvem, mert ZH-t írunk, ami nem is lenne kamu, és akkor láthatnám is, hogy hogy van.
~~~
A felhajtónkon állok, az ismerős BMW mellett, és a kormányon dobolok még egy ideig az újjaimmal.
Fingom sincs mit kéne mondanom.
Nagynehezen összeszedem a golyóimat és megindulok.
Ahogy belépek az ajtón, nem várt látvány fogad, és csak állok földbe gyökerezett lábakkal.
Axel és az a barom Connor, éppen ugrálnak össze-vissza a tv előtt, valami idióta játékot játszva az x-boxon. Ez még rendben lenne, de  az Obeliszk mindenhol tapizza, ahol csak éri.
Ez miért is zavar engem?
Kicsit hangosabban csapom be magam után az ajtót, mert nyilván a kicsattanó jókedvüktől nem hallották, hogy jött valaki. Simán ki is rabolhatnám a lakást. Chh.
Erre ijedten, és kissé meglepődve kapják felém a fejüket.
Itt lakom bazdmeg, mi ezen a meglepő? Füstölgök magamban, de próbálom nem kimutatni, hogy amúgy mennyire kurvára zavar.
-Tristan! Te mit keresel itt? - kérdezi zavartan Axel, Connor pedig kényelmesen elterülve a kanapén, önelégülten vigyorog rám.
-Ha jól tudom még mindig itt lakom,- válaszolom enyhe éllel a hangomban- de ne aggódj, nem akarom a kis romantikus estéteket elrontani. Egy könyvért jöttem- azzal a szobámba viharzok, felkapom ami kell, és már húzok is.
-Csá!- intek oda sem nézve, és bevágom magam után az ajtót. Megint.
Vissza Thomékhoz padlógázzal hajtok. Az sem érdekel ha három csekket kapok gyorshajtásért. Nem is értem, miért húzom fel magam ezen.
Mikor szállok ki, pont akkor jön Thom vissza a futásból.
-Neked nem volt elég az edzés? Két órája jöttünk csak el- kérdezem kötekedve. Kicsit szégyenlem is magam, elvégre ő tett nekem szívességet, nem pedig fordítva.
-Bocsi- fújok ki egy frusztrált sóhajt.
-Látom nem ment jól a látogatás. Egyébként, ha itthon vagyok este, mindig elmegyek futni, amit te is tudnál, ha nem a szobádban kuksolnál végig. Szóval? Mi történt?- néz rám felhúzott szemöldökkel.
-Honnan tudod egyáltalán, hogy hol voltam? Amúgy meg semmi se történt. Csak elhoztam a könyvem. Nem akartam zavarni. Ott volt vele Connor és úgy láttam nagyon jól elvannak, ezért jöttem,mentem-vonom meg a vállam, zsebre tett kézzel.
-Ezen akadtál ki? Hogy ott van vele valaki, és nem a sarokban depizik?
Te tényleg egy világi seggfej vagy- teszi vállamra a kezét, majd elindul föl a lépcsőn a fejét rázva.
-Nem akadtam ki,- válaszolom felháborodva- csak valahol szarul esik az, hogy míg én emésztem magam, amiért évekig kamuzott, ő úgy elszórakozgat mással, mintha az ég világon semmi nem történt volna.
-Ezt nem mondtad komolyan ugye?- néz a szemembe hirtelen megfordulva, megrökönyödött képet vágva. Mikor nem reagálok újra megkérdezi- Ugye? Jézusom! Először is, nem igaz, hogy nem jut el a tudatodig, amit mindenki próbál megértetni veled. Túl tolod ezt az egészet. Másodszor, komolyan azt várod, hogy sírjon otthon a párnájába egyedül, mert paraszt voltál? Te jöttél, nem is, menekültél el onnan. Míg te társasággal veszed körül magad, ő senkivel se érezze jól magát? Mint egy rohadt szappanopera baszki- nevet hitetlenkedve.
-Egy szóval sem mondtam ilyet,- kezdek nagyon ideges lenni. Ma mindenki hosszú monológokat akar tartani nekem? - csak nem egy hangyacsípésről van szó éppen.
-Bármiről is van szó, oka volt rá Tristan!
Figyelj! Jövőhéten halloween. Menjünk el páran srácok, hétvégére. Van egy kis faházunk Milfordban, a várostól kicsit feljebb, az erdős részen. Karnevált is rendeznek. Kiengedjük kicsit a gőzt. Én beszélek Axellel,-néz rám jelentőségteljesen- és Isaaccel. Te meg hívd el Huntert meg Jake-et.
-Jake infarktust fog kapni, ha megtudja, hogy csak pasik leszünk-nevetek fel halkan.
~~~
Miután lebeszéltem a srácokkal a hétvégét, kitalálták, hogy menjünk el az újonnan nyitott kocsmába. Nyitó bulit tartanak szombaton, azaz ma. Ki lennék én, ha ellenezném?
Egész korrekt a hely. Az egész belső tér fából van kiépítve, de tényleg az egész. A falon híres, régi boxolók, focisták, hokisok, autóversenyzők képei díszelegnek. A pult mellett egy kisajtó visz be a konyhára. Helyben készített retro ételeket szolgálnak fel, ami szerintem tök menő. Tudjátok, az az igazi nagy húsos,szaftos hamburger, BBQ szósszal locsolt húsok, ahogyan a vérbeli texasiak készítették, almás pite, és még sorolhatnám. A mennyezeten rejtett világítás van beépítve. Itt minden klubban, vagy jelen esetben  kocsmában, valahogy a rejtett világítás elmaradhatatlan. Nem teljes erősségben világítanak az egők, hangulatos félhomály van. Tetszik.
Mindenki kikérte magának a piát, és közben a Milfordi hétvégét tervezzük. Vegyünk jelmezt, ne vegyünk? De mivel "karnevál" is lessz, és tervezzük, hogy lenézünk, nem mehetünk civil ruhában. Ez az én véleményem.
Már nagyban iszom a sörömet, mikor két új vendég érkezik. Ki nem találjátok kik azok. Axel és Obeliszk. A többiek majd kiesnek a székből, hogy idehivják őket, mire én csak a szememet forgatom. Őket nem nagyon hatotta meg, kedves barátom meglepetése.
Persze, mert nem látták, ahogy épp egy másik csávó szájából cuppan ki.
Jó nekik.
Axel egy sötétkék, térdénél koptatott farmert, hozzá barna-fehér hosszú szárú bakancsot, és fekete V kivágású, feszülős pólót vett fel ( ami alól kilátszik tetoválásának a teteje) mustársárga kabátja alá. Rohadt dögösen néz ki, haja kuszán lóg homlokába.
Most komolyan azt mondtam, hogy dögösen néz ki?
Ahogy elindulnak felénk, a lányok a pultnál sorra fordulnak meg utánuk. Az egyik le is szólítja. Nem hallom mit beszélnek, de mikor Axel belesúg valamit a fülébe, a csaj totál vörös lesz, Connor meg rá kacsint. Szegény lány, tojást lehetne sütni az arcán.
Miután kezet fogtak mindenkivel, leülnek, és én csak egy szúrós pillantást kapok.
Axel mellettem, Connor pedig velem szemben. Nagyszerű.
Axel térde hozzáér az enyémhez és furcsa bizsergést érzek ott, majd végig az egész testemen. Hirtelen elhúzza, én meg úgy döntök whiskey is kell a söröm mellé.
Mikor kihozza a pincér csaj, dudáit konkrétan az arcomba tolja, én meg hát mivel nem tudok másfelé nézni, megcsodálom őket.
-Hozhatok még valamit?-kérdezi csillogással a szemében. Jól ismerem ezt a nézést. Ez a gyere és dugj meg tekintet, de valahogy most nem tud lázba hozni.
-Majd még lehet kérek pár pohárral, köszi- villantom rá bugyinedvesítő vigyorom. A lányok imádják.
-Ha esetleg eszedbe jut még valami, 15 perc múlva szünetem van.
Axel a szemét forgatja a többiek meg csak huhognak, és sokatmondó vigyorral néznek rám.
-Kihagyom!- válaszolom kurtán a reakciójukra.
-Kár lenne. Egy ilyen ingyen numerát kihagyni szinte már bűn- ingatja a fejét faszfej Obeliszk.
-Te már csak tudod, nem igaz?- kérdezem tőle flegmán, mire Axel bokán rúg az asztal alatt. Áúú!
Egy olyan- most mivan?- nézéssel fordulok felé, mire megint csak egy szúrós pillantást kapok.
-És mond csak Connor, milyen szakon vagy?-kérdezi tőle Hunter.
-Orvosi szakra járok. Fizikoterápiát tanulok.
-Azt hittem te is az NFL-be készülsz bekerülni- nézi döbbenten Isaac. Jaj hanyatt ne essetek már tőle.
-Nálam a foci csak hobbi. A családunkban szinte mindenki orvos. A szüleim az egyetem klinikáján dolgoznak. A nagyapám szintén fizikoterapeuta volt. Szeretném ezt tovább vinni a családban.- Axel úgy nézi, miközben beszél, hogy mindjárt neki áll nyáladzani. Enyhe féltékenység kezdi nyomni a mellkasomat.
Ne már! Nem lehetek féltékeny. Az előbb megnéztem magamnak milyen dögös, most meg ez?
Inkább meghúzom a whiskeymet.
Nahát! Tényleg olyan a színe mint Axel szemeinek. Rá nézek. Pont nevet valamin, amit ez a majom mondott, de én már elvesztettem a fonalat. Gyönyörű, szabályos, fehér fogai elővillannak. Baszki! Vagy le kell állnom a töménnyel, vagy még többet kell igyak.
Hunter felkuncog mellettem, és odahajolva hozzám, halkan megjegyzi hülyeségét.
-Csak nem igazam lesz a végén? Kicsit mintha féltékeny lennél- és lazán kortyolgatja tovább a sörét. Barom.
~~~
A következő egy óra csak a semmittevő csevejről szólt. Aztán Connor és Axel elmennek a pulthoz maguknak még piáért. Nekem azóta lecsúszott még pár sör, meg kitudja hány pohár tömény. Jobb lessz ha leállok, különben a wc-ben fogom viszont látni. Vagy a padlón. A tulaj bejelenti hogy élő koncert következik valami olyan  zenekarral, akikről még életemben nem hallottam. A helység már full sötétségben úszik, és csak néha fel-fel villanó fények adnak némi világosságot egy pillanatra. Ezért csak néhány mozdulatot tudok észrevenni Axeléknél. Ahogy Connor a hátát simogatja. Ahogy Axel odahajol. Ahogy együtt nevetnek valamin.
-Hé! Ha az egy ember nyaka lenne, már rég halott lenne. Úgy szorítod azt a csóri korsót, hogy mindjárt darabokra törik. Miért vagy így befeszülve?- észre se vettem, hogy merev minden porcikám. Hunter követi a tekintetem, majd hátba vereget.
-Beszélned kéne vele! Egyikőtöknek se jó ez az állapot- kiabálja túl a zenét. Erre csak megvetően felhorkantok.
-Nime úgy tú-túnik, hogy...-hűha, ez már elég nehezen megy. Nagy levegő, és kifúj.
-Nem.úgy.tűnik.mint.ha.őt.nagyon.zavarná- tagolom lassan, beleüvöltve a fülébe.
Mutatom, hogy kimegyek mosdóba. Hátha egy kis hidegvíz segít.
Miután nagynehezen kitámolygok, bedugom a fejem a csap alá. Ez mennyei.
Ahogy úgy érzem kezd hatásos lenni, megfordulok, hogy papírtörlővel megtöröljem az arcom, de hirtelen Axelt pillantom meg, amint a falnak támaszkodva felém nyújtja azt.
-Kössz- veszem el tőle kicsit durvábban.
-Meddig akarod még ezt csinálni? Meddig fogsz büntetni?- szűkíti össze szemeit.
Hisztérikusan felnevetek.
-Én nem büntetlek Axel, csak időt kértem. De te nem úgy nézel ki, mintha nagyon érdekelne a dolog, úgyhogy ne játszd itt a mártírt- jegyzem meg epésen. Már fordulnék meg, hogy távozzak, mikor a könyökömnél fogva vissza ránt.
-Miről beszélsz Tristan?! Úgy látom, te lábon hordtad ki az agyhalált. Tudod te milyen szarul éreztem magam? Tudod milyen kibaszott mérges voltam, mikor egy csá-t oda löktél, aztán paraszt módon csak úgy elhúztál? Az elején bűntudatom volt, és féltem, de most már kurvára dühös vagyok. Kezded túl tolni a dolgokat- morog rám.
-Ó, tényleg?- lököm a falnak.- Nem úgy tűnt, mint akit olyan kurvára zavarna, hogy én mit csinálok. Connor egész jól elszórakoztat téged. Megint- tűz lángol szemeiben, és azt hiszem...beindultam?
-Mi a fasz van veled? Rajtad kívül nem lehetnek barátaim? Nem érezhetem magam jól, csak veled? Vagy mégis mit képzelsz?
-Lehetnek. De nem Connor.
Nem szeretem,ahogy a közeledben van, utálom látni, ahogy megnevettet, és te csillogó szemekkel nézel rá közben, és GYŰLÖLÖM, hogy hozzád ér- csúsznak ki számon a szavak, amiken még én magam is meglepődök, hát még ő. Döbbent tekintettel néz rám.
-Mi?- ne kérdezd, én sem értem.
-Nem fogsz vele hazamenni- lépek hozzá közelebb. Ahogy láttam, hogy az a pöcs nyomul rá, és  fogdossa, valami elkattant bennem.
-Miért gondolod, hogy bármi jogod van megmondani, hogy kivel és mit csinálhatok? Ez röhejes!- sziszegi a fogai közt, és szemei most újra szikrákat szórnak.
-Azért,- préselem neki a falnak a testemmel, és végig simítok alsó ajkán, mire élesen beszivja a levegőt- mert ez az enyém!- ezzel megszüntetem a köztünk lévő távolságot, és megcsókolom. Meleg és puha. Először összeszorított szájjal próbál ellenkezni, de a nyelvemmel többször végig simítok rajta, bejutást kérve, mire végre megtörik az ellenállása. Ahogy kinyitja száját, nyelvem át dugom és találkozik az övével. Mindketten belenyögünk a csókba.
Kezem felvezetem nyakán, majd az állánál fogva oldalra döntöm a fejét, hogy elmélyítsem. Érzem, ahogy az összes vér egy bizonyos testrészembe áramlik. Hozzányomom merevedésem az övéhez, amitől egy jóleső sóhaj szakad fel belőle, de hirtelen eltol magától. Mindketten zihálva nézünk egymásra. Szeme ködös a vágytól. Gondolom én sem nézhetek ki másképp.
-Ezt nem lehet-szólal meg elmélyült, rekedt hangon.- Nem szórakozhatsz velem kedved szerint, mert részeg vagy, és új neked ha valaki mást is látsz olyan közel hozzám, mint te voltál, míg hátat nem fordítottál- bök a mellkasomba, aztán otthagy.
Jézusom! Nézek fel a plafonra. Lehet piás vagyok, de ez... életem első csókja férfival. Axellel. És eszméletlen volt. Meg merem kockáztatni, hogy az eddigi legjobb.
Megdörzsölöm az arcomat, majd újra a víz alá teszem fejemet.
Na ebből hogy fogok kimászni?